Nem lesz - ezt bizonyította tegnap az a százezres tömeg, amely az eső ellenére is megjelent a Fidesz ünnepi nagygyűlésén az Astoriánál. Egy így viselkedő, ilyen természetű hatalomnak, mint a jelenlegi magyar kormány, sohasem lesznek szép napjai, mert saját boldogulásának önmaga a legfőbb akadálya.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek nincs olyan beszéde, amelyben ne politikai ellenfeleit szapulná, s ne az ellenzéket hibáztatná a kormány minden baklövéséért. A szinte hermetikusan lezárt operaházban azt mondta: "A harmadik Magyar Köztársaság demokratikus rendjét nem pár száz hangoskodó fenyegeti." Ha semmi másban, ebben az egyben egyetérthetünk vele. Mi úgy látjuk: a demokratikus rendet elsősorban a hatalom arroganciája és alkalmatlansága veszélyezteti, s ezt ma az ő személye és kormánya testesít meg.

A Műegyetemen, ahol Sólyom László mondta el ünnepi beszédét, senkitől sem kértek lakcímkártyát. A köztársasági elnök utalt arra, hogy a magyar társadalomban még mindig nem egyértelmű a megítélése annak, mi történt 1956-ban.

Álláspontunk szerint egyértelműek az 1956-os forradalom és szabadságharc emberi és nemzeti értékei, vitathatatlan demokratikus és hazafias jellege. Elfogadhatatlan minden olyan megközelítés, amelyik ötvenhat szellemét összemosná a Kádár-rendszer legalizálásával. Sólyom László utalt a tavalyi eseményekre is: "a jogállamot a rendőrség törvénysértő erőszakos fellépése különösen sérti".

Orbán Viktor is utalt arra, hogy nem nyughatunk addig, amíg az elkövetőket felelősségre nem vontuk. A forradalmárok azért szálltak harcba, hogy Magyarország magára találjon, és a saját életét élje. Józan megoldásokra van szükségünk, amelyek méltók hozzánk.

Teljes mértékben tartózkodnunk kell az erőszaktól, mert azokat, akik Molotov-koktélokat dobálnak a rendőrökre Budapest utcáin, nem nevezhetjük békés tüntetőknek, és nem legitimálhatók a cselekedeteik. Ezzel együtt a regnáló magyar kormánynak a hatalma megőrzéséért minden eszközt szentesítő politikáját sem tekinthetjük legitimnek.

Tessék szépen előbújni a kordonok mögül, és szembenézni az országgal, az "istenadta néppel", hogy Magyarország ismét magára találjon, és végre a saját életét élje. Mert csak azt tekinthetjük magunkhoz méltónak.