FIDESZ.HU > Vélemények > Interjú |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Az egészségügyi szakmát lefejezték a "deform-reformmal"
|
|
Csákvárra látogatott Mikola István, a Fidesz egészségügyi szakpolitikusa. A szanatóriumban tartott előadása előtt beszélgetett vele a Fejér Megyei Hírlap újságírója Magyarország jelenlegi egészségügyi helyzetéről, problémákról és megoldási lehetőségekről. |
|
Létrehozva: 2007. október 9., 11:52 | Utoljára frissítve: 2007. október 9., 12:33 |
— Aggodalomra ad okot a hazai lakosság rossz egészségi állapota. Ön és pártja hogyan vélekedik a népegészségügyi helyzetről ma Magyarországon?
— A népegészségügyi helyzet nem jó. Az utóbbi időben szerencsétlen tendenciákat élünk, megnőtt a csecsemőhalálozás, azon belül a koraszülöttek halálozása. A napokban közzétett KSH-adatokból kiderül, hogy kevesebb gyermek született és többen haltak meg az év első öt hónapjában, mint az előző év azonos időszakában. Ötvennégyezer gyermek született és több mint nyolcvanezren haltak meg.
— A polgári kormány elkészítette Népegészségügyi Programot. Életben van ez még?
— Ma sajnos nem működik népegészségügyi program, hiszen mindent eluralt ez a pénzügyi megszorítás és a fiskális szemlélet az egészségügyben.
— Mi volta lényege ennek a programnak?
— Arról szólt, hogy az egész egészségügyi ellátórendszert népegészségügyi alapokra kell helyezni. A világ ma az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között húzódó feszültséget úgy kezeli, hogy az országon belül térségi népegészségügyi trendeket állapít meg, és felállítja mindenhol azt az elsődlegességi sorrendet, amellyel meghatározza, hogy mi a legnagyobb probléma, melyek a kevésbé nagy problémák, és melyek a kisebb horderejűek. A rendelkezésre álló pénzt és forrásokat úgy próbálja el osztani, hogy oda jusson a legtöbb, ahol a legnagyobb népegészségügyi gondok vannak. Magyarországon a daganatos, illetve a szív-érrendszeri megbetegedésekre kellene a leginkább hangsúlyt fektetni. Ha az ilyen módon történő pénzelosztás, -felhasználás is hatékonyan történik, akkor ez optimális népegészségügyi hozadékkal, tömeges egészségnyereséggel jár. Erre kell törekednie egy kormánynak, a Fi desz ennek alapján építette fel a programját.
— A kórházi ágyszám csökkentése sem ment sérelmek nélkül.
— A mi időszakunkban Magyarországon nyolcvan-kilencvenezer körül volt az aktív kórházi ágyak száma. Mi csakúgy tartjuk elképzelhetőnek az aktív kórházi ágyak számának csökkentését, hogy ha ezzel párhuzamosan az alapellátást és a járóbeteg-szakellátást megerősítjük. A Fidesz szerint a megalapozást követően lehet csak meghatározni azt, hogy térségenként - a helyi népegészségügyi helyzethez illeszkedve - mennyi aktív és krónikus fekvőbetegágyra van szükség.
— A legnagyobb lépésre még nem került sor, vagyis az egészségbiztosítás privatizációjára. Ha bevezetik az új rendszert, annak milyen hatásai lehetnek a magyar egészségügyre?
— Ez egy kritikus pont, ahova elérkezett most az egészségügyi ‚deform-reform". Mert én inkább deformnak látom, hiszen a reform az megújítást jelent; amelyhez mindig pénz is kell, úgynevezett elsődleges befektetés. Hazánkban ez nem áll rendelkezésre, hanem kivonnak az ágazatból óriási összegeket. A több-biztosítós rendszer, ha az egy piaci rendszer, tehát nyereségérdekelt magánbiztosítók jelennek meg, akkor az nem jó hír az embereknek, hiszen a magánbefektető egy ilyen biztosítási rendszerben drága működési költségvetéssel bír. Tehát ő, amikor beteszi az egészségbiztosítási piacra a pénzét, azt vissza akarja nyerni, és még profitot is akar képezni. A profit az a mi járulékunkból származhat. Így két dolgot tehet. Ha nincs pluszpénz - márpedig nincs, mert az ország nehéz helyzetben van, a konvergenciaprogram elvonja a pénzt - akkor csak úgy működhet egy ilyen rendszer, ha szűkítik a kötelező egészségbiztosításnak a gyógyító szolgáltatásait, vagy növelik a munkaadói és munkavállalói járulékot. A több-biztosítós rendszert nem lehet megcsinálni Magyarországon. A hatalom is kezd vissza táncolni ettől: szakmai program még nem látható, koncepcionális szinten egy sor nincs leírva. Hollandiában a több-biztosítós rendszer előkészítése több mint egy évtizedig tartott, így elképzelhetetlennek tartom, hogy nálunk két-három hét alatt elfogadható törvénytervezet kerüljön a Parlament elé.
— Összességében hova vezet ön szerint a már amúgy is gyenge lábakon álló egészségügyi helyzet a további reformálásokkal?
— Jelenleg uralhatatlan káosz van Magyarországon. Nem tudjuk, hogy mi fog következni. A kormány rombolást végez, semmiféle megújítást nem látok ebben az egészség ügyi deform-reformban. Ráadásul olyan reformokat hajtanak végre, amelyek a választási kampányban nem hangoztak el. Egyre több szó van arról, hogy tárcacsere lesz, esetleg megszűnik az, Egészségügyi Minisztérium, és beolvad egy másik tárcába. Borúsan látom a dolgokat, a döntéshozók is idegesek, nem tudnak megbirkózni ezzel a kaotikus helyzettel, amelyet előidéztek. A szakmát lefejezték, súlyos emberjogi sérelmek is jelen vannak. Nehéz lesz ezt a helyzetet konszolidálni. A konvergenciaprogram keretében 2008-ban is körülbelül 50-60 milliárd forint körüli összeget fognak kivonni az egészségügyből. Nagy változásoknak kell történni, hogy a helyzet javuljon. Újra kell szabályozni a progresszív ellátás rendjét, hiszen nagy aránytalanságok, zavarok keletkeztek benne. A betegfelfevő helyek szabályozását is el kell végezni, ezenkívül a finanszírozás területén is alapvető változásokat kell végrehajtani.