Ez az utolsó előtti stádium.

Ilyenkor még mindenki röhög az egészen, mert hát istenkém, azért politikus, hogy lopjon a drága, és az általánosan zsivány hangulatban egymásra kacsint a közpénzek körül suskusoló elit, meg a minimálbérre bejelentett nemzet. Valamiből meg kell élni, ugyebár.

Csakhogy az utolsó előtti stádiumot rendszerint az utolsó szokta követni, és az már kevésbé vidám. Olyankor a polgárok kicsikét felhúzzák magukat a pofátlan mennyiségű lenyúlás láttán, és mindenféle összebeszélés nélkül kibabrálnak az elittel, mondjuk az elkeseredettségből frissiben szárba szökkent, illetve másodvirágzásukat élő leglehetetlenebb képződményekre adják le a voksukat, fenekestül felforgatva a kvázi kétpártrendszert.

Torgyán József simán visszatérhet a parlamentbe a Legigazibb Legmagyarabb Független Kisgazdapárt élén, sőt, akár Csurka Istvánnak is teremhet újabb babér. A Magyar Gárda létszáma meg eléri az ötvenezer főt, s az utolsó magyarországi parlagfű ünnepélyes keretek között kerül kiirtásra.

Épp egy hete írtam, hogy ha majd a szocialisták magukhoz tértek a zuschlagi megroggyanásból, azonnal kerítenek egy vidéki fideszest, aki nem bírt ellenállni a pályázati kísértésnek. És tessék, meg is van az ellencsapás kulcsfigurája, igaz, nem annyira fideszes, mint amennyire kommunikációs szempontból optimális lenne, de a tévéhíradós tálaláshoz ennyi is elég. (Ja, és innen ölelem az illetőt, akinek az a zseniális ötlete támadt, hogy a korrupcióval meggyanúsított helyhatósági vezetőt utólagosan ki kell törölni a "2002-ben a Fidesz által indított, vagy támogatott győztes polgármesterek" listájáról. Szerencsétlen nem tehet róla, hogy ilyeneket művel, nem is szabad őt bántani ezért, egyszerűen csak még mindig nem sikerült kimosakodunk a Kádár-rendszerből.)

Hab a szocialisták tortáján, hogy Pokorni Zoltán kapitálisat hibázott, amikor az állítólagos minisztériumi lehallgatósdival próbálta a Topolánszkyt megszorongató titokminisztert csőbe húzni; a baklövés mértékét mutatja, hogy egyenesen Szilvásy György kezdhetett aggódni már megint a demokráciáért.

Gagyi színjáték; ócska szereplők, unalmas rendezés. De ismétlem, ez csupán az utolsó előtti pillanat. Amikor még szórakozik a nép.