FIDESZ.HU > Vélemények > Interjú Nyomtatás
Ablak bezárása
Kegyelmi pillanat
A budavári önkormányzat első embere nem fogadná el, hogy egy modern rózsaszín ház épüljön a palotanegyedben, így az egykori honvéd főparancsnokság romjának átépítésére új pályázatot kell kiírni. Nagy Gábor Tamás polgármester továbbra is azon lesz, hogy megőrizze a várnegyed hangulatát.
Létrehozva: 2007. szeptember 27., 16:17 | Utoljára frissítve: 2007. szeptember 28., 17:11

- Mitől olyan gazdag ez a kerület?

- Anyagi értelemben véve nem gazdag, sőt mondhatnánk, hogy nagyon szegény kerület. Komoly intézményrendszert tartunk el: sok idős ember él itt, és az átlagnál több patinás iskolánk van. Az igaz, hogy történelmi hagyományokban, műemlékekben gazdagok vagyunk, de ez inkább viszi a pénzt, mint hozza.

- Olvashattuk, hogy noha a kormányzati intézkedések miatt egyre nehezebb az élet, a kerületnek vannak tartalékai és nincs törlesztendő hitele.

- Valóban nincs hitelünk, de ezt a szigorú gazdálkodásunknak köszönhetjük. Az önkormányzatot i félmilliárd forintos bankhitellel vettem át, gyakorlatilag csődközeli helyzetben voltunk. Azóta kínosan ügyelek arra, hogy ne adósodjon el a kerület.

- Az itt élők is értékelik? Tavaly nagy fölénnyel nyerte el - harmadszor - a polgármesteri posztot.

- Ez valóban azt mutatja, hogy értékelik a kerület kiegyensúlyozott működését. De a választási eredményhez az is hozzájárulhatott, hogy durván és alaptalanul megtámadtak, és az emberek általában az igaztalanul megrágalmazottak pártjára állnak.

- Nem hitték el, hogy eladta a Vár bazárt?

- Már maga a vád is képtelenség volt, hiszen állami tulajdon. Elsődlegesen az állam, a mindenkori kormány rendezheti a sorsát. Ez csak egy erőltetett kampánytéma volt, amit jól mutat, hogy akkor minden érintett hallgatott, és azóta sem történt sem mi. A Várbazár volt az utolsó lejáratási kísérlet ellenem, miután volt szövetségeseim korábban minden követ megmozgattak, hogy az indulásomat ellehetetlenítsék.

- Majdnem sikerült is, mert felmerült, hogy nem indítja polgármesterjelöltként a Fidesz. Pedig akkor már legyőzte az ígéretözönnel kampányoló Kóka Jánost a parlamenti mandátumért folytatott küzdelemben.

- Az igaz, hogy az akkori budapesti Fidesz-elnökség az újrajelölésemet nem támogatta, de a helyi szervezet és az országos elnökség egyhangúlag mellettem állt. Az itt élők pedig érezték az ellenem folytatott lejárató kampány méltánytalanságát.

- Azt is elnézik önnek, hogy nem hajlandó eladni az önkormányzati tulajdonban lévő vári lakásokat?

- Két dolog merül fel minden évben: miért szedünk belépőjegyet a Halászbástyára, és hogy miért nem adjuk el a vári lakásokat.

- És miért?

- A Halászbástya évekkel ezelőtt életveszélyes volt, le kellett volna zárni. Közel egymilliárdot kellene rákölteni, de senki nem adott pénzt. A vári lakások magánosítására is egyszerű a válasz: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem járul hozzá. El lehet adni, de csak egy tulajdonosnak, mert a társasházi forma nem alkalmas a műemlékek megóvására. Van ebben logika. Nem lenne szerencsés, ha a lakók össze-vissza cserélhetnének ablakokat egy műemléken, vagy arról vitáznának, hogy kinek a dolga a gótikus ülőfülke restaurálása. A rendezetlen magánosítás elrettentő példája a korábban egységes hangulatú Wekerle-telep sorsa.

- Ezért akart Vár-törvényt?

- Ma a jogszabályok nem nyújtanak elégséges védelmet a műemléki környezet megóvására, így a Várban csak akkor lehetne szó magánosításról, ha a feltételeket külön törvény szabályozná. Tárgyaltam is erről a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal akkori vezetőjével, de aztán arra jutottunk, hogy nincs nagy esélye egy ilyen törvénynek, ha a kormány nem támogatja.

- Ha a törvényt nem is támogatja, de most 10 milliárd forint uniós pénzt juttat a budai Várra.

- Ennek nagyon örülök, bár ezt pénzt nem az I. kerületi önkormányzat kapja, hanem állami feladatok ellátását szolgálja majd. Minden forint, ami a palotanegyedre jut nagyon jó helyre megy, hiszen hatalmas a lemaradás. Említettem már a Várbazárt, amelynek rendbehozatala állami feladat lenne. A Dísz téri Honvéd Főparancsnokság épülete még mindig háborús sebhely. Különösen bántó ez a helyzet, amióta a köztársasági elnök hivatala a Sándor-palotába költözött. Államfői delegációk mennek el mellette, naponta turisták ezrei látják.

