Ma azt kell látnunk, hogy a szemfényvesztő médiakormányzás folytatódik: Fair play néven indította el tegnap újabb kommunikációs kampányát a Gyurcsány-kabinet. Az akció célja, hogy felhívja a figyelmet arra, mekkora károkat okoz társadalmunknak a hétköznapi élet játékszabályainak be nem tartása.

A kampányt úgy is értelmezhetjük: a lelkiismeretünkre apellálnak. Az akció kellemetlen mellékzöngéje, hogy épp az a kormányzat szeretne tisztességes viselkedésre bírni bennünket, amely már megmutatta, hogy mekkora károkat okoz a társadalomnak a politikai élet alapvető játékszabályainak be nem tartása. Ma, amikor a baloldalon - legalábbis egy részén - a cél minden olyan eszközt szentesít, amely korábban szalonképtelen lett volna, hiába idézzük József Attila sorait, hiába apellálunk a politikai élet szereplőinek lelkiismeretére - ma egészen másképp hangzik mindaz, amit igazságként akarnak elfogadtatni velünk.

Amikor egy évvel ezelőtt az Országgyűlésben megtartották a Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett bizalmi szavazást, a szocialista frakció még egységet mutatott. Akkor, az őszödi beszéd kiszivárogtatása és a tévészékház ostroma meg az önkormányzati választási vereség után néhány nappal nagy volt a nyomás a baloldali képviselőkön. Bal oldalról lojalitást vártak tőlük, a jobboldal és a közvélemény pedig határozott fellépést, egyszersmind elhatárolódást látott volna szívesen. Akkor azonban még működött a pártfegyelem. Egy évig tartott, mire a szocialista képviselők felocsúdtak.

Gyurcsány Ferenc legutóbbi hét pontjával végül saját frakciójában is kiverte a biztosítékot. Egyre több a kritikus hang az MSZP-n belül is. Szocialista országgyűlési képviselők erélyes hangú levélben tiltakoznak a vasúti mellékvonalak megszüntetése ellen. Szanyi Tibor pedig a Népszabadságnak már azt mondta: "Mondtuk már, hogy Horn Gyula nélkül nem megy. Ment. Hogy Kovács László nélkül nem megy. Ment. Gyurcsány nélkül is menni fog, ha úgy hozza az élet."

Megbomlott hát a pártfegyelem a szocialistáknál. Persze még mindig kérdés, hogy meddig tart ki a képviselők lojalitása, de annyi már világos, hogy Gyurcsány Ferenc a társadalmi bizalom után elvesztette megingathatatlannak vélt belső támogatottságát is. Késő ilyenkor már a fair play-vel és a tisztességgel előhozakodni.

Minden bizonnyal Gyurcsány Ferenc is jól tudja: nélküle is menni fog. A kérdés már csak az, hogy kivel.