— Idén először a költségvetési törvénytervezet értékelésén kívül előrejelzést is készített az ÁSZ a magyar gazdaság várható folyamatairól. E prognózis egyik legérdekesebb megállapítása, hogy ha a gazdaság pályáján nem sikerül markáns változást elérni, rövid távon aligha csökkenhetnek az adók. Mire alapozzák ezt a megállapításukat, amely számos politikai ígéretnek is ellentmond?

— A hivatkozott tanulmányt az ÁSZ közgazdasági kutatásokkal fog háttér intézete készítette. Az adók ügye úgy szerepel benne, hogy a tanulmány bevezetőjében kérdésként ott van: vajon beletartozhat-e az egyes adómértékek megítélése egy szakmai szervezet - legyen ez költségvetési hivatal vagy a számvevőszék - kompetenciájába. Vagy, ha a véleményező meg akar ja őrizni távolságtartását a politikától, akkor ezek olyan kérdések, amelyek kívül esnek a szakmai megítélés körén. Nem egy szerű a válasz! Még akkor sem, ha jól tudjuk: a költségvetés és a konvergenciaprogram tartalma sokkal inkább politikai, mint szakmai kérdés. Nekünk most abból kellett kiindulnunk, hogy az elkövetkező két-három évben a konvergenciaprogram és az arra hivatkozva tett lépések érvényesülnek. Az így kirajzolódó államháztartási szerkezet és az igen súlyos államadósság a bevételi oldal számait, tehát az adóelvonást is meghatározza. A terhek csökkentéséhez emelkedő gazdaságra és merőben más étvágyú államháztartásra van szükség. Alapkérdés, hogy hazánk mikor és milyen eszközökkel téríthető le a kényszerpályáról. Az adórendszer modernizációja ehhez fontos eszköz, és az is biztos, hogy hosszabb távon ilyen adóelvonásokkal, ilyen bonyolult adórendszerrel nem jutunk messzire.

— A múlt héten az egyik hetilapnak adott interjúban elárulta, hogy elakarta utasítani a 2006-os költségvetést az abban szereplő súlyos hiányosságok és irreális számok miatt. Végül csak azért hagyta jóvá a törvényjavaslatot, mert az elutasítás ön szerint megbénította volna az ország működését. Miután az ÁSZ még októberben értékelte a büdzsét, nem lett volna elegendő idő ahhoz, hogy új, reálisabb költségvetés elkészítésére kényszerítsék a kormányt?

— A szinte teljesíthetetlen határidők, az esetenként bizony igencsak hiányos meg alapozó számítások, valamint t utolsó utáni pillanatban végrehajtott lényegi módosítások miatt örök dilemma az ÁSZ elnöke számára hogy vállalja-e a költségvetés véleményezését, vagy mondja azt: az adott körülmények között nincs mit benyújtania, véleményezési kötelezettségének csak jóval később, megfelelő feltételek megteremtése után tud eleget tenni. Mivel az ÁSZ véleménye nélkül nem lehet megkezdeni a költségvetési vitát, végzetes lépésnek számítana egy ilyen, hónapos csúszást okozó nyilatkozat. Szinte előidézné, hogy elfogadott költségvetés nélkül, azaz bénító következményekkel indul neki az ország az új évnek. Bízzunk abban hogy az előkészületben lévő közpénzügyi szabályozás változtatni fog ezen a gyakorlaton, és végre lesz idő a szükséges elemzésekre, hogy ne csak a hiányosságokra rámutató - sajnos figyelmen kívül hagyható - véleménye legyen a számvevőknek. Maradjon tehát más út mint a "satufék" arra az esetre, ha a számvevőszéki vizsgálat feltételei hiányosak, vagy pedig kiigazítást követelő tapasztalataink vannak.

— Azt is kritikával illette, hogy a tavalyi büdzsé véleményezésére a kormány mind össze öt napot hagyott az ÁSZ-nak, ennyi idő alatt pedig lehetetlen volt megfelelni a szakmai követelményeknek Nem gondolja, hagy ez már önmagában elegendő indok lett volna a büdzsé elutasításához?

— Erre nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni, hiszen minden erőnkkel szeretnénk az Országgyűlést jól szolgálni. Jelenleg nincs szabályozva, hogy az ÁSZ-nak mennyi idő áll rendelkezésére a költségvetés vizsgálatára, és sajnos évről évre tényleg nagyon szűk határidőkkel kell dolgoznunk. Idén két hetünk volt a kormány által benyújtott - számos elemében most is hiányos - dokumentum átvizsgálására. A minisztériumok tervezési munkájának ellenőrzését kollégáim ugyan már nyáron megkezdik, ám a költségvetést érintő számos érdemi változtatásról a helyszíni vizsgálataink és véleményezésünk lezárását követően dönt a kormány, illetve á parlament. Mindez szükségszerű kockázatokat visz a költségvetésbe. Az ÁSZ pedig így - minden szándéka ellenére - nem tud megfelelően segíteni az Országgyűlésnek.

