- Mondhatjuk-e, hogy az oktatás céljának, rendeltetésének meghatározása a leglényegesebb különbség a mostani szocialista és az Orbán-kormány oktatáspolitikája között?

- Az oktatás célját firtató kérdésekre a kormánykoalíció rideg és pragmatikus választ ad: felruházni az egyént képességekkel és a munkaerőpiacon szükséges jártasságokkal. Az Orbán-kormánynak összetettebb válasza volt, mi az oktatást a közösség- és szemléletformálás, a nevelési színtérének is tekintettük.

- A baloldali kormány az esélyegyenlőséget hangsúlyozza. Ön hogyan értelmezi ezt a fogalmat?

- Az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy mindenki annyi támogatást kap, amennyi a tehetsége kibontakoztatásához szükséges. Mi arra törekedtünk, hogy a kistelepülési iskolák és óvodák, a kollégiumok megmaradjanak, ezért kiegészítő támogatásokat adtunk nekik. Mára ezek megszűntek. Ezeket lenne hivatott pótolni a kistérségi társulás, de itt a kényszer és az erő a domináns elem.

- Csak politikai döntés kérdése, hogy milyen színvonalon finanszírozzuk az oktatási szférát?

- Ha a kormányzati kommunikáció a legfontosabb, akkor arra lesznek milliárdok, ha más, akkor pedig arra. A kollégiumok fenntartásában a települések nem érdekeltek, mert a helyben élők gyermekei nem járnak oda. Mi elértük, hogy majdnem teljesen a központi költségvetésből finanszírozzuk ezeket. Most a központi költségvetési támogatás aránya hatvanhat százalék. Ha ez így marad, akkor nagyon sok tanuló felemelkedési esélyei a minimálisra csökkennek.