- Az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF szerint csak tavaly több száz korrupciógyanús ügyben folyt vizsgálat az unióban, mely csaknem 500 milliárd forintnyi eurós összeget érintett, a szabálytalanságok száma az új tagországok belépésével ugrásszerűen megnövekedett. Hazánkban 121 eset tartozott 2006-ban az OLAF jelentési kötelezettsége alá - állapította meg az Állami Számvevőszék. Balázs Péter, Magyarország előző EU-biztosa szerint az alacsonyabb erkölcsi normák, a nagy összegek kísértése, a nem elég szilárd demokráciák miatt a friss tagállamokban nagyobb a visszaélések veszélye. Ön mint az uniós pénzeket vizsgáló parlamenti bizottság ellenzéki elnöke hogyan vélekedik a hazai rendszer "ellenálló képességéről"?

- Tény, hogy minden tagországnak olyan szigorúan független ellenőrző rendszert kell kiépíteni, amely teljes bizonyossággal bezárja a kiskapukat és a visszaélések lehetőségét, mert valóban nagy a kísértés. Ha megengedjük a kisebb erkölcsi ellenállással bíró embereknek, hogy kiskirályként egy-egy területen pénzosztó szerepben tűnhessenek fel, és "táskás emberként" járják a vidéket, akkor az uniós pénzek körüli visszaélések száma tovább fog szaporodni. Vannak esetek, amelyek már eddig is napvilágra kerültek: ezek mindegyike a hatalommal történő visszaélésre vagy befolyással való üzérkedésre utal. Az uniós pénzeknek az ország fejlesztését kellene szolgálniuk, nem vándorolhatnak magánzsebekbe vagy pártkasszákba. Óriási ellentmondás, hogy míg 2004 és 2006 között önerővel együtt közel ezermilliárd - felzárkóztatásra szánt - forintot költöttek el, az életminőségben semmiféle pozitív változás nem történt. Mélyült és szélesedett a szegénység, lecsúszott a középréteg. A brüsszeli források a területi különbségek csökkentésének célját sem érték el, melyre a kohéziós és strukturális alapokat eredetileg létrehozták. A források elköltése nem volt megfelelő, amire számtalan példát láttunk: ilyen például a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) reklámkampányának sikerarcaként elhíresült szanticskai vállalkozó esete, aki Nyakó István szocialista szóvivő jó barátjaként kapott több tíz milliós uniós támogatást. Több alkalommal nem tartották be azt az uniós követelményt sem, mely szerint a projekt elkészülte után még öt évig fenn kell tartani a támogatott tevékenységet a munkahelyteremtés biztosítására.

- Az uniós pénzek felhasználását ellenőrző egyik testület vezetőjeként milyen tanulságokat von le abból, hogy az utóbbi hetekben kirobbant korrupciógyanús esetek a szakmabelieket távolról sem érték váratlanul? A Pályázatírók és Tanácsadók Országos Szövetsége például úgy ítéli meg, hogy a legutóbbi fejlemények tragikusak, másreszt nem meglepőek, mivel évek óta küzdenek az uniós pályázatok áttekinthetőbb rendszeréért, hogy az úgynevezett mutyizások elkerülhetővé váljanak. Az ellenőrzés hiányosságai mögött törvényalkotási probléma, a hazai ellenőrző hivatalok mulasztása vagy egyéb érdekstruktúra áll?

- Legyünk őszinték: ez a rendszer teljesen tudatosan lett így kiépítve. Mindannyian tudjuk, miközben az önkormányzati választásokat az ellenzék nyerte, az országos politikában és az uniós források helyi elosztásában ez távolról sem tükröződik. Erre mutat Veres János pénzügyminiszternek a szocialista polgármesterek "helyzetbe hozására" utaló nyilatkozata, valamint Lamperth Mónika szociális és munkaügyi tárcavezető elhíresült mondása a regionális fejlesztési tanácsok összetételének kormánypárti megváltoztatásáról. Olyan szerkezetet találtak ki, amelyben a minisztériumi delegáltak többen vannak, mint a választott képviselők. A rendszer tehát nemcsak átláthatatlan és bonyolult, hanem mesterségesen felülírta a választási végeredményeket is. Néhány héttel ezelőtt egy bizottsági ülésen egyébként maga Vági Márton, az NFÜ elnöke is elismerte, hogy az említett kiskapuk igenis léteznek.

- Az eseti bizottság időben, meg a botrányok kitörése előtt tett lépéseket az említett korrupciós kiskapuk megszüntetéséért?

