Tudom, a politika a pillanat művészete. A rendes választó pedig soha nem néz hátrafelé, hanem mindig csak előre tekint, és már a tegnap elhangzottakkal sem foglalkozik. Mégis meglepő az a bátorság, ahogyan Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kezeli az állampolgári emlékezetet, és nem a hónapról hónapra szépülő Kádár-rendszerről, meg a létrejötte napjától szeplőtelenül létező baloldalról van itten szó, bár azok se kutyák.

A népszavazás, az a nagy gyurcsányi varázslat éppen. Most hirtelen ismét nagykorú lett a nép, mert úgy diktálta a kormányfői érdek. Holott ha akár csak egy héttel ezelőtt megkérdezzük bármelyik szocialistát, hogy mi a véleménye a demokrácia legfontosabb intézményéről, mindegyikük holmi fideszes kavarásról értekezett volna, mondván: vannak dolgok, amelyekről nem az utca emberének kell döntenie. Azért lett kitalálva a képviseleti rendszer, hogy a bonyolultságos dolgokban a választott elit határozzon, és kész.

Sőt, szó volt arról is, hogy jelen formájában az egész népszavazásosdi mehet a levesbe, mert a Fidesz lejáratta az intézményt.

Erre mi történik, amikor pártja kicsikét megszorongatja a kormányfőt? Varázsütésre előkerül a cilinderből a népszavazás, méghozzá teljes pompájában, mert ha az MSZP-frakció ellenében kell kormányozni, ráadásul egy füst alatt lehetőség kínálkozik az ellenzék gyomrozására, akkor mindjárt megbölcsül a szavazati joggal rendelkező nemzetrész.

Szigorúbb párt- és kampányfinanszírozási törvény, a pártok ifjúsági szervezetei felemás helyzetének megszüntetése, a civil és a politikai szféra szétválasztása, szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok, kötelező vagyonosodási vizsgálat a köztisztviselők és képviselők esetében, főállású képviselőség, valamint a képviselői jövedelmek rendezése - ez mind-mind kedvenc hétköznapi beszédtémánk, mondhatni benne van a zsigereinkben. Ezért aztán a tömeg, amely máskülönben gyerek hozzá, hogy megértse, mennyire hasznos számára a vizitdíj, józanul megfontolja mondjuk a szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok részleteit, és ügyesen kigondolja, miként is lenne leginkább a haza üdvére a civil és a politikai szféra szétválasztása.

Itt van nekünk tehát két Gyurcsány Ferenc. A népszavazást lefitymáló egyik és a voksolással zsaroló másik, s lehetetlen eldönteni, hogy melyik az igazi. 2 in 1; most utóbbi kerekedett felül, de nem kell aggódni, zökkenőmentesen vissza fog térni a másik, ha majd elindul a Fidesz népszavazási kampánya.