- 2005 őszén azt mondta, hogy 2006 a gazdasági korszakváltás éve lesz, ami egybeeshet a kormányváltással. Utóbbi elmaradt, de valóban új gazdasági korszak kezdődött, ha nem is az, amit a gazdasági konzultáció vezetőjeként és gazdasági miniszterjelöltként képzelt. Ezért tart szilenciumot tavaly óta?

- Két éve is úgy gondoltam, hogy egyszerre van szükség nemzetpolitikai és gazdaságpolitikai fordulatra. Előbbire azért, mert a nemzeti érdekérvényesítés esélyei jelentősen romlottak 2002 után. Utóbbira pedig azért, mert négy év alatt a magyar gazdaság a térségi vezető pozíciójából a sereghajtók közé csúszott vissza. Két úton lehetett volna elindulni. Az egyik a Fidesz által kínált nemzetpolitikai és gazdaságpolitikai fordulat, amely döntően bizalomra és együttműködésre épül. Az államháztartás gyökeres reformját, az égetően szükséges adóreformot, a kis- és középvállalkozói szektor feltőkésítését és gyors euróövezeti csatlakozást képzeltük el nyílt társadalmi-gazdasági megállapodásokkal, konszenzuson nyugvó politikával. A másik út a kormánykoalíció bizalmatlanságra és átláthatatlan hatalmi politizálásra épülő programja volt, amely nem bekapcsolja, hanem kikapcsolja a gazdasági és a társadalmi élet szereplőit a döntésekből.

- A választók nyilván nem így látták a két utat, mert ha kis többséggel is, de a Gyurcsány-kormányzat folytatására szavaztak.

- Magyarország rosszul választott, de a felelősség valójában a koalíciót terheli, mert becsapta az embereket. Mindenki tudja, a kormányfő is beismerte, hogy az emberek a tényleges gazdasági helyzet és a valódi kormányzati szándékok ismerete nélkül szavaztak a kormányzó pártokra, és egyáltalán nem adtak felhatalmazást a jelenlegi politikának.

- A tavalyi választások előtt és után is ugyanazt javasolta: új nemzeti kerekasztal összehívását és hosszú távra szóló, nemzeti társadalmi-gazdasági megállapodások megkötését a politika, a gazdaság és a társadalom bajainak közös orvoslására. A magyar politika mély megosztottságát látva komolyan gondolta, hogy van erre esély?

- Komolyan hittem, mert a választások után mindenki előtt világossá vált, hogy nemzetstratégiai szempontból rendkívüli helyzetbe került az ország. Ez a rendkívüli helyzet különleges megoldást igényelt. A nyílt költségvetési válság kezelése is ezt követelte, a mögötte lappangó gazdasági válság megelőzése is ezt igényelte, majd jött a nyílt politikai válság, amelyet az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése robbantott ki, végül a mély erkölcsi és szociális válság megoldása sem megy e nélkül. A négy válság közül egy is elég lett volna ahhoz, hogy a magyar politikai elit, az üzleti élet és a civil világ megegyezzen, és a két lehetséges út közül a bizalmon és együttműködésen alapulót válassza.

- Az egy éve tartó politikai patthelyzetből és a mélyülő szociális válságból a sikeres népszavazásban látja a kiutat a Fidesz. De mit lehet tenni akkor, ha utána is változatlan marad a kormány összetétele és politikája?

- A demokratikus játékszabályok szerint az ellenzéknek az utolsó kísérlet a népszavazás. Ha ez sem vezetne eredményre, akkor nem marad más, mint megkezdeni a felkészülést a következő választásokra. Év végére Navracsics Tibor irányításával elkészül a Fidesz új politikai programja, ez után már érdemes lehet felállítani - a brit árnyékkormányhoz hasonlóan - egy ellenzéki kormányt. Egyúttal meg kell találni azokat az együttműködési formákat, amelyek keretében az ellenzéki kormány - részben a hatalmon lévő politikai elit egy csoportjával, részben pedig a gazdasági, társadalmi, szellemi élet képviselőivel - megkezdi a párbeszédet és a hosszú távú megállapodások kidolgozását a legfontosabb nemzeti kérdésekben.

- A két politikai oldal értékrendje, világ- és jövőképe, sőt nyelvhasználata is oly távol van ma egymástól, hogy nehezen képzelhető el érdemi párbeszéd, pláne megállapodás.

- Ezért van szükség olyan közös nemzetstratégiára, amely 2025-ig magyar jövőképet rajzol fel, erre épülő nemzeti célokat tűz ki, és programokat ad a megvalósításhoz. A magyar politikai és szellemi elit máig adós a hosszú távú nemzetstratégia és jövőkép megalkotásával. 1990-ben az Antall-kormány öt pillérre építette a magyar nemzetstratégiát: atlanti szolidaritás, európai integráció, a magyarság határon átívelő újraegyesítése, demokratikus átmenet és szociális piacgazdaság. Ez már akkor sem volt elég, hiszen nem épült társadalmi konszenzust élvező nemzeti jövőképre, nem tűzött ki népesedési és egészségügyi fordulatot, a gazdasági felzárkózás és a középosztályosodás programja csak halványan jelent meg benne, és nem számolt az idővel: nem rendelt határidőket a nemzeti célokhoz. Ennek ellenére a későbbi kormányok folytatták az antalli pillérek megépítését. Tagjai lettünk a NATO-nak és az EU-nak, a magyarság újraegyesítése azonban a 2004. december 5-i népszavazással súlyos sebet kapott. A demokratikus átmenet félúton megállt, fontos nemzeti intézmények nem jöttek létre, a meglévők működése időnként meginog, mert nem megfelelők a rendszerbe épített fékek és ellensúlyok. A szociális piacgazdaság programja pedig egyáltalán nem valósult meg, sőt antiszociális piacgazdaság jött létre Magyarországon.

- A Fidesz szociális válságról beszél, és minden felmérés szerint a társadalom 1990 óta soha nem volt annyira elégedetlen a kormány gazdasági és szociális teljesítményével, mint az utóbbi egy évben.

- Ez a legpontosabb jele annak, hogy Magyarországon a piacgazdaság nem szolgálja a társadalom alapvető érdekeit, ezért antiszociális. Az Európai Unió 27 tagállama közül nálunk a legnagyobb - rövidesen már hatszoros - a jövedelemkülönbség a legjobban és legrosszabbul kereső tized között, itt tűnt el a leggyorsabban a nemzeti vagyon, és most torpant meg a középosztályosodás. Magyarországon a piac és a pénz logikája mindig és mindenhol legyőzi a nemzeti érdek és a közösségi szolidaritás értékeit. Ez ellentétes a szociális piacgazdaság európai eszméjével és gyakorlatával.

- Tavaly nyár óta szép csöndben végzi országgyűlési képviselői és intézetvezetői-gazdaságkutatói munkáját. Feladta a nemzeti megállapodásokra vonatkozó ideáját?

- Nem szoktam feladni eszméimet és terveimet. Eddig vártam, figyeltem és készültem. Most új helyzet van. A Fidesz elnöke tizenhat új politikai munkacsoportot állított fel az országgyűlési frakción belül, és felkért a nemzetstratégiai műhely megszervezésére. Eljött az idő, hogy felvázoljunk egy 2025-ig kitekintő magyar jövőképet és nemzetstratégiát. Válaszra várnak a döntő nemzetstratégiai kérdések: mikor és miképpen lesz erkölcsi és lelki megújulás, népesedési fordulat, egészségügyi fordulat, gazdasági felzárkózás, erős középosztály, hogyan fordíthatjuk vissza az antiszociális piacgazdaságot szociális piacgazdasággá, hogyan lehetünk a globalizáció veszteseiből annak nyertesei, hogyan tudjuk összeegyeztetni a versenyt és a szolidaritást, a szabadságot és a felelősséget, az egyén és a közösség érdekét, mi az állam új szerepe és így tovább. Mindehhez hogyan tudjuk megvalósítani a magyar politika, gazdaság és társadalom alapvető intézményeinek mélyreható átalakítását, tehát reformját, társadalmi konszenzussal.

- Kivel képzelik el a közös gondolkodást és jövőtervezést?

- A következő hetekben és hónapokban megkeressük a gazdasági és szellemi, kulturális élet mérvadó képviselőit, a tudomány és az oktatás kiemelkedő alakjait, a civilszervezetek, szakmai érdekképviseletek meghatározó képviselőit, hogy vegyenek részt ebben a munkában.

- Csak ellenzéki vagy a kormánypártokhoz közelebb álló szakemberek, értelmiségiek is kapnak meghívót? Hiszen a két nagy politikai erő - legalábbis a felső szinten - szóba sem áll egymással.

- Magyarországon ma a két szembenálló oldal között mély politikai és érzelmi szakadék húzódik, ez példátlan az Európai Unióban, sőt az egész fejlett világban. A teljes politikai elitet érinti a bizalomvesztés, mert kiderült, hogy az egyik oldal nem tud a közjó érdekében kormányozni, de képes választást nyerni, és nem számít, milyen módon és áron - a másik oldal pedig valaha jól kormányzott ugyan, de nem képes választást nyerni. A politikai elitnek újból ki kell érdemelnie a társadalom bizalmát. Ehhez kell a közös jövőkép és nemzetstratégia, amely híd lehet a két oldal, valamint a politika és a társadalom között.

- Ki tudja megépíteni?

- A szellem, a kultúra hiteles és nyitott embereinek, a civil közösségek, szakmai műhelyek józan, jó szándékú képviselőinek, az üzleti élet kiválóságainak, a nemzet jövőjéért felelősséget vállaló, önzetlen patriótáknak kellene elkezdeniük a hídverést. Hiszek abban, hogy találunk társakat mindkét politikai oldalon, mert nagyon mély a válság, nem tehetünk mást, mint hogy összefogunk. A nemzetstratégiai műhely közös gondolkodással, elemzésekkel, nyilvános vitákkal, konferenciákkal, kiadványokkal kívánja ezt elősegíteni.

- Orbán Viktor és Navracsics Tibor is megerősítette, hogy az év végéig elkészítik és közzéteszik a Fidesz új programját. A kormányciklusokon átívelő nemzetstratégiát mikor ismerheti meg a nyilvánosság?

- A munka első eredményei, reményeim szerint, az év végére megjelenhetnek a Fidesz programjában. A nemzetstratégiai fordulat kulcsa ma a gazdaságban van. A globális versenyképesség, a gyors gazdasági növekedés, a magyar euró, az uniós fejlettségi szinthez való érezhető felzárkózás feltételeit szükséges konszenzussal megteremteni, és remélem, ebben mindenki egyetért, világnézettől és politikai rokonszenvtől függetlenül.