Szeptember 10-ei évadnyitó parlamenti beszédében, cirka délután 14 óra 30 perckor Gyurcsány Ferenc a következőket mondta:

Átfogó programot indítunk a foglalkoztathatóság és a munkaerőpiacra történő belépés ösztönzése érdekében. Mindennapos tapasztalatunk, hogy Magyarországon a magas munkanélküliség mögött ott van az alacsony foglalkoztathatóság problémája. Ugyan egyes térségekben kifejezetten nagy számmal vannak jelen munkanélküliek, de akkor vagyunk igazából nagy bajban, ha 100-at, 200-at egy komoly termelőüzembe fel kell venni, mert kiderül, hogy igazából nem rendelkeznek ma már azokkal a képességekkel, készségekkel és kultúrával, ami ehhez kell. Ehhez a következő időszak egyik legfontosabb programja, hogy emberek visszakapják az értelmes élet lehetőségét. Ennek érdekében folytatjuk a szak- és felnőttképzés megújítását, és önálló programként elindul vagy újraindul a turizmusfejlesztés, elsősorban annak érdekében, hogy legyen miért érdemes Magyarországra jönni, attrakció legyen, és program. Ide az államnak kell beruházni, és csak másodsorban azért, hogy bővítsük a szálláshely-kapacitásokat. Ez a tíz pont nagyjából a növekedés és munkahelyteremtés programja.

S ehhez kapcsolódva megállapította:

Ami a magyar iskola megújítását illeti: (...) a magyar iskolarendszer egyik legnagyobb problémája, hogy újratermeli a közöttünk lévő különbségeket. Aki szegény, az nagy valószínűséggel Magyarországon szegény marad, de legalábbis a kitörést alig-alig segíti neki a magyar iskola. Akik pedig jobb családokból származnak, ők ezt az előnyüket még meg is sokszorozzák a magyar iskolarendszerben. (...) fontos, hogy a gyerek olyan készségekkel, képességekkel, kultúrával, nyitottsággal legyen felruházva, amely később alkalmassá teszi őt arra, hogy önálló és sikeres életet éljen.

Tehát egyfelől tudatosult, hogy a gazdaság a lakosság kompetenciahiánya miatt (is) stagnál, másfelől az is evidens, hogy az iskolarendszer tudná megoldani a problémát.

Ezt ugyanaz az ember mondta, aki nem egészen három évvel ezelőtt azzal érvelt a kettős állampolgárság megadása ellen, hogy ha a népszavazási válasz IGEN lenne, akkor ennyi meg ennyi eltartott szakadna a hazára, értsd: nyugdíjas, veszélyben a megélhetésed!

Most kiderült, a nyugdíjas megélhetése amiatt van veszélyben, hogy kevés a jól képzett munkáskéz.

A kormány egyidejűleg kivon sok milliárd forintot az iskoláztatásból. A kollégiumok döglődnek, a szóban forgó vidékeken a pedagógusok száma és megbecsültsége a béka alfele alatt van.

A rejtvény megoldása: ugyanaz a kormányzat, ugyanaz a politikai akarat, amelyik elhárította a kettős állampolgárság intézményét, most a betelepítésre törekszik.

Gyurcsány Ferencék a minap arra voltak büszkék, hogy az Orbán-kormány vége óta harmadszor járt magyar kormányküldöttség Kínában.

Vajh miért? Mert talán azt már mégsem kell komolyan vennünk, amit Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter mondott annak idején, miszerint a kínaiak majd hihetetlenül olcsón fognak autópályát építeni minálunk, elvégre odahaza is kilométerek tízezreit építik évente.

Ezzel szemben emlékeztetünk mindenkit arra, hogy idén év elején a KDNP bemutatta azt a kiszivárgott kormányzati tanulmányt, amelynek konklúziója szerint cirka egymillió ázsiai bevándorló tudja működtetni az új században nemsokára a magyar gazdaságot. Akkor a kormány persze hevesen tagadta a dolgot, arra hivatkoztak, hogy pusztán munkaanyagról van szó meg miegymás.

Sajnos nem találunk más értelmes olvasatot, mint hogy a Gyurcsány-féle kormányzat következetesen megy előre azon az úton, amelynek világos következménye, hogy a Kárpát-medencében a magyarságnak belátható időn belül el kell olvadnia.

Ez utóbbi munkahipotézis koherenssé teszi a gyurcsányi politikát. Ha elfogadjuk, hogy igenis ez a stratégiájuk, akkor világos, miért nem védik a határon túli magyarság érdekeit, miért támogatják az utódállamok nemzetpolitikájával elvtelenül megalkuvó "nemzetiségi" politikusokat, miért sikeredik minden törvény a multik javára és a magyar vállalkozók meg kisemberek kárára, miért nem védi a magyarokat a magyar állam semmilyen szinten sem.

Hovatovább egyetlen kérdés vár válaszra: mi végre adózunk? Magyarországon a folyvást növekvő adóterhekből folyvást csökkenő állami szolgáltatások lesznek.

Ezt röviden úgy mondhatjuk: ellopják a pénzünket.

A gazdaság makroadatai szerint hiába dolgozunk immár évek óta, a reálgazdaságban megtermelődő hasznot elviszik a multik.

Kérdés: mikor fogalmazódik meg a kritikus tömegben az egyetlen valóban érdemi válasz: hagyjuk abba! Így semmi értelme sincsen országosdit játszani.

És mi lesz azután?