- A PM előzetes becslése szerint az államháztartási hiány az év végére - mindent beleszámolva - 1480 milliárd forint körül lesz, ötvenmilliárddal kevesebb a tervezettnél. Ez már a konvergenciaprogram első sikere lenne?

- A tavalyi adó- és járulékemelések kezdik éreztetni hatásukat, ennek viszont nagyon súlyos ára van: a növekedés visszaesett, és recesszió közeli állapotba került a gazdaság. A hiányt ennél nagyobb arányban is lehetne csökkenteni, ha a kormány a többletbevételeket végre arra fordítaná, amire kellene: adócsökkentésre.

- Sok önkormányzat került a csőd peremére, és ez a folyamat várhatóan felgyorsul a következő hetekben.

- Az önkormányzatokat évek óta igyekszik sarokba szorítani a szociálliberális kormány, sorban hárítanak rájuk olyan állami többletfeladatokat, amelyekhez nem kapnak pénzt az államtól. Ebben a helyzetben nem marad más lehetőség, mint a vagyonfelélés vagy a hitelfelvétel. Az önkormányzatoknak nincs többé hova hátrálniuk, eladósodásuk felgyorsult, s ez időzített bomba a magyar államháztartási rendszerben. Napjainkban az önkormányzatok kilencven százaléka rendelkezik rövid lejáratú hitellel, egyik hitelből finanszírozzák a másikat. Ez akkora bizonytalanság jele, amitől maholnap összeomolhat az egész államháztartás.

- A privatizációs bevételek ésszerűbb felhasználásával valóban úrrá lehetnénk a válságon? Önök mire fordítanák a pénzt?

- Már 1999-ben azt mondtuk, véget ért az állami vagyonfelélés korszaka, át kell térni a vagyongazdálkodásra, ami vagyongyarapítást feltételez. De ha már értékesítjük a közösségi tulajdont, akkor az ebből származó bevételt döntően az államadósság csökkentésére kell fordítani, emellett gazdaságfejlesztési programokra is juttatni kellene belőle. A kormány nem így gondolkodik, hiszen folyó napi kiadásokra herdálta el például a Ferihegyi repülőtér, a Mol vagy a Bábolna értékesítéséből származó tengernyi pénzt. Ezzel nem értünk egyet, és ennek hangot is adunk, a Földhitel- és Jelzálogbank puccsszerű eladása miatt pedig bizottsági meghallgatást kezdeményeztünk, párhuzamosan azzal, hogy az ÁPV Rt. felügyelőbizottságában is vizsgálat folyik.

- Ha a következő választás után kormányra kerülnek, felülvizsgálják-e a privatizációs szerződéseket?

- Ez nem választás kérdése, ez kötelesség. Az ÁPV Rt. működésével kapcsolatban az Állami Számvevőszék olyan súlyos megállapításokat tett, hogy ez mindenképpen indokolja a felülvizsgálatot.

- Magyarország súlyos erkölcsi, hitelességi helyzetbe került az unióban, mert sorozatosan manipulált gazdasági adatokat szolgáltatott Brüsszelnek. Javíthat-e valamit a reputációnkon, ha kis mértékben is, de talán javulnak államháztartási mutatóink?

- Kétszer dobták vissza a konvergenciaprogramunkat Brüsszelben, mert egyetlen éven belül is elképesztő különbségek mutatkoztak az adatok között. Csorba esett az ország hitelességén, amit csak súlyosbított a miniszterelnök azóta napvilágra került balatonőszödi beszéde. Azokkal az országokkal kerültünk egy osztályba, amelyek az államháztartási adataikat bizonyítottan meghamisították, és félrevezették a közvéleményt, a befektetőket, Brüsszelt. A kormány azért ragaszkodik annyira a rossz konvergenciaprogramhoz, mert ez képes valamit visszahozni az elvesztett bizalomból. Szerintünk azonban nem perspektíva, hogy utolsóként csatlakozzunk az euróövezethez, ezért módosítani kell a konvergenciaprogramot a gyorsabb ütemű felzárkózás eléréséhez. Minthogy a kormány semmiféle felülvizsgálatra nem hajlandó, erre egyetlen lehetőséget látok: ha kormányváltás következik be, és másfajta gazdaságpolitika érvényesül.

- A magyar lakosság mára oly mértékben eladósodott, amire nincs példa Nyugat-Európában. A hagyományos értelemben vett szegénység mellett már több százezres mélyszegénységről beszélhetünk.

