Még meg sem emésztjük az egyik botrányt, máris ott az újabb. Nemrég a jelenlegi pénzügyminiszter fiainak, a Veres fiúknak az esete és a Zuschlag-ügy borzolta a kedélyeket. Az elsőnél maga Gyurcsány határolódott el az ügytől, mondván, az nem kormánytéma. A másiknál, amely a jelenlegi miniszterelnök hajdani sportminiszteri funkcióját is érinti, úgy nyilatkozott, hogy az események az emlékezetében már összemosódtak, de az igazság kiderítése érdekében tanúvallomást tesz. Ez sajátos módon, magánkihallgatás-szerűen meg is történt, amin nem kell csodálkozni. Ez a kormánypolitika ugyanis tele van korrupciógyanús ügyletekkel és etikátlan üzleti összefonódásokkal, amelyeket a magyar jogalkalmazás igyekszik nem feltárni vagy elbagatellizálni.

Tipikus eset, hogy az ellenzéki oldalról megindított eljárásokban a nyomozó ügyészség, kényszerűen megállapítva a jogsértések tényét, elévülésre vagy más, büntethetőséget kizáró okra hivatkozva az eljárást megszünteti. Vagy egy másik eset: a miniszterelnök ellen értéken aluli irodavásárlás (Szalay utca, Budapest) miatt közérdekű keresettel indított szerződés hatálytalanítását célzó perben az ügyészség a saját keresetét visszavonta. Bűncselekmény hiányára hivatkozva zárta le az Apró-villa ingatlanfejlesztésére felhasznált Fittelina Kft. adóügyét is.

Nem csak a fejétől...

Megszüntették a nyomozást a soproni mélygarázs-építési ügyben, a vácinál el sem indították. Kabai Károly, Veres volt üzlettársa a többmilliós áfacsalás miatt kiszabott jogerős börtönbüntetése alól hosszú ideig ki tudott bújni. A parlament kormánytöbbsége törölte a bűntettek listájáról az adócsalásnak ezt a módját, nyilván azért, hogy Kabai esetleg kegyelmet kaphasson.

Ugyanilyen furcsa módon járt el a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség is a Veres fiúk védelmipénz-szedési ügyében, hivatkozva arra, hogy az erről folytatott tárgyalásáról készült videofelvétel nem elég és nem meggyőző bizonyíték. Az eljárásnak nemcsak a Veres fiúk ellen kellene megindulnia, hanem az ellen az MSZP-közeli őrző-védő cég ellen is, amely megakadályozta, hogy a zsarolást elszenvedőt kereskedőtől a vendégek vásárolhassanak.

Ennek az ügynek nemcsak büntetőjogi, hanem versenyjogi hatása is van, mivel a piaci versenyt a vásárlás szabadságának a kizárásával korlátozták. Ezért az eset természetes és jogi személyi résztvevőivel szemben nemcsak büntetőjogi felelősségre vonásnak és az elárusító javára polgári jogi kártérítésnek van helye, hanem a versenyhivatal által lefolytatandó eljárásnak is. Mégpedig a tisztességes verseny szabályainak versenykorlátozó magatartással történt megsértése miatt.

Mindent a szőnyeg alá

Lassan már beszélni sem érdemes a jogállamiságról Magyarországon. A kormányoldalnak kényelmetlen ügyekben az tapasztalható, hogy elindul - kényszerből - az eljárás, majd húzódik, végül pedig elhal. Ennek lehetünk tanúi a Kulcsár-féle K & H-brókerbotrány esetében, amelyből sok kormányközeli szereplő a vitatható jogszabály-módosítással kimaradt, és amely miatt részben az a tetemes költségvetési hiány alakult ki, amelyet a kormány a lakossággal fizettet meg. Hasonlóan az eltussolás látszik kirajzolódni a nemi erőszakkal gyanúsított öt rebiszes rendőr ügyében is. A DNS-vizsgálattal kapcsolatos bizonyítás eredményei valahogy nem akaródznak előkerülni, holott az összes tényállásbeli elem az E. Zsanettet érő inzultus valamilyen formájának a megtörténtére utal.

A kormány szégyene a 2006. augusztus huszadikai tűzijáték rendezéséért felelős kormánytag bűnösségének szó nélkül hagyása. Nem fújta le a tűzijátékot, a kormányközeli lebonyolító cég megkapta a szolgáltatásáért járó honoráriumot, a kárt szenvedő nézők igényeinek rendezése pedig húzódik. Megkoronázzák mindezt a nem egész két hónappal későbbi október 23-i események, ahol egyrészt a rendőrség által jogtalanul és brutálisan végzett tömegoszlatás kárvallottjai még mindig nem kaptak sem kártérítést, sem erkölcsi elégtételt, ellenben a bíróság, amelynek a polgári jogi kárigényeket is meg kellene ítélnie, elfogult rendőri tanúvallomások alapján hozott a politikának tetsző ítéleteket.

Megrendülve

A Fidesz jogszerű gyűlését szétverő, gumilövedékkel jogszerűtlenül lövöldöző, sebesülteket rugdosó álarcos rendőrökkel szembeni felelősség eltussolása, az elszenvedett sérelmek orvoslásának a megtagadása, az áldozatok felelősségének felvetése olyan példa nélküli jogsértés, amely nemcsak a magyar jogállamiságot rendíti meg alapjaiban, de az EU-ra sem vet jó fényt. Ezért üdvözlendő, hogy a Civil Jogász Fórum tényfeltárás és bizonyítékbegyűjtés alapján nemzetközi testületek elé vitte az ügyet. Talán e fórum segítségével el lehet érni, hogy az Európai vagy az Emberi Jogi Bíróság elé kerüljenek a közhivatalnokokat érintő olyan tömeges elbocsátási ügyek is, ahol a kormányoldal és a szakszervezet közötti megállapodást a kormány felrúgta, de az emiatt pert indított köztisztviselők keresetét a munkaügyi bíróságok legfelsőbb sugallatra azzal utasították el, hogy a kormány által a Szakszervezetek Érdekegyeztető Fórumával megkötött megállapodás nem polgári jogi szerződés, nem is jogszabály, ezért a kormányt jogilag nem köti.

Mindezek következtében Magyarországon jogállamiságról alig, szociális államiságról pedig szinte nem is lehet beszélni.