A hatalmas hírveréssel beharangozott Friderikusz-műsorok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, elmaradt a minimális elvárásként megfogalmazott nézőszám duplázódás. Ez persze nem tekinthető meglepetésnek, hiszen a médiatitán rövid és viharos románc után elvált a tv2-től és a RTL Klub-tól is, maga után hagyva néhány rosszul sikerült műsor emlékét.

A hétköznap késő délutánonként sugárzott vetélkedő, az ötmillió forintot elvivő "Hoztam egy milliót!" csak minimális növekedést jelentett e területen. A vitatható megbízhatóságú statisztikák szerint is, a korábban ebben a műsoridőben - epizódonként 150 ezer forintért - sugárzott két kőkorszaki szaki 6 százalékos nézettségét sikerült annak 33 szorosáért 7,2 százalékosra feltornásznia. (Ráadásul a már krisztusi korú mese még a nézhető rajzfilmek kategóriájába tartozott, ami szintén egyre ritkább jelenség a képernyőn.) Így könnyen lehet, hogy a már lekötött 35 játékon túl a továbbiakat már nem veszi meg az MTV közalapítvány kuratóriuma.

A "Hoztam egy milliót!"-nál is nagyobb bukásnak ígérkezik a Hét helyére, vasárnap este betetőzésére szánt "A szólás szabadsága" című produkció. Az első adás olyannyira gátlástalanul kormánypártira sikerült, hogy még a haladó baloldali kommentártorokat is fanyalgásra késztette.

Úgy tűnik, éppen ez az elviselhetőség határain átlépő, védhetetlen elfogultság lesz Friderikusz veszte. A showman láthatóan félreértette a szocialisták elvárásait, elfeledte, hogy a választási kampányban a közszolgálati adó pártatlanságát zászlajára tűző baloldal nem engedhet meg magának egy ordítóan pártos műsort. Ma egy ennél egy fokkal finomabb kormánypártiságra van igény, amely feladatot például Juszt László rutinosan teljesít is.

Valószínű, hogy innen eredt az első adást követő pánik szerű korrekciós kísérlet, amelynek során szinte a teljes műsorkészítő csapatot lecserélték. A második adásban már a tízperces miniszteri monológok mellett ellenzéki politikusok is megszólalhattak. Kiegyensúlyozottság címén a harmadik adásban feltűnt a baloldal kedvenc konzervatívja Boross Péter is.

Sőt, maga Friderikusz gyakorolt műsorával kapcsolatban önkritikát - hol másutt mint a Nap-kelte műsorában - elismerve, hogy az athéni EU-csúcstalálkozó kapcsán, nem a legjobb kérdéseket tette fel.
A kommunizmus történetéből tudjuk, a legtöbb esetben az önkritika sem menthette meg azokat az elvtársakat, akik képtelenek voltak kitalálni a párt arra a napra érvényes irányvonalát. Ugyanakkor nem kell könnyeket hullatnunk Friderikusz jövőjéért, hiszen a párt soha sem feledkezik meg régi harcosairól, s elnézve a legfrissebb kormányátalakítást, ebben a kabinetben még belőle is lehet miniszter.

Keresztes Lajos, mno.hu