- Mit szeretne látni helyette? Ma már elfogadná a korábbi tervpályázaton győztes rózsaszín házat?

- Nem. A legmeghökkentőbb tervet nyilvánították akkor győztesnek. Lehet, hogy szellemes, de biztos, hogy a helyhez nem illik. A kerület építési szabályzatának sem felel meg, nem kaphatna építési engedélyt. Így mindenképpen új pályázatot kell kiírni. Szerintem olyan épület kell, ami beleillik a környezetbe. Olyan, amelyről nem azt fogják mondani az idelátogatók, hogy ez a XXI. század csodája, hanem azt, hogy ez egy történelmi hangulatú, harmonikus tér, amelyben jól érzi magát az ember.

- Két hónappal ezelőtt levelet írt az érintett kormánytagoknak, hogy egyeztessenek a Fejlesztési elképzelésekről. Kapott már választ?

- Írásban még nem, de a kultusztárcával megkezdődtek a tapogatózó megbeszélések. Azt kértük, hogy az elbírálásba vonjanak be minket. Remélem, a döntéshozók konszenzusra törekszenek, és a terveket bemutatják a közönségnek is. Szerintem az, hogy mi lesz a Várban, nem pusztán építészeti ügy. Igenis vannak olyan épületek, amelyek sorsáról társadalmi konszenzusnak kell kialakulni.

- Más országokban kiemelt figyelmet fordítanak a történelmi városmag karbantartására. Nálunk nem így van?

- Sajnos nem. A Sándor-palotát leszámítva közel két évtizede nem volt nagyobb állami vagy fővárosi beruházás a Várban. Pedig Budapest és talán az ország "kirakata" folyamatos gondoskodást igényelne. Ha ma megnézzük az idegenforgalmi infrastruktúrát, az utak állapotát, úgy tűnik, hogy ez nem érdekli a felelősöket. Ha az elmúlt két év tempójában folytatódik a Mátyás-templom felújítása, még akár 10-12 évig eltarthat. Pedig ez nemcsak nemzeti kegyhely, hanem a város szimbóluma. Egy idegenforgalmilag ennyire frekventált helyen, a budai történelmi városrészben megengedhetetlen az a fajta pénzhiány és nemtörődömség, ami ma látható.

- Nemtörődömség? Tiszták az utcák, még virág is van.

- A Budavári Önkormányzat nagyon sokat költ az utcák, járdák takarítására, a virágokra, pedig ez nem a mi feladatunk lenne, a Fővárosi Önkormányzat kapja rá a pénzt. Mint ahogy a közlekedés fejlesztésére, a tömegközlekedési útvonalak javítására is. Kértük, hogy legalább az illemhelyek vagy a vári játszótér üzemeltetését adják át, ez sem történt meg. Ha azt szeretnénk, hogy rend legyen, a takarítást kénytelenek vagyunk magunk megoldani. Kutyapiszokban nem lehet turistákat fogadni.

- A Várban élő kétezer ember szokott panaszkodni a turisták zajongása miatt?

- Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy a nyolcszáz éves polgárnegyed megmaradjon annak, ami, és ne legyen helyette vigalmi negyed borozóval, sörözővel, éjszakai élettel. Ezt a vár csendjével, nyugalmával nem tudnánk összeegyeztetni. Nem szeretném, ha úgy járnánk, mint a prágaiak: sötétedés után egyetlen ablakban sem ég a lámpa, mivel a lakók kiköltöztek. Nálunk inkább a rossz ellátásra szoktak panaszkodni, nincs húsbolt és zöldséges, egy közért van, ami aránytalanul drága. Ezért igyekszünk megállapodnia BKV-val, hogy a várbusz óránként egyszer menjen le a Fény utcai piacig.

- A politikai rendezvényeket jól viselik a Várnegyed lakói?

- Ki melyiket, pártszimpátia szerint. Itt mindenki tart rendezvényt, mert a Vár jelképes helyszín. Elképzelhetetlen, hogy március 15-én vagy augusztus 20-án ne legyen ünnepség, felvonulás, kenyérszentelés. Gyakran jön államfői delegáció, fogadások vannak a Hadtörténeti Intézetben. Ezek olyan velejárói az itteni életnek, amit mindenkinek vállalnia kell, aki a Várban akar lakni.

- Biztos polgári többség van a kerületben. Könnyű kormányozni?

- Nincs belső széthúzás, mint korábban volt. Ez most valóban kegyelmi pillanat. Ha ezért az embernek meg kell járnia a tisztítótüzet, akkor elmondhatom: az előző ciklusokban én megjártam.