- Magyarország szinte minden területen adósságpályára került. Nőtt a központi költségvetés eladósodása, ma már 16 ezer milliárd forint a bruttó államadósság. Az önkormányzati szféra és, sajnos, a lakosság is vészesen eladósodott. Nálunk nem azért vesznek fel hitelt az emberek, hogy új kocsit vegyenek vagy nagyobbra cseréljék korábbi lakásukat. Egyszerűen a napi megélhetés biztosítása a cél, ezért az adósságrendező hitelek a legnépszerűbb banki termékek. Az elmúlt évben nyolc százalékkal nőtt az infláció, az idén, több mint tíz év után, megint csökkent a reáljövedelem. De a legsúlyosabb teher az embereken a rezsiköltségek növekedése. A vezetékes gáz ára több mint ötven százalékkal nőtt, a villamos áram ezalatt több mint 22 százalékkal drágult, a távfűtés díja szintén húsz százalékkal emelkedett. Az emberek nem látják a kiutat az adósságcsapdából, miközben tudják, hogy jövőre profitalapú egészségügyi ellátást vezetnek be, ami még több pénzükbe fog kerülni, vagy hogy a gyerek taníttatásához több pénzre lesz szükség a tandíj bevezetése miatt. Az emberek átmeneti megszorításokat, életszínvonal-romlást ugyan hajlandók vállalni, de ha esélyét sem látják annak, hogy a helyzet belátható időn belül megváltozhat, félő, könnyen radikalizálódhatnak. A jelenlegi kormánynak nincsenek világos céljai. 2009-ben vagy 2010-ben ismét előállhat olyan pénzügyi válsághelyzet, amilyennel az ország 2006-ban egyszer már szembesülni kényszerült.

- A kórház-finanszírozás megoldatlansága az átlagéletkor csökkenésével járhat az ellátatlan beteg emberek korai halála következtében. A Fidesz milyen kivezető utat lát a demográfiai csapdából?

- Szeretnénk visszatérni oda, ahol az egész egészségügyi átalakítást abbahagytuk a 2001. évi 107-es törvény elfogadásával. Az világosan kijelölte, hogy miként lehet úgy átalakítani a kórházak finanszírozását, hogyan lehet úgy magántőkét bevonni, nonprofit alapú társaságokat létrehozni, hogy ugyanakkor az egységes nemzeti kockázatközösséget ne változtassuk meg. Óriási érték, hogy száztíz éve működik Magyarországon az egészségügyi ellátórendszer, melyben mindenki felelősséget vállal mindenkiért. Létezik egy egységes nemzeti kockázatközösség, amely kitűnően működött eddig. Persze, mint minden finanszírozásnál, ezzel is adódtak bajok, de alapvetően nem a rendszerrel van probléma. A bajok forrása a népességfogyás és a lakosság elöregedése, ami a nyugdíjrendszert, az egészségügyi rendszert és az oktatási rendszert egyaránt felborítja. Az egészségügyi ellátórendszer további működését tehát alapvetően nem finanszírozási, hanem demográfiai problémák nehezítik, a kormány azonban demográfiai problémákat pénzügyi eszközökkel akar kezelni. Ha nincs akkora járulékbevétel, mint amekkorára szüksége van, akkor korlátozza a gyógyítókapacitásokat, majd az egész rendszert átalakítja profitorientált biztosítási rendszerré. Nem szabad belekerülni abba a csapdába, amelytől a hazánkba látogató Bill Clinton volt amerikai elnök is óvott bennünket, vagyis hogy emberek tömegei kerüljenek ki az egészségügyi ellátásból. Amerikában nyolcvanmillió embernek nincs biztosítása, és ha a több-biztosítós rendszert választjuk, Magyarországon is a profitszempont válik uralkodóvá, amelyben az üzleti biztosítóknak csak a fiatalabb és az egészségesebb ügyfelek kellenek. Ezt el kell kerülni, ezért kell megtartani a mostani rendszert. Nem értünk egyet a kormányzati elgondolással, és azonnal módosítani fogunk rajta, hogyha lehetőségünk lesz rá. Minden ország igyekszik enyhíteni a demográfiai gondokat. Magyarország extrém kivétel abból a szempontból, hogy olyan kormányzati intézkedések születnek, amelyek a népességfogyást erősítik. Olyan adórendszerünk van, amely bünteti a családokat, a gyermeknevelést, az önkormányzatokat sújtó megszorítások miatt pedig sorra szűnnek meg a kistelepülési iskolák. Hogyan lehet elvárni ilyen körülmények között, hogy több gyerek szülessen?

- Visszacsinál mindent és felbontja a szerződéseket a biztosítókkal a Fidesz, ha kormányra kerül?

