Veres János valamit nagyon tudhat.

Hogy mit, az egyelőre hétpecsétes titok, nyilván nem a közgazdasággal kapcsolatos dologról van szó, különben nem állnánk úgy, ahogy. De valami nagy-nagy tudománynak akkor is lapulnia kell a háttérben, mert azt még Gyurcsány Ferencről is nehéz elképzelni, hogy azért ragaszkodik egy pénzügyminiszterhez, mert az illető kétszázalékos gazdasági növekedést bír kipréselni az országból, illetve kellemetlen áfacsalós bűncselekményekkel tarkított ügyek árnyéka vetül üzletemberi múltjára. Ez a kormánytagsághoz manapság kevés.

Egyébként is, ha már így szóba kerültek az előzmények: Veres Jánosnak fogalma nem volt róla, mi folyik a cégénél, ő csak ügyvezette a vállalatot, kávét főzetett Irénkével, eligazította az udvaron sepregető Jóska bácsit, meg intézte a karácsonyi bulira az ajándékokat, nehogy kimaradjon valamelyik alkalmazott gyermeke a szórásból, mert az rém kellemetlen.

És a balatonőszödi folyamatról sem tehet: addig nézte a Magyar Szocialista Párt kampányfilmjeit a televízióban, míg ő maga is elhitte a dübörgést, a fejlett nyugat zöld irigységét, meg a többi szenzációsan jó hírt, sőt, őszintén bízott az ötéves adócsökkentési program sikerében. Vagyis nem rajta múlott a dolog.

Tehát el a kezekkel Veres Jánostól! Akad tennivaló bőven szerte e hazában - ott vannak mondjuk az álláshalmozó képviselő polgármesterek, a tiszta, korrupciómentes közélet legnagyobb ellenségei. Vagy a náciveszéllyel is kéne már valamit csinálni, mert így kibírhatatlan az élet Magyarországon.

Persze el lehet menni. De őszintén: kinek lenne szíve itthagyni a sok tettrekész szocialista hazafit?