A megszüntetésre ítélt szárnyvonal végállomása, a szlovák határ szomszédságában fekvő Ipolytarnóc arról híres, hogy az Európa Tanács oklevelével kitüntetett itteni tanösvény kiérdemelheti a világörökség címet. Egykor itt találták meg azokat a sokmillió éves ősmaradványokat, állatlábnyomokat és megkövesedett fákat, amelyeknek hozzáértő bemutatása kuriózumnak számít.

Valamikor a helyiek még azt hitték, a világon egyedülálló, száz méterre növő cukorfenyőlelet, a híres-neves megkövesedett fatörzs nem fenyő, hanem gyertyán. Hamar el is nevezték - ahogyan itt hívják népiesen - gyurtyánnak. A tanösvény egy hete átadott fogadóépületét is erről, vagyis a gyurtyánkőről szerették volna elnevezni, csakhogy az avatóünnepség meghiúsult: a ceremóniára meghívott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ugyanis megtiltotta a gyurtyánkő elnevezés használatát, mert szerinte ez a név alkalmas a viccelődésre. A kormányfőt hiába várták a megnyitón.

Bikkfanyelven

Széles mosolyú, fiatal, jól öltözött férfi viszi a szót a szécsényi városházán. Singlár Zsolt, a Közlekedéstudományi Intézet Észak-magyarországi Regionális Közlekedésszervezési Irodájának vezetője. Ő volt az, aki október 8-án levélben már kész tényként közölte az érintett települések polgármestereivel, hogy a közlekedési tárca döntése alapján december 9-től "a 78-as számú vasútvonal" Balassagyarmat és Ipolytarnóc közötti szakaszán a vasúti személyszállítást felváltja az autóbusz-közlekedés.

Singlár és segédei a kormány képviseletében most mégis itt vannak Szécsényben, és "társadalmi egyeztetésre" készülnek. Amikor a férfi hosszasan sorolni kezdi a hivatalos érveket, többen hangosan fészkelődni kezdenek a teremben. Ha a "78-as vonal" szüneteltetéséről konszenzus alakul ki, "a jelenlegi járatstratégiát" autóbusz-hálózat egészítené ki - ígéri Singlár. Nem vonatpótlásról van szó, hanem integrációról, "sokkal sűrűbb megállóhely-kiszolgálással, rá- és elgyaloglásmentes alapellátással."

Falra szegezett vasúti és autóbusztérkép előtt gesztikulál a fiatalember, szenvtelen hangon igyekszik hangsúlyozni, hogy "az autóbuszhálózat igen komoly attraktivitással lépett elő ebben az évben" Szécsényben és Balassagyarmaton, ahol átadtak egy "nagyon kulturált, attraktív környezetet biztosító autóbuszállomást". Fölényes magabiztossága, hideg távolságtartása meghökkentő ebben a közegben. "Eljutási időben az autóbusz bizonyos relációkban és nagyobb százalékban versenyképes, jobban szervezhető ebben a térségben, és ezt szeretnénk szakmailag tolmácsolni önöknek" - hadarja, mint egy marketinges, majd mellékesen, mintha ennek nem is volna jelentősége, még odaveti: a vasút különben sem szűnik meg, csupán szüneteltetik, mivel a szárny egy szakaszát a szlovákok használják majd.

"Akarjuk a vasutat!"

Felszisszennek a teremben ülők, és nem azért, mert elérte a fájdalomküszöböt a hivatali bikkfanyelv. Humorérzék nélkül sajnos nehezen fér az ember fejébe: ha már eldőlt a vasútvonal jövője, és a Volán is kész az új menetrenddel, minek ez a színjáték? De a forgatókönyv szent dolog, így hát a demonstrálókon a sor, következhetnek a polgármesterek.
Az ellentámadást nehéztüzérséggel kezdik, Szabó Tibor, Ipolytarnóc első embere ugyanis nemcsak remek szónok és jó stratéga, hanem ő a motorja a vasút melletti társadalmi összefogásnak is. Mint egy bírósági perben az ügyész, ígéreteket és támogatásokat tartalmazó hivatalos levelek, iratok sorát mutatja fel, és mondatról mondatra szembesíti tartalmukat a kialakult helyzettel. Érvei világosