Az sem valószínű, hogy a csalás, lopás, sikkasztás, "közpénzekkel való visszaélés" kizárólag a szocialisták privilégiuma. Ettől függetlenül az alaposan gyanúba keveredett miniszterelnök által sugallt narratíva - amelyet az őszödi beszédet követően is a kormányzati kommunikáció sarokkövévé tett -, miszerint az egész politikai elit érintettségéről van szó, egyrészt elterelő hadművelet benyomását kelti, másrészt meglehetősen veszélyes.

Gyurcsány Ferenc felismerte, hogy ebből a botrányból akár előnyt is kovácsolhat, ezt bizonyítják kétségbeesett "rendteremtő" kísérletei. A hirtelen bekeményítés azonban hitelességi problémával küzd: a kormányfőnek ugyanis szembe kell néznie azzal, hogy a szellemet ő szabadította ki a palackból, mivel látványosan hágta át a politikai normakövető magatartásról kialakult mindennemű korábbi elképzelést, és legitimált egy erkölcsileg legitimálhatatlan állapotot.

A társadalom és a gazdaság nem attól gyenge ugyanis - és ez alapvető tanulság lehet a korrupcióellenes harc lázában égő kelet-európai társadalmak számára -, mert létezik korrupció. Akkor válik azzá, ha a döntéshozó helyzetben levő csoportok a pragmatikus célok érdekében belemennek egyfajta morális vákuum létrejöttébe.

A túlságosan bebetonozódott elitek teljes korrumpálódásának képzete a társadalomban amúgy is meglévő általános politikaellenes hangulatot erősítheti - ez pedig beláthatatlan következményekhez vezethet a polgári demokrácia rendjének jövője szempontjából. Most nem kirakatszigorra, hanem a konzekvenciák valódi levonására van szükség. S bár tartunk tőle, hogy erre nincs sok esély, csakis így válhat vízválasztóvá egy pitiáner pártaparatcsik lebukása.

Papp Attila Zsolt