A miniszterelnök az egész országra rá akarja kényszeríteni akaratát. Nem először. Ezúttal a múlt héten meghirdetett hét pontját. Mintha ő lenne az igazság egyetlen letéteményese, s ország nélküle megállna, és egy helyben toporogna.
Pedig az élet épp az ő vezetésével állt meg, s örülhetnénk, ha csak egy helyben toporogna. De nem! Szinte minden tekintetben megindult visszafelé: megszorítások, csökkenő reálbérek és életszínvonal, ingerült, rosszkedvű ország.
De visszafelé forog itt a történelem is. Ékes bizonyítékai ennek a következő mondatok: "1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva." Egyesek - még ma is! - szívesen visszaírnák a történelemkönyvekbe az ellenforradalomról szóló passzusokat.
Mielőtt Havas Szófia szocialista parlamenti képviselő előadta volna itt idézett remeklését, elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyen véleménnyel, ilyen világlátással vegyen részt valaki az Országgyűlés munkájában. Szavaiból láthatjuk, milyen gondolkodású politikusok adják ma a parlamenti többséget Magyarországon.
Abban az országban, ahol egyre kevesebben adnak hitelt a kormányzat szavainak. A Századvég és a Forsense legfrissebb közvélemény-kutatása szerint a lakosság nyolcvan százalékának meggyőződése, hogy közvetlen összefüggés van a közhangulat romlása és az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése között. Amiről fondorlatos magyarázatokkal szerették volna elhitetni, hogy önmaga ellentéte, arról a lakosság többsége másként ítélkezett. A másik régi bölcsesség, miszerint "ha egy hazugságot sokáig ismételgetnek, a nép hinni kezd benne", végre egyszer megbukott. A megkérdezettek ötvenhárom százaléka úgy látja, hogy Gyurcsány Ferencnek távoznia kellett volna a politikai életből a beszéd kiszivárgása után.
Ha a kormányfő a népet, az Isten adta népet akarja megkérdezni, és ad is a véleményére, akkor itt a kiváló alkalom, hogy eleget tegyen a népakaratnak.