Szilvásy György és mindenki más számára is érthető módon nyilatkozott 1996 telén az adatvédelmi biztos abban a kérdésben, vajon milyen, amúgy közérdekű adatot, információt titkolhat el polgárai elől az állam.

Az állásfoglalás apropója az a nyilvánosságot akkor némi izgalomban tartó olajgate-ügyben született és a lehető leghosszabb időre, 80 évre titkosított levél volt, amelyet az akkori titkosszolgálati miniszter írt az ügyet vizsgáló parlamenti bizottság kérdéseire válaszul.

A tapasztalataim szerint kevesek által ismert Alkotmány kimondja, hogy mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez, illetve azok terjesztéséhez. Az alaptörvény e passzusát, az információszabadság érvényesülésének lehetőségét a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény részletezi. Ennek egyik lényeges és hangsúlyos pontja az az állam felé megfogalmazott "parancs", amely előírja a közvélemény gyors és pontos tájékoztatását.

Az adatvédelmi biztos ajánlásában világosan megfogalmazott jogértelmezés szerint e kötelezettség alól a törvényben meghatározott titok-, illetve nem nyilvános adat-kategóriák sem adnak felmentést. Bár a közérdekű adat megismerhetősége némely esetben, így nemzetbiztonsági érdekből korlátozható ugyan, de ahogy az adatvédelmi biztos is leszögezi: a titkosítás jogszerűségét az információszabadsággal szemben mindig megszorítóan kell értelmezni.

A korlátozásnak minden körülmények között meg kell felelnie az arányosság követelményének, és nem zárhatja ki az alapjog érvényesülését. Sőt ez utóbbi az alkotmányos jogok hierarchiájában megelőzi az előbbit.

Az adatvédelmi biztos a számtalan titkosított irattal terhelt olajügy kapcsán azt is elmondta, hogy ha egyes adatok eltitkolhatók is, a tájékoztatási kötelezettség azért még továbbra is fennáll. Mert, mint fogalmazott, az államtitok nem az állam, hanem a Magyar Köztársaság érdekében tartható titokban, Magyar Köztársaságon pedig nem valamely hivatal, hanem a polgárok közössége értendő.

Nos, Magyarországon a polgárok közössége ez ügyben is magasról van leszarva.

*

Áll a jelenlegi titokminiszter a sajtó egyre kevésbé érdeklődő tekintetének tüzében, s a napokban újra napirendre került olajügyek titkosított iratai kapcsán azt mondja: "a selejtezés nagyjából a törvényi előírásoknak megfelelően zajlott". Szándékai szerint a hangsúlyt e lenyűgözően cinikus mondatban nyilván a törvényességre helyezte volna, ám az némiképp elcsúszott, pont a nagyjából szóra.

Bár csekély értelmem gondban van annak értelmezésével, milyen lehet az a cselekvés, amely csak nagyjából törvényes, s hogy az ilyen cselekvés milyen szankciókkal lehet terhelt például az állampolgár és az Apeh viszonyában, figyelmünket irányítsuk mégis a miniszter következő kijelentésére: az esetek nagy számában nem tudják, milyen adatokat tartalmaztak a selejtezett dokumentumok.

Mindez abból a szempontból érdekes most, hogy egy, a miniszter által életre hívott bizottság jelenleg is azon töri a fejét, hogy a szupertitkos iratokból mely passzusok tartalmát köthetné a polgárok közösségének orrára. (A legutóbbi verzió szerint a több mint 35 ezer oldalból három oldalt...).

A titkosítást az érintettek nyilván hosszan és alaposan lennének képesek indokolni, aminek fényében a miniszter fenti kijelentései kapnak némi gellert. Ha ugyanis egy dokumentum annyira titkos (tehát fontos), hogy semmiképpen sem hozható nyilvánosságra, akkor azt hogyan lehetséges selejtezéssel nyomtalanul eltűntetni? Ha viszont selejtezhető (tehát nem fontos), mi indokolta a titkosítását?

Mindezek alapján érthető a közérdekű adatok megismerését garantáló alkotmányos jognak az az értelmezése, ami szerint a közre kizárólag az e jogtól történő megfosztásának ténye tartozik - s e nyilatkozatokat az érintettek a törvény betűjéhez hűen mindig gyorsan és pontosan teszik meg. Az állami szolgálatot a köz bizalmából ellátó urak és hölgyek minden bizonnyal úgy vélekednek, hogy a polgárok közössége nem elég érett a fajsúlyosabb ügyekkel kapcsolatos érdemi információ befogadására.

Bár ennek a hozzáállásnak előbb-utóbb "elkúrtuk" lesz a vége, e fáradtságos út megspórolható lenne egy rövid, pontos mondattal: mindenki bekaphatja.