Igaz, velem személyi titkára, egy hölgy beszélt, aki nagyon udvariasan, ám határozottan adott hangot nemtetszésének, amiért "nehéz helyzetbe" hoztuk a miniszter úr két egykori munkatársát, Alács Tibort és Rákosi Ferencet. Anélkül jelentettük meg az interjút, hogy előzőleg velük konzultáltunk volna. Jeleztem, hogy interjút közöltünk az interjúalany véleményével, de amennyiben a két munkatárs válaszolni akar az interjúban megjelent, őket érintő mondatokra, természetesen helyt adunk nekik. (Mindeddig nem jelentkeztek.)

Ezután hangzott el a kérdés, amelyet jól ismertem még a 80-as évekből, amikor a jobb sorsra érdemes Lakatos Ernő vezette az MSZMP (eszem-nemeszempé, ahogy annak idején aposztrofáltuk) agitprop osztályát. Akkor is mindig megkérdezték, ha nem tetszett nekik valami: a cikk, az interjú milyen körülmények között született? Annak idején erre igazoló jelentésben kellett válaszolni, most azért jobb a helyzet. Amikor a vonal másik végén a hölgy megkérdezte, vajon Topolánszky kezdeményezte-e az interjút, beérte válaszommal: "Nem, mi kerestük fel, és némi habozás után hajlandó volt nekünk interjút adni."

Mintha Szilvásy azt gyanítaná, hogy valamelyik titkos jobboldali központból telefon érkezett az utasítással, Topolánszky fog interjút adni (vele ők már levajazták), nekünk itt a szerkesztőségben semmi dolgunk nincs, mint a megrendelést teljesíteni. Pedig a titokügyek gazdájának nyilván vannak eszközei, hogy az ilyesminek utánanézzen, noha nagyon rosszul tenné, ha velük élne is. (Elgondolkodtató, hogy engem is a mobilszámomon hívtak, holott soha nem adtam meg a titkárságnak. Igaz, Szilvásy beosztottja ezért elnézést kért). A titkár végül nagyon kedvesen engem vagy valamelyik munkatársamat háttérbeszélgetésre hívta, hogy megismerjük kölcsönösen egymás munkáját. Mint mondta, tulajdonképpen ezért is hívott.

Időközben Szilvásy miniszter az MTI-nek tagadta, hogy a hvg.hu-nak tett kijelentései miatt megfenyegette volna volt beosztottját, Topolánszky Ákos egykori helyettes államtitkárt. Nagyon remélem, hogy ezek után a személyi titkár "őszinte érdeklődését" nem fogja cáfolni.

Jó lenne, ha a politikusok és a közpénzen fenntartott hatóságokoknál dolgozók, azaz a közszolgák, 17 évvel a rendszerváltás után, elviselnék - jobb- és baloldalon egyaránt - a demokratikus rendünkkel együttjáró sajtószabadság nekik fájó következményeit is.