Ez pedig a személygépkocsik kötelező biztosítási rendszerének a rendszerváltástól kezdődő, gyökeres átalakítása lehet. A példa azért is kapóra jön, mert a gépjárműre kötött kötelező felelősségbiztosítás és az egészségbiztosítás is adó jellegű: mindenkinek fizetni kell. Ma is igaz, hogy egy autó akkor vehet részt a forgalomban, ha tulajdonosa/üzembentartója kötött rá kötelező felelősségbiztosítást. Ez a rendszerváltás előtt a lehető legigazságosabb módszer szerint valósult meg: az üzemanyag ára tartalmazta a díjat, vagyis a benzinnel együtt vásárolta meg a biztosítást az autós. Azaz ha valaki beindította gépjárművének motorját, attól a pillanattól kezdve biztosított volt, egészen addig, amíg részt vett a közúti forgalomban. A rendszer egyszerű, olcsón működtethető és igazságos volt, hiszen aki sokat autózott, vagyis nagyobb veszélyt jelentett, az több biztosítási díjat fizetett. De ebben a rendszerben az is szükségszerűen megvalósult, hogy a forgalom összes résztvevője - kivétel nélkül - biztosítottá vált, hiszen biztosítás nélkül nem tudta elindítani autóját.

Az üzemanyag árában kifizetett díj a költségvetésbe került, s az állam az autósok által okozott károkat az akkor még többségében állami tulajdonban lévő Hungária Biztosítón keresztül rendezte. A futószalagon folytatott, korrupt privatizáció a rendszerváltás után elérte a biztosítási piacot is, ami szintén hasonlatossá teszi az akkorit a mai helyzethez. A Hungária Biztosító meglehetősen vitatható körülmények között gazdát cserélt - külföldi tulajdonba került -, de sorra jött hozzánk a többi nagy külföldi biztosítótársaság is. Természetesen egyik sem a - szabadon választhatósága miatt kevés ügyfelű (ma már szintén óriási hasznot hajtó) - casco biztosítási piacra, hanem a mindenki számára kötelező, azaz a nagy ügyfélkörrel bíró felelősségbiztosítási piacra ácsingózott. Hasonlóan máshoz, Magyarországon ez a piac is maga lett a liberális álom. Megszűnt a korábbi, mindenki számára méltányos rendszer.

A díj kikerült az üzemanyag árából, és rakétasebességgel növekedni kezdett, amivel egyidejűleg az autósokra nézve igazságtalanságok sora vált a rendszer részévé. A biztosítási díjat például az autó motorjának űrtartalma után határozták meg, azaz egy kevés köbcentis után kevesebbet kell fizetni, mint mondjuk egy Mercedes után. Pedig a Trabant legalább akkora kárt képes okozni, mint az utóbbi, a gyakorlat ráadásul azt mutatja, hogy általában nagyobbat is okoz. S ha megnézzük az autókban keletkezett kár megtérítésének a módját, akkor kiderül, hogy a biztosítók minden eszközzel csökkentik a ráfordításokat, azaz nagyvonalúságról egyáltalán nem beszélhetünk. Ugyanakkor a visszaéléseket sem tudták kiküszöbölni a rendszerből. A korrupció tehát nem szűnt meg, csak módszert váltott. Az autótulajdonosok nyakába szakadó, számukra egyre súlyosabb terhet okozó szabad verseny a biztosítótársaságoknak óriási hasznot hozott. Egymás után építették Budapest legdrágább pontjain a hatalmas, márványból készített irodaházaikat. Emellett külön-külön kiépítették országos hálózatukat is.

mellett külön-külön kiépítették országos hálózatukat is. A biztosítási díj drágulása tehát szükségszerű lett, hiszen attól kezdve a szaporodó magántársaságok vízfejeit is el kellett, el kell tartani. Nem beszélve a biztosítást nem fizetők által okozott károkról, ami miatt egy külön finanszírozást igénylő szövetséget hoztak létre (Magyar Biztosítók Szövetsége), és működtetnek méregdrágán, sőt, még egy másik szervezet is kellett a "benzines időkből" áthúzódó kárügyek kezelésére. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének adatai szerint a biztosítótársaságok a magyar autósok - csak a kötelező - biztosítási díjainak befizetéséből (!) - 2006 végéig 197,9 milliárd forint összegű tartalékot képeztek, azaz körülbelül 1 milliárd dollárt. Az adatokból az is kitűnik, hogy ezt a tartalékot nem behozott tőkéből képezték. Megtakarításaikat pedig nem beruházásokba fektetik, hanem vagy kiviszik az országból, vagy pénzügyi spekulációkkal még jobban eladósítják a magyar államot. És akkor most nézzük az egészségbiztosítást!

2007-ben megint ott tartunk, hogy egy állami feladatként meghatározott, kötelezően fizetendő biztosítási rendszert fognak privatizálni. A tartalom helyett a kommunikációra koncentráló liberális, korrupt Gyurcsány-klientúra és az SZDSZ csóválta kormány olyan, mint a magas vérnyomás. Alattomosan fogja kitekerni az egészségbiztosítás finanszírozását az állam kezéből, csak azért, hogy nyereségérdekelt magánbiztosítókra bízhasson bennünket és családjainkat. A biztosítók által közzétett tíz pontból pedig egyértelműen kiderül, hogy az nyílt szembehelyezkedés az alkotmánnyal, amely deklarálja, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a legjobb feltételekkel nyújtott egészségügyi szolgáltatáshoz. Ha pedig a parlament tudatosan vállalva hozza meg az új törvényt az alkotmánnyal szemben, akkor Magyarországon újra nyílt diktatúráról beszélhetünk.