- Azok a biztosítók, amelyek be akarnak kapcsolódni az egészségfinanszírozásba, pontosan tudják, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak szögesen mások az elképzelései, mint a mostani kormánykoalíciónak. Ebből világosan kikövetkeztethető, hogy más szempontjaink lesznek, ha kormányzati megbízatáshoz jutunk.

- A kormánypártok az összes megszorító intézkedésüket a költségvetés helyzetével indokolják. Nem lenne itt az ideje létrehozni egy költségvetési hivatalt?

- Minden olyan intézményt támogatni kell, amely a felelőtlen állami gazdálkodást kontrollálni tudja. A Fidesznek korábban volt javaslata erre, költségvetési hivatal helyett költségvetési tanács felállítását sürgettük. A tanács mindössze három szakemberből állna, akik véleményeznék a következő év költségvetését. Ehelyett most egy óriási létszámú hivatal felállítását tűzték ki célul, amely sokba kerül az adófizetőknek. Amikor erről tárgyalni kezdtünk a kormánnyal, három feltételt fogalmaztunk meg: az új szervezet legyen független és olcsó, a hatáskörei pedig tisztázottak az Állami Számvevőszékkel. Ebből legfeljebb egy szempontot tud teljesíteni a kormány, ezért folytatni szeretnénk a tárgyalásokat.

- Túl vagyunk a kormány első költségvetési évén, itt az ideje, hogy számba vegyük, mi valósult meg a tavalyi választási kampány ígéreteiből. Az MSZP négyszázezer új munkahelyet ígért, további kétszázezret azokban az ágazatokban, amelyek "képesek visszavezetni a munkába" az álláskeresőket.

- Ma körülbelül negyvenezerrel több a munkanélküli, mint egy évvel korábban, és különösen kedvezőtlen, hogy jelentősen nőtt a fiatal, pályakezdő munkanélküliek száma. Ebből az ígéretből tehát semmi nem valósult meg eddig. A gazdaság recesszióban van, a kormánykoalíció becsapta a rá szavazó választókat.

- A baloldal a bérek legalább 25 százalékos emelését vetítette előre, valamint a keresetek reálértékének kiszámítható növekedését biztosító bérmegállapodást az Érdekegyeztető Tanácsban.

- Az idei első fél évben több mint hat százalékkal csökkentek a reálkeresetek. Az emberek nemhogy bérnövekedést, -felzárkózást tapasztalnának, de az infláció jobban nőtt, mint a fizetésük. Ehhez képest a kormány jövő évre gálánsnak egyáltalán nem nevezhető, félszázalékos béremelést irányoz elő a közszférában. A választási ígéret ezen a téren is régen szertefoszlott, szó sincs a bérek felzárkóztatásáról.

- A következő ígéret az SZDSZ háza tájáról: egységes, egykulcsos, húszszázalékos adórendszer, nullaszázalékos iparűzési adó, szja-ból levonható értékarányos ingatlanadó. Az iparűzési adó helyett négyszázalékos nyereségadó, melynek egy százalékát az önkormányzatok kapják.

- A legnagyobb hazugságot az adók területén követték el. Már úgy mentünk neki a tavalyi választásoknak, hogy a baloldal elfogadott egy ötéves adócsökkentési programot. Az Országgyűlés döntött arról, hogy az áfát, az szja-t, a tb-járulékot csökkenteni kell. Aztán két hónappal az áprilisi választások után az egészet kidobták, és azt mondták, a jólét helyett a baj nagy, a gazdaság már nem dübörög, és megszorító intézkedésekre van szükség. Nagyarányú adóemelés kezdődött, megjelent a négyszázalékos kiegészítő adó, több adókedvezményt is megszüntettek. Az ígéretek helyett nagyon durva adómegszorítás következett, amely növelte a családok, a munkavállalók és a vállalkozók terheit. Már szó sincs egységes adórendszerről, adócsökkentés helyett adóemelés zajlik. A választások előtt öt százalékkal csökkentették az áfa felső kulcsát, a választások után viszont megszüntették a kedvezményes kulcsot, ami minden alapvető terméket és szolgáltatást megdrágított. Az adókérdés megoldatlansága a kormány legnagyobb kudarca. A magyar adóelvonások mértéke a harmadik legnagyobb az uniós tagországok sorában.

- A szocialisták azt is ígérték, hogy kiszámíthatóan csökkenteni fogják a vállalkozások adóterheit.

- Ma sincsenek gazdaságfejlesztési programok, az uniós források felhasználását pedig csak lebegtetik. Durván növelték az adóterheket, noha vállalták: az egészségügyi hozzájárulást 2006 novemberében megszüntetik, de azt ma is fizetni kell, és már az iparűzési adó átalakításáról sincs szó. Minden korábbi ígéret hamvába holt, ezért a nyugdíjasok mellett a vállalkozások a legnagyobb vesztesei az elmúlt évnek.

- Mi jut eszébe erről: visszaszorítjuk a kis- és középvállalkozásokat sújtó körbetartozást, segítjük őket a közbeszerzési pályázatok elnyerésében?

- A körbetartozás nem szűnt meg, sőt azóta a körbetartozás mértéke elérte a kettőszázmilliárd forintot.

- Ugyancsak az MSZP programjából idézek: a bérlakásépítés fokozásával kívánjuk segíteni a fiatalok életkezdését, a nagycsaládosok lakáshoz jutását. A lakásfelújítás és -bővítés munkadíja kedvezményes áfakulcsba fog tartozni.

- Megemelték az alsó áfakulcsot, ami felhajtotta a lakásépítés, lakásfelújítás költségeit. Jól mutatja ezt, hogy pang az ingatlanpiac, radikálisan visszaesett az új lakások építése. A kormány legfeljebb az úgynevezett PPP-ben megvalósuló, közös magán-állami finanszírozásokban gondolkodik. A kollégiumtól a börtönépítésig szinte mindenbe belekezd, miközben ezen a területen még nem született törvényi szabályozás. Úgy megyünk bele például PPP-s autópálya-fejlesztésekbe, hogy nem tudjuk, milyen terhek származnak belőlük a költségvetésre, illetve az adófizetők re a következő húsz évben.

- A MSZP és az SZDSZ egyaránt azt ígérte a választóknak, hogy visszaállítják a környezetbarát vasút korábbi jelentőségét, növelik a vasúti közlekedés versenyképességét a vasútvonalak rehabilitációjával.

- A Fidesz-kormány idején épült először vasútvonal 1942 óta Magyarországon, és láthatjuk, ma újra a vasút visszafejlesztése van soron. Tavasszal már bezártak 14 vasútvonalat, mindenféle érdemi megtakarítás nélkül. Most 21 újabb szárnyvonal bezárása következik, pontosabban csak a személyszállítás ideiglenes szüneteltetéséről beszélnek. Tudjuk jól, hazánkban az "ideiglenes" politikai kategória általában 45-50 évet jelent, ezért szerintünk a személyforgalom korlátozása maga után vonja majd a forgalom teljes felszámolását. Nem fogjuk hagyni, hogy a kormány vasútromboló törekvései megvalósuljanak. Nagyon sok ember számára a vonat az egyetlen közlekedési eszköz iskolába és munkába járáshoz, beteglátogatáshoz, bevásárláshoz.

- Németország számos szempontból kedvezőbb helyzetben volt, mint mi, amikor a politikai erők a nagykoalíció létrehozása mellett döntöttek a gazdaság talpra állítása érdekében. Ez a forgatókönyv elképzelhető-e Magyarországon?

- Hazánk - képletesen szólva - ma a Marshall-segélyt éli fel. Az európai uniós források, amelyekről úgy beszél a kormány, mint valami csodafegyverről, jól láthatóan a korrupció melegágyává váltak. Jelentős a pazarlás, presztízsberuházások születnek. Attól félünk, hogy az ország következő öt-tíz éves fejlesztési lehetősége vész el, ha a mostani kormányzati felfogás, mentalitás, társadalompolitikai, gazdaságpolitikai elképzelés valósul meg. Az lenne az ország számára a kívánatos, hogy végre felelősen döntő, nemzetstratégiában gondolkodó kormánya legyen, amely mozgósítani képes a társadalmi energiákat.

- Tehát követhető a német forgatókönyv?

- Nagykoalícióra tavaly ősszel, a jobboldal által fölényesen megnyert önkormányzati választások után még lett volna mód. Akkor a Fidesz tett egy gesztust, azt mondtuk, akár egy szakértői kormányt is támogatnánk, amely korlátozott jogosítványokkal nagykoalíciós döntéseket tudott volna hozni a legfontosabb nemzeti ügyekben, tényleges politikai nagykoalíció nélkül. Ezzel a lehetőséggel nem kívánt élni az MSZP. Ma már ennek az esélyét csekélynek látom, hitelesség és bizalom hiányában a kormány a korábban sürgető lépéseket nem tudja meghozni. Az országban politikai beállítottságtól függetlenül kezd kialakulni egy olyan választói többség, amely úgy gondolkodik: a reformámokfutás helyett nemzetstratégiára és felelős kormányzásra van szükség. A patthelyzet feloldására megoldást kínálunk azzal, hogy az emberek világossá tehetik véleményüket a kormány eddigi lépéseiről. A demokrácia megsérült építményét állíthatja helyre a népszavazás.