Egy hírzárlatkor érezzük: nagy időknek vagyunk nagy tanúi. Mert még ha nem tudhatjuk is, éppen mi a hír, de el kellett zárni, akkor nyilván jelentőségteljes, sorsfordító, stb.

Ennek örömére hát magam is szám elé kapom az ujjam, pszt-elek, és csak halkan súgom meg: a holnapi Heti Válaszban szép történetet olvashatnak majd Gyurcsány "Tisztaságicsomag" Ferenc pártjának legújabb székházügyéről. Székházbotrányáról - írhatnám, de még nem botrány, legfeljebb botrányos a történet. Talán lesz belőle botrány is, habár abban nemigen bízhatunk, hogy sorsfordító lehet itt bármi. Kiderülhet akár, hogy a miniszterelnök tönkrevágott egy országot, ezt elhazudta - az istenadta nép pénzét használva ugyanannak kábítására - csak azért, hogy hatalmát megtartsa, aztán semmi. Negyvenegy százaléknyi istenadta továbbra is úgy gondolja, még ma is, hogy jó helyen van ő abban a bársonyszékben. No comment.

A holnapi székházügyhöz sem fűzök tehát nagy reményeket. Pedig hangulatos történet. Már csak azért is, mert Gyurcsány a hétvégén többek között épp a Fidesz székházeladásával indokolta, miért kell hetykén odavágniuk a büszke szociknak, hogy "tőletek nem fogadjuk el a kritikát", ha netán az ellenzék olyan nevek folyamatos mormolásába kezd, mint Zuschlag, vagy Weiszenberger.
Azért ez szép. Amikor kimondatik, miniszterelnöki szinten méghozzá, hogy a lopás nem szégyen, ha az ellenfélnek is voltak megkérdőjelezhető ügyei. Minden viszonyítás kérdése, ugyebár, relativizmus van, erkölcsileg is, danke schön, huszadik század. Pedig nem. A lopás alól nem ment fel, hogy a másik is lop, hogy ahol lopkodás van, ott lopkodás van. Mert tényleg hazug a pártfinanszírozás rendszere, tényleg nem mondták el az istenadtának, hogy a demokrácia drága műfaj, ezért akár még üdvözölhetjük is a tisztasági csomagot.

Az Index ráadásul úgy tudja, megtetszett a Fidesznek is. A hírportál szerint Gyurcsány elébe kívánnak vágni az ellenzékiek, elhappolva előle a kezdeményezést. Ha gyorsan összegyűjtik a képviselők egyharmadának aláírását, már menet is népszavazásra a dolog - saját szájíz szerint fogalmazott kérdésekkel. De hírzárlat volt a pártnál, úgyhogy nem biztos, hogy erről van szó. Remélhetőleg nem is. Egy ilyen, képviselők által kikényszerített referendum ugyanis nem ügydöntő. Nem több egy közvélemény-kutatásnál. Magyarul: fölösleges. A Gyurcsány által felvetett népszavazási bohóckodás ötletét tehát talán nem ártana mellőzni, helyette le kellene ülni szépen megállapodni.

Javasolnám ugyanakkor: bővítsék még egy ponttal a tisztasági csomagot. Ha már hirtelen olyan nagy baj lett, hogy polgármesterek egyúttal képviselők is - és nem tudnak elég energiát szentelni parlamenti munkájuknak, blabla -, tán a miniszterelnöki tisztség tehermentesítéséről is születhetne döntés. Nehogy a pártelnöki feladatok elhomályosítsák az ország érdekeit. Isten ments persze, hogy egy párt autonómiájába akár verbálisan belerondítsak. Az, hogy ki az MSZP elnöke, egyedül a szocialistákra tartozik. Úgyhogy azt javaslom: Gyurcsány inkább a miniszterelnöki posztról mondjon le.