— A hatszázmilliárd forintos tavalyi túlköltekezéssel kapcsolatban nemrég úgy fogalmazott: ekkorát lehetetlen tévedni. Mit értett ezen? A Pénzügyminisztérium tudatosan írt be hamis számokat a törvénybe?

— Maradjunk annyiban, a tervezők olyan felételezésekből indultak ki, amelyek realitása igen csekély volt. Ehhez járultak hozzá a könyvelési problémák, így például a Ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. eladásából befolyó bevétel elszámolása. A tétel ugyan megmentette a 2005-ös költségvetést, ám komoly nehézségeket okozott a tavalyi büdzsében. Hasonló gondot eredményezett az autópálya-építések költségvetésen kívüli, téves elszámolása és a nyugdíj-finanszírozás szükségleteinek alábecslése is.

— Ha már á közpénzügyi reformot említette, hogy áll most a költségvetési hivatal felállításának ügye? Számos vélemény szerint a leghatékonyabban és nem utolsósorban a legolcsóbban éppen önöknél lehetne létrehozni ezt a hivatalt kihasználva az ÁSZ már meglévő hitelességét és az itt dolgozó szakember gárda képességeit.

— Megtisztelő, ha ilyen a vélekedés. Több érv szól egy új hivatal vagy a költségvetési tanácsfelállítása mellett. Ám bárki is kezd bele a munkába, alapvető feltételeket kell tisztázni először. Tudni kell például, hogy milyen szempontok alapján készüljön el a hivatal makrogazdasági előrejelzése, azt vitathatja-e a kormány. Tisztázni kell azt is, hogy a hivatal - a különböző pénzügyi szabályok betartatásával - korlátozhatja-e a politika mozgásterét. Fontos kérdés továbbá hogy a feladatra mennyi idő alatt ás mennyiért lehet felkészülni, s hogy az új szervezet szakemberei milyen gyorsan tudják hitelességüket elfogadtatni.

— A privatizációval kapcsolatban tett minapi nyilatkozata szerint nem szakmai, hanem elsősorban politikai szempontok határozták meg az eddigi magyarországi privatizációt, s az állami vagyon hasznosításának kérdése ma is inkább politikai jellegű. Mennyiben tud változtatni ezen a gyakorlaton a nemrég megalakult Nemzeti Vagyonkezelő Tanács?

— Az általam ismert tagjai kiváló szakemberek. Hazánkban ma már nincs privatizációs kényszer, az államháztartás helyzetén már nem is lehet lényeges nagyságrendű értékesítésekkel segíteni, hiszen nagyon kevés eladható állami társaság maradt. Mindez azt jelenti, hogy nem várhatunk a jövőben olyan több száz milliárd forintos bevételekre a versenyszférából, mint amire a Budapest Airport Zrt. eladásából vagy az energetikai cégek értékesítéséből tett szert az állam. A állami vagyon legjelentősebb része nem is üzleti vagyon, azaz a működtetést nem a profitorientáltság határozza meg. Iskolákban, kórházakban, ingatlanokban és néhány szolgáltató vállalatban megtestesülő vagyonról van alapvetően szó, amit úgy kell hasznosítani, hogy a szolgáltatás minél jobb színvonalú legyen. Az állam felelőssége a társadalom működtetése és épülése érdekében nem csökken, sőt. Az a szlogen, hogy az állam eredendően rossz tulajdonos, enyhén szólva vitatható. Ha például a közszolgáltató társaságok vezetésétől nem kívánnak többet, mint a profitérdekek mentén való eredményes működtetést, akkor ezt bizonyára teljesíteni tudják. Ez a mai megoldás azonban képmutató. A szükséges profit biztosítása ugyanis nem jelent önmagában megoldást, hiszen ha egy bizonyos szolgáltatási szintet tartani akarunk, akkor ezeket az állami feladatokat - a közösségi jövedelmekből nyújtott támogatásokkal - így vagy úgy, de meg kell fizetni.

— Ha már a privatizációnál tartunk: nem zavarja önöket, hogy az ÁSZ minden évben alaposan megvizsgálja az állami vagyon el adásának egyes tranzakcióit, sok esetben mulasztást, sőt jogsértést tár fel, ám megállapításaikat nem követik személyi felelősségre vonások E kérdés különösen időszerű most, amikor szinte naponta derül fény újabb és újabb korrupciós ügyekre.

— Megállapításainkat számos vizsgálat követte, ám a magánosításért felelős Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. felügyelőbizottsága valóban nem tudott személyi felelőst találni eddig egyetlen esetben sem. Ezt lényegében úgy indokolták, hogy az általunk kifogásolt tranzakcióknál annyira megosztott volta felelősség, hogy a mulasztást nem lehetett egy vagy néhány döntéshozó számlájára írni.