- A grémium ülésein számtalan esetben figyelmeztettünk: a rendszer nem alkalmas, és az összeférhetetlenségi törvénysértésekre is felhívtuk a figyelmet. A bizottság hatásköre azonban mindössze arra terjed ki, hogy állást foglaljon, információkat kérjen be, szakértőket hallgasson meg, de csak javaslatokban tájékoztathatja az Országgyűlést a hatályos jogszabályok esetleges változtatásának szükségességéről A kormánypárti képviselők - amikor egyáltalán eljöttek az ülésekre - ugyan meghallgatták a hiányosságokról szóló észrevételeket, de válaszképpen a polgári kormány saját önerős fejlesztési rendszerét kritizálták megoldási javaslatok helyett.

- Az elosztás és elbírálás sokszor nem átlátható rendszert, valamint a szervezeti bizonytalanságot az Állami Számvevőszék is bírálta. Lett-e ennek valamilyen következménye?

- A rendszer nagy és kaotikus. A kormánypártok gyakorlatilag a hálózatok csapdájában vergődnek, hiszen három, egymással párhuzamos hálózatot működtetnek az uniós források "koordinálására". Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Térségi Tanácsadó Hálózat nevű szolgálatot, a helyi vidékfejlesztési irodákat, melyek jelentős részét volt szocialista polgármesterek vagy önkormányzati képviselők vezetnek, illetve a kistérségi megbízotti hálózatot, melyhez többek között a korrupciógyanúba keveredett Weiszenberger László is tartozott. Az eseti bizottság legutóbbi ülésén ezért konkrét határozati javaslatot fogalmaztunk meg: november elsejéig az összes, közpénzből létrehozott rendszereket szüntessék meg, hogy helyükbe egy átlátható, demokratikus és nyilvános hálózat léphessen, melynek tagjai köztisztviselői státusban lássák el feladatukat. Az átláthatóság szavatolására fontos továbbá, hogy a pártpolitikusok helyett a civil szféra több képviselője kerülhessen döntési pozícióba. A visszaélésekre utaló, eddig kiderült esetek ugyanis nyilvánvalóan bizonyítják: nem a köztisztviselők éltek vissza helyzetükkel, hanem néhány, a kormánypártokhoz kötődő személy gondolta úgy, hogy ők osztják a pénzeket. A döntési folyamatokat rögzítő jegyzőkönyveket pontosan azért kérjük ki, mert megingott a bizalom, elveszítette hitelét a rendszer, mert visszaélésekre alkalmas. Ha valóban tiszta rendszert akarnának a koalíciós pártok, akkor nem kormányrendeletekben szabályoznák a működtetést, hanem törvényekben, az Országgyűlésben nyilvánosan megvitatva a javaslatokat. Akkor nem hátráltatták volna hosszú ideig az eseti bizottság megalakulását, és nem csak erősen korlátozott jogkörrel ruházták volna fel. Így nagyon nehéz kontrollt gyakorolni a fejlesztési terv felett.

- A bizottságnak jogában áll tájékoztatást és iratokat bekérni, szakértőket behívni, a helyszínen tájékozódni. Hogyan lehetséges, hogy eddig nem vették észre a visszaéléseket?

- A kormányapparátus nem adja meg számunkra kellő időben a megfelelő információkat, a kilenc hónapja alakult eseti bizottság ülésein a kormánypárti képviselők sokszor akadályozzák a munkát. Határozataink, javaslataink semmiféle kötelező érvénnyel nem bírnak a kormány számára. Éppen ezért szorgalmazzuk, hogy ne eseti, hanem állandó fejlesztési bizottságként működhessünk, mely a tervezéstől a költségvetés elkészítéséig az összes fejlesztési forrást koordinálná és ellenőrizhetné. A kormánypárti többség azonban bármikor leszavazhatja javaslatainkat. Nem érdeke ennek a kormánynak, hogy az uniós forrásokat érintő szervezeti és működési szabályzat kellőképpen átlátható legyen, és világosan működő eljárásrend lépjen érvénybe. Kézi vezérlésről van szó, amely lehetővé teszi a közvetlen beavatkozásokat is.

- Adva van tehát egy csonka jogkörű parlamenti felügyelet, miközben az ellenőrzés másik szerve, az Állami Számvevőszék számottevő következmények nélkül kritizál. Be kellene ezek szerint várni az Európai Bizottság csalásellenes hivatalának ellenőrzését ahhoz,. hogy a rendszer hiányosságait, a szabálytalan felhasználásokat lehetővé tevő kiskapukat végre fel lehessen számolni?

