Amit Gyurcsány Ferenc bejelentett, az egy nagy nulla. Egy miniszterelnök, akinek a hatalmát az őt megválasztó és támogató parlamenti többség adja, a néphez fordul, a társadalom segítségét kéri. Ő. Akinek közjogilag is a legtöbb eszköz van a kezében, hát még informálisan. Mert hátha nem jön össze neki a kétharmad. És mivel is fordul a néphez? Hát, azt még nem tudni. Illetve tudni, azzal, amivel szokott. Szócsépléssel. Megalkotjuk Európa legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét, mondja az ember, aki egy személyben miniszterelnök, pártelnök és országgyűlési képviselő. Igen? Hol van? A múlt heti frakcióülésen még nem volt meg, akkor még üvöltöznie kellett az MSZP-frakció polgármestereivel. Három hete még a téma sem merült fel. Most meg azt mondja, nem akar hetekig, hónapokig tartó, általa meddőnek nevezett vitákat. Miért? Már vitatkozni sem szabad egy-egy törvényjavaslaton? Mi ilyen sürgős? A tárgyat illetően két ötpárti egyeztetés is folyamatban van: az egyiket Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke kezdeményezte, a másikat az SZDSZ. A Fidesz hónapokkal ezelőtt benyújtotta a javaslatait. Egyik sem ér semmit? Mindegyik meddő vita? Ezentúl a kormány, tételesen a miniszterelnök ellenőrzi a parlamentet, s nem fordítva? Csak nem az a baj, hogy e pillanatban három szocialista politikus ül börtönben? Csak nem az a baj, hogy tizenvalahány százalékon áll az MSZP? Csak nem az a baj, hogy a Nagy Inkvizítor pusztán azt a közutálatnak örvendő Horváth Ágnest tudja megelőzni a népszerűségi listán, aki e tekintetben nem is számít, mert inkább sormintának tekinthető ott a legvégén, mintsem politikai személyiségnek? Csak nem emiatt kell megzsarolnia a saját frakcióját és az egész parlamentet?

Száz lépés, negyvennyolc pont, tíz elvi alapvetés, hét pont és most a népszavazás. Lett bármelyikből is bármi? A szöveggel nincs baj, az eddig is óriási volt, vitt mindent. De: folyik itt kormányzás? Nem. Ügyek, sőt, most már büntetőügyek politikai utókezelése zajlik. Nagyon adja magát a párhuzam Medgyessy Péter hattyúdalával. Ő is egy közjogi csomaggal kívánta stabilizálni a helyzetét. Az is éppen ennyire kidolgozott volt, mint ez a mostani projekt.

De ha a kormányfő ennyire szavaztatni akar, akkor tessék, itt van egy vélemény. Akar ön átlátható kampány- és pártfinanszírozást? Akarok. Akarja, hogy a pártok ifjúsági szervezetei legyenek részei a pártfinanszírozásnak? Nekem mindegy. Akarja, hogy párt közeli civilek ne kapjanak közpénzt? Jó. Akarja, hogy megalkossuk Európa legszigorúbb összeférhetetlenségi szabályát? Kíváncsian várom. Akarja, hogy vagyonosodási vizsgálatot rendeljünk el fontos köztisztviselőknél, minisztériumi vezetőknél, képviselőknél? Csak rajta. Akarja, hogy főállású képviselők legyenek? Fütyülök rá. Akarja, hogy rendezzük a képviselői tiszteletdíjakat? Rendezzétek.

Ilyeneket kérdez ma Magyarország miniszterelnöke. Nos, másfél év múlva itt vannak az európai parlamenti választások. A Fidesz és az MSZP ne induljanak esetleg közös listán? Ez is jó javaslat volt, Medgyessy Péternek majdnem bejött.