"Ön szerint Zuschlag János saját büntetésének csökkentése érdekében tesz-e terhelő vallomást vezető kormányzati tisztségviselőkre?" (A Hírlista szavazásának kérdése, október 24.)

Egy beszélgetés vétlen fültanújává váltam nemrég a villamoson. Nem akartam én hallgatózni, de ha már ott voltam, az idős hölgy pedig cseppet sem törődött azzal, hogy elzárja a nagyvilág elől gondolatait, nem játszottam el a közömbös utas szerepét. A hölgy egy napilapot olvasott, és valamilyen közvélemény-kutatási adatokra bukkant, amelyek nem mutattak összhangot a véleményével. Hangosan kikérte magának, hogy őt meg sem kérdezték, így nem lehet megalapozott következtetéseket levonni az eredményekből.

Nekem rendszeresen csörög a telefonom. Kérdeztek már mindenről: az aktuális politikai kérdésekről, pártokról is; tavaly még a Tehénparádéról is kifaggattak.

Az internetes szavazások ezzel szemben mindig viszonylagosak. De talán nem is azért készülnek, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le belőlük. A Hírlista látogatóinak többsége, 51,13 százalék szerint Zuschlag hallgat majd, mint a sír. Tegnap még csak 48,87 százalék gondolta úgy, hogy beszélni fog. Az ilyen szavazások állása percről percre változik, sohasem tudhatjuk, épp milyen gondolkodású világhálós szörfösök kattantak rá az oldalra, és alakítják át a közvéleményt.

Egészen más kérdés azonban Zuschlag János személye. Itt van egy középszerű kis politikus, ha egyáltalán annak lehet nevezni, s neve lassan, de biztosan fogalommá válik. A jelenségről ugyanis ma már igen sokan "zuschlagolásként" beszélnek. Hasonló módon vált Sade márki is a szadizmus dicső névadójává. Nem kellene azonban ebben az esetben sem eljátszani a közömbös utas szerepét, Zuschlag és társai ugyanis nem saját maguknak okozták a legnagyobb károkat, ők legfeljebb lehúznak néhány évet a börtönben. Valóságos merénylet az, amit elkövettek a becsületesen működő civil szervezetek és alapítványok ellen, hiszen tőlük a hitelességüket vették el.

Pedig ezek a szervezetek mindig a civil társadalom erejét jelzik - erre már sok kiváló példát láthattunk. Mert habár gyakorta teljesen mellékesnek, periferiálisnak tűnhet a tevékenységük, a civilszervezetek sokszor alakíthatják a közélet legfőbb témáit az elvárt irányvonallal ellentétesen is.

Az ártatlanság vélelmét nemcsak azoknak kellene fenntartani, akiket már őrizetbe is vettek, hanem elsősorban azoknak, akiknek a tevékenységét úgy feketítették be, hogy közben semmi rálátásuk nem volt arra: egy új fogalom kezd meghonosodni a köznyelvben.