- A veszély fennáll. Ha valóban kiderül, hogy intézményesített korrupcióra és csalásra van lehetőség, és a kormány sem mutat érdeklődést e struktúra megszüntetésére, akkor a jövőben egymás után pattannak majd ki a botrányok. Borzalmas esetekről hallani, olyan visszaélésekről, amelyeket nem is merek idézni. Ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy megvalósul a teljes összeférhetetlenség - pártpolitikus az előkészítő, a döntéshozó és á fejlesztés elkészültekor is ő vágja át a szalagot -, inkább előkerült a csodajavaslat, hogy honlapon lehet ezentúl bejelentéseket tenni a korrupciógyanús esetekről. Miközben az ÁSZ elmarasztalásaira a bizottságban az volt a kormánypárti válasz, hogy hazánk az elsők között van a források felhasználása tekintetében. Ez azonban sajnos szintén nem felel meg a valóságnak. A EU költségvetési biztosának legfrissebb jelentése szerint a legszegényebb régiók felzárkóztatására szánt kohéziós alapoknál mindössze 23 százalékos lehívási arányt produkált hazánk tavaly, míg 2005-ben ez 25 százalék körül alakult.

- A bizottság legutóbbi ülésén lemondásra szólították fel a szocialista képviselők az elmúlt hetek botrányaira adott ellenzéki reagálások miatt. Mi ütötte ki a biztosítékot?

- Szakmailag eddig sem voltam hajlandó, hogy egy felülről, központilag irányított rendszerhez hozzájárulásomat adjam, mert ezek maffiamódszerek. A pártkatonáknak el kell tűnniük a rendszerből. Úgy látszik, botrányok kellettek ahhoz, hogy elérjék azt az ingerküszöböt, hogy az eseti bizottság tevékenysége bekerüljön a média érdeklődésének homlokterébe.

- A szocialista kommunikáció a most kirobbant visszaélés-sorozatra a polgári kormány idején felhasznált közpénzek, illetve az előcsatlakozási alapok körüli állítólagos gyanús ügyek előhozatalával válaszolt. Milyen konkrét ügyekró1 van szó?

- 2002-ben, a kormányváltás után bejelentették, hogy visszamenőlegesen mindent vizsgálnak: a Széchenyi-tervtől kezdve az előcsatlakozási forrásokig. A Keller-féle vizsgálatok elindultak, de bebizonyosodott: nem történtek visszaélések, sőt az esetek 90 százaléka még a vádemelési szakaszig sem jutott el. A kommunikációs szlogenek helyett inkább vissza kellene szerezni hazánk tekintélyét az EU előtt, és rendezni az NFÜ szervezeti és működési szabályzatát.

- Bajnai Gordon szerint álmutyizók járják az országot, akik a pályázni szándékozó naiv vállalkozóknak "tuti elintézést" javasolnak, nekik azonban - a miniszter szerint - nem szabad bedőlni. Ön mit tanácsolna, hogyan lehet megkülönböztetni az álmutyizót az igazitól?

- Még márciusban felhívtuk a figyelmet, korábban több kistérségből is érkezett olyan hír, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyik közhasznú társaságának projektmenedzserei, "üzletkötői" járják a településeket, a kistérségi munkaszervezeteket, és különböző ajánlatokat tesznek a települési vezetőknek. Kijelentéseik szerint a, kht. "Bajnai Gordon cége, és a települések igazából akkor tudnak sikeresen pályázni, ha rajtuk keresztül működik ez a rendszer, és így nyújtják be a projektterveket. Az üzletkötők szerint - hogy másnak ne nevezzem őket - 6-8 millió forint értékű szerződéseket igyekeznek aláíratni különböző nagyságú településekkel, polgármesterekkel. Ezért azt vállalják, hogy néhány héten belül elkészítik a település helyi akciótervét, egyben a projektekkel kapcsolatos pályázati teendőket is vállalják, és mindezekért kizárólagos jogosítványokat kérnek a településektől. Bajnai Gordon erre azt válaszolta, hogy a közhasznú társaság a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez tartozik, feladata, hogy bonyolítson bizonyos pályázatokat, de ő nem tud ezekről a "kötelezően előírt feladatokról, amelyért sápot szednének az önkormányzatoktól". Furcsa, hogy a miniszter most már maga figyelmezteti a veszélyre a polgármestereket. Felmerül mindannyiunkban a kérdés, hogy ismerve a problémát, Bajnai korábban ezt miért nem tartották szükségesnek.

- Végül egy kakaóbiztosan jó ideje vezető hír. Negyvenmilliárd forint lett félretéve több mint 30 ezer digitális táblára: ennek még a töredékét sem kérték a pedagógusok, de a diákok sem. A táblák ára ráadásul borsosabb a kelleténél. Netán közvetlenül a bizottsághoz érkeztek volna be igények az iskoláktól?

- Az interaktív táblákat érintő tervek legelején világossá tettük: szakmai konszenzust kell kialakítani az érintettekkel, hogy válóban szükségesnek tartják-e a táblák kötelező és ilyen arányú bevezetését. A hozzánk eljutott szakértői vélemények nem támasztották alá a kormány által elköltendő uniós forrás nagyságrendjét, illetve a táblák hatékonysága is komoly aggályokat vetett fel. Megnyugtató válaszokat a mai napig nem kaptunk, és félő, ez a projekt is a kakaóbiztos számítógépek sorsára jut.