A "jó szagú polgárok" lakta Vieux Tilleul (Öreg hársfa) téren lévő Delhaize szupermarketlánc boltjában a borvásár heteinek előnyös áraitól elcsábulva fizet előttem 850 eurót a magas, ősz hajú, ötvenes évei közepén járó hölgy a francia vörös csúcsbornak számító kétkartonnyi Pomerolért. Mivel a kártyás fizetés után rögtön én vagyok soron, az alkalmat kihasználva kérdezem meg a pénztárostól: "miért nem veszi fel az adatait?"

Döbbent arccal kéri a kérdés megismétlését. Kissé vörös arccal engedelmeskedem. Nem érti.
Irány a hatalmas Cambre parkot szegélyező, patinás Roosevelt sugárúton lévő Morris autószalon. A "Miben segíthetek?" kérdésre kérdéssel felelek: "Önök bejelentik az adóhivatalnál, ha autót vásárolok önöknél?" Az eladó arcára értetlenség ül ki, majd a szalon harmincas külsejű főnökéhez tessékel, akinek megismétlem Kondorosi Ferenctől, a budapesti Új rend kormánybiztosától származó információt.
Az üzletvezető félreérti a kérdést, és azt feleli: "Persze, a rendszámot be kell jelentenünk." És a személyes adatokat a vagyoni helyzetemről fel kell venniük? - hangzik a "ráerősítő" kérdés. Sajnos, részletfizetésnél ez elkerülhetetlen - feleli. Nem részletfizetésről van szó, hanem banki átutalásról, netán készpénzes fizetésről, felelem. Derengeni kezd neki, hogy a helyi viszonyokat nem ismerő potenciális vevőt lát maga előtt, és rám kacsint: "Miért kellene? Ugye, akkor látjuk holnap?"
De még mindig nem hiszek a helyieknek, hiszen a Benelux államokban dívó szabályt maga a Gyurcsány-kormány biztosa jelentette ki, aki nem hazudhat. Az Ixelles kerület temetőjétől nem messze fekvő, az egész környéket biciklikkel és mopedekkel ellátó Devos Cycles boltban a kerékpárok átlagára 700 euró körüli. A korábbi barátnőjétől tanult magyar kifejezésekre büszke egyik eladó a már félve feltett kérdésre elhűlten kérdez vissza, meglepő magyar fordulattal: "Ugratsz?"