"...az Alkotmányt és a jogszabályokat megtartom és megtartatom; (...); miniszterelnöki feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az Alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem."

"Majdnem beledöglöttem abba, hogy másfél évig úgy kellett tennünk, mintha kormányoznánk, közbe pedig hazudtunk reggel, délben, meg este."

Két kijelentés. Mindkettőt ugyanaz a politikus tette.

Az egyiket nagy nyilvánosság előtt: a Parlamentben.

A másikat kisebb nyilvánosság előtt: egy Balaton parti üdülőben. Ám utóbb ez is nagy nyilvánosságot kapott.

Elgondolkozhatunk rajta, hogy a két kijelentés között feszül-e ellentmondás. Ezért lenne érdemes megállapítani, mert az egyik kijelentés eskü keretében hangzott el. A pózolós politikus valószínűleg szívére tett kézzel szavalta a szöveget, amiként később a "Csizma téren", az új, akkor avatott 56-os bálvány előtt letérdelve szintén mellére tette a kezét.

Ha a második kijelentés ellentétben áll az elsővel, akkor itt esküszegés forogna fenn? - játszik el a gondolattal a szemlélődő.

A Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása...

Úgy tettünk, mintha kormányoznánk...

Bizony, itt nincsen harmónia. A fejlődést nem lehet látszatcselekvéssel előmozdítani. Ráadásul ez a látszatcselekvés másfél esztendeig tartott, úgy, hogy a másfél év elején a politikus tudta, hogy ez a mímelés legalább másfél évig eltart majd. Így másfél esztendeig néhány száz ember - az önmagát "elitnek" kinevező csoport - érdekeit képviselte tízmillió állampolgáré helyett. Azaz a tízmilliót becsapta. A néhány száz kedvéért.

Ennek a gyakorlatnak bizony semmi köze sincs a demokráciához.

Az eskü szövege demokráciát ígér: a Magyar Köztársaságnak - azaz tízmillió ember közösségének - fejlődéséről beszél.

Az "úgy kellett tennünk, mintha kormányoznánk" kitétel már szűkebb csoportra utal. És arra, hogy ez a szűkebb csoport a tízmilliót félrevezette, becsapta, megtévesztette.

Első szemlélődésre az rajzolódik ki: itt esküszegés történt.

Esküszegés.

Aki a két szöveget mondta, megszegte a Parlamentben elmondott esküjét. Azaz esküszegő.

Esküszegő.

Vajon belefér-e ez a politikai manőver - az esküszegés - az európai demokráciába? A hatalom megtartásának szándéka indokolttá, elfogadhatóvá, "demokratikussá" teszi-e az esküszegést.

Demokratikus, európai politikai manőver-e az esküszegés?

Vagy alvilági manőver...

Jó tisztázni ezt akkor, amikor egy fiatal politikus az egyik vidéki ügyészség erőfeszítései révén most zárt helyre került. És nem vall a hatóságnak: talán arra számít, hogy társai valahogy kiszabadítják majd. S megússza.

Még nem tudjuk az eredményt.

A másik nagy megúszót a civil pszichiátriáról már zártabb pszichiátriára szállították. Ez utóbbi esetben a nyilvánosság - a demokrácia - ereje győzött.

Egyelőre...

De mit hoz a jövő ott, ahol az esküszegés mind máig hatásos politikusi manőver lehet?