Bernáth Ildikó, a Fidesz szakpolitikusa, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának alelnöke szerint nagyobb volna a társadalmi haszna, ha a munkaügyi felügyelők az ÁNTSZ-szel karöltve nem a kiskertekben és a családi szőlőkben zaklatnák a kalákában szüretelő rokonságot, hanem végre a kínai piacokon néznének szét alaposabban.

A politikus elképzelhetetlennek tartja, hogy a mostani kormánypárti politikával, világos stratégia híján kedvező változás álljon be a nemzetgazdaságban.

Csak az államadósság kamataira évi ezermilliárd forintot kell kifizetni, a sokat emlegetett európai uniós pénzek felhasználása pedig még meg sem kezdődhetett a pályázatok kiírásának tartós késedelme miatt. A kialakult helyzet világosan jelzi: hiába ugyanaz a miniszterelnök, mint az előző ciklusban, és hiába nőtt időközben a kormánytagok száma és fizetése, ha ez a kabinet képtelen meghozni a társadalom javát szolgáló döntéseket. A szociálliberális koalíció eddig kétszer ígért négyszázezer új munkahelyet az embereknek, de csak a pályakezdő munkanélküliek köre növekszik: számuk mára meghaladja a negyvenötezret.

A munkanélküliség egyre nagyobb fenyegetést jelent, már minden tizenharmadik családot sújtja, a munkából tartósan kiesők be nem fizetett adója és járuléka pedig a költségvetés hiányát duzzasztja.

Jellemző, hogy amikor néhány nappal ezelőtt a 2006-os zárszámadási törvényt tárgyalta a foglalkoztatási bizottság, senki nem tudta megmondani, hányan vették igénybe a nagy hangon meghirdetett Start-programot. A távmunkahelyek számának bővítéséből és a részmunkaidős foglalkoztatás feltételeinek megteremtéséből ugyanúgy nem lett semmi, mint a négyszázezer új munkahelyből. Értékelhetetlen, ami létrejött: hétszáztizenöt távmunkahelyet teremtettek tavaly egész évben, a részmunkaidősök száma pedig csupán ezerkétszázhetvenhárommal nőtt. A munkahelyteremtő beruházások támogatására elképesztően alacsony pályázati összeget szántak: a háromszázmilliárdos keretből mindössze kétmilliárd jutott munkahelyteremtő pályázatokra - ismertette a fontosabb adatokat a politikus.

A nők foglalkoztatási helyzete sem kielégítő. Jellemző, hogy száz dolgozóból ötvennégy a férfi és csupán negyvenhat a nő, holott a nők aránya jóval magasabb a társadalomban. Ennek ellenére a munkanélküliek többsége is a nők közül kerül ki, ami szintén jelzi: óriási bajok vannak a munkaerőpiacon. "Hová tűnt az a sok milliárd forint, amelyet a különböző munkaügyi programokon keresztül folyósított a kormány?" Válaszolt is a kérdésére: sokan vannak olyanok, akik az élethosszig tanulás jegyében már a negyedik-ötödik átképzésen vannak túl, mégsem tudnak elhelyezkedni. A valódi kérdés tehát inkább úgy szól: a felnőttképzési programokkal ténylegesen kik járnak jól, a munkavállalók, vagy az állami pályázati forrásokból élő oktatásszervező vállalkozások?

Bajban van a munkaerőpiac, mind a két oldal; a munkaadókról és a munkavállalókról adók és elvonások formájában egyaránt a sokadik bőrt nyúzzák le. Az emberek már hozzászoktak: amit ma odaadott a kormány, azt holnap kétszer veszi vissza. A kivételt a multik jelentik, a kormány kedvencei mindig számíthatnak a koalíció munkahelyteremtő támogatására.

"Ma minden ötödik pályakezdő munkanélküli, totális a létbizonytalanság, a kedvezmények megszüntetése miatt rendkívül nehéz otthont teremteni. Tragikus a gyermekvállalás helyzete, egyre később születnek meg az első gyerekek a családokban. Az pedig nem nevezhető nemzeti népesedéspolitikának, ha a meg nem született gyerekek helyére ázsiai bevándorlókat telepítene a kormány."