— Mit tudnak ilyen esetekben tenni? Kötelező elfogadniuk az ÁPV eredményét, vagy kérhetnek például ügyészségi segítséget?

— Az ÁPV felügyelőbizottsága nem az ÁSZ-nak tartozik felelősséggel, hanem a tulajdonosi jogokat gyakorló pénzügyminiszternek. Amennyiben nem látjuk kielégítőnek a vizsgálatok eredményét, amint erre akadtak is példák, akkor újra a tulajdonosi jogok gyakorlójához fordulhatunk. Előfordult hogy az ÁSZ és az állami vagyon hasznosításának felelősségét viselők közötti véleménykülönbségek feloldhatatlan vitákat eredményeztek. Olyán eset is akadt, hogy a mulasztásokról szóló megállapításainkat az ÁPV Zrt. vezetése kétségbe vonta, a Pénz ügyminisztérium és az ÁPV felügyelőbizottsága viszont jogosnak találta. Minden vizsgálatunkat egyébként abból a szempontból is elemezzük, hogy az elkövetett hibák bűncselekménynek minősülnek-e. Ahol ez indokolt, nem habozunk. Ráadásul minden jelentésünk ismert az ügyészség, a versenyhivatal és más szervek előtt, hiszen együttműködünk. Tudomásul kell venni, hogy az ÁSZ csak korlátozottan rendelkezik közvetlen intézkedési jogosítványokkal. Hogy mire jutunk, az nagymértékben függ az intézményrendszer egészének következetességétől és változtatási képességétől.

— Javaslatukat - miszerint az állam csak olyan privatizációs pályázatokat írjon ki, amelyeknél a második fordulóban is érvényesül a verseny, az elbírálások pedig minden szempontból legyenek átláthatók — lesöpörte az asztalról az ÁPV Zrt. Most, hogy az állami vagyonkezelés átkerül a Nemzeti Vagyonkezelő Tanácshoz, milyen eszköz maradt az Önök kezében ahhoz, hogy az állami vagyonnal történő gazdálkodás átláthatóbbá váljon?

— Elsődleges követelmény, hogy egységes információs rendszer épüljön ki. Ugyancsak fontos, hogy a testület működése átlátható legyen. Ezzel kapcsolatban egyébként a számvevők ellenőrző szerepe megmaradt, a vagyonkezelő ellenőrző bizottságának vezetőjét is az ÁSZ jelöli. Az azonban tény, hogy az állami vagyonkezelés ellenőrzése eddig nem került igazán a parlament látókörébe. Jó példa érre a beszámolási kötelezettség; míg az ÁSZ minden év augusztus 31-ig, a törvényi előírásokat követve benyújtotta az előző évi vagyonkezelés ellenőrzéséről szóló jelentését, addig ezt a mindenkori kormányok minden következmény nélkül mellőzhették.

— A számvevőszék a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások rendszerének felülvizsgálatát is rendszeresen kéri arra hivatkozva, hogy a jelenlegi működés nem eléggé átlátható. Mit lehet tenni, hogy itt végre javulás következzen be?

— Az adóterhek mérséklésének alapvető feltétele a költségvetés kiadási oldalának rendbetétele. Az adókedvezmény, azaz a visszahagyott állami jövedelem is egyfajta kiadás. A versenyszférában nyújtott támogatások terén például bizonyosan nagyobb átláthatóságra lenne szükség. Az ÁSZ a rendelkezésre álló adatok alapján eddig mindössze annyira jutott, hogy nagyjából azonosítani tudta a támogatásokban részesülők körét. Mivel a támogatásokat a legkülönbözőbb jogcímeken ítélik oda, és a juttatások magánjogi szerződéseken alapulnak, egyszerűen lehetetlen, kimutatni, miért és milyen összegű kedvezményeket kap a közpénzekből a vállalati kör - vagy inkább annak egy nagy érdekérvényesítő képességű szelete. Nyilvánossá kellene tenni, mely vállalat milyen jogcímen mekkora összegű adókedvezményben, támogatásban részesül.

— Számos szakember szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tevékenységének ellenőrzése kulcskérdés, ám a jelenlegi jogszabályok szerint az ÁSZ a jegybank működési költségeit vizsgálhatja, a többi tevékenységét nem. Miért érinthetetlen ilyen szempontból az MNB?

— Ezt a jegybank függetlensége indokolja. Mi az MNB-t mint gazdálkodó szervezetet vizsgálhatjuk, a monetáris politika kérdéseiben hozott. döntésekhez - éppen a jegybanki függetlenség biztosítása miatt - nincs, és nem is lehet közünk. A jegybank gazdálkodását, így a bérezéseket, a bank- biztonságot és az egyéb működési költségeket nemcsak az ASZ, de a jegybank fel ügyelőbizottsága és könyvvizsgáló cég is ellenőrzi.