A korrupció visszaszorításával már csak azért is mindenkor érdemes foglalkozni Magyarországon, mert az ellene küzdő nemzetközi szervezet, a Transparency International a múlt héten nyilvánosságra hozott jelentése szerint világviszonylatban csak a középmezőnyben jutott nekünk hely. Márpedig egy egész világ előtt pironkodni kifejezetten kellemetlen.

De a téma ürügyén nem csak a nemzetközi megítélésünk a tét. A korrupció visszaszorításával azért is érdemes foglalkozni Magyarországon, mert szinte már semmit sem lehet elintézni kenőpénz vagy kapcsolatok nélkül. Ebben az országban a villanyszerelőtől a politikuson át - s mint a legutóbbi hetek korrupciós botrányaiban kiderült - a kistérségi megbízottig mindenki csak a markát tartja. Részesedést kér, és visszaforgat. Az pedig, hogy a területi megbízottnál ki lehet-e tenni a pontot a felsorolás végére, majd csak az ügyészségi vizsgálat befejeztével derül ki.

És a kétpólusú ország ötpárti parlamentjében legfeljebb csupán a képviselők saját fizetésének ügyében garantált a százszázalékos egyetértés.

Nincs azzal semmi baj, ha alaposabban is a képviselők körmére néznek, sőt még az sem lenne kifogásolható, ha az évente kötelezően benyújtott vagyonnyilatkozatukon felül vagyonosodási vizsgálatot is tartanának a képviselők háza táján. Ahogy bennünket, nem képviselőket, egyszerű földi halandókat is utolér az APEH keze, akármilyen apró-cseprő mulasztásba keveredjünk is.

Ám Gyurcsány Ferenc legújabb, ezúttal hét pontjával az a legnagyobb baj, hogy hiteltelen. Már maga a pontozó is az. Hiába szeretne a legyőzhetetlennel szembeszálló magányos hős pózában tetszelegni, ha nem rá osztották ezt a szerepet. A szocialisták táborában a téma kapcsán kialakuló feszültség is egyértelműen jelzi, hogy ismét átgondolatlan, bár igen hangzatos szólammal rukkolt elő miniszterelnökünk. Régi jó szokásához híven, szereplésvágytól fűtve, de komolyabb, mélyebb tartalmak nélkül. Amíg tanácsadói visszaszerezhetőnek vélik vesztett hitelét és népszerűségét.

A westernfilmek hagyományai szerint a történet végén a magányos hős a lemenő nap fényében ellovagol a kiszámíthatatlan messzeségbe. A magyar politikai közéletben is körvonalazódik már ez a jelenet, csak még azt nem tudjuk egészen pontosan, hogy mikor kerül a mozikba, illetve a tévéhíradókba és a képernyőkre. De ha lehet, érdemes akár már most jegyet váltani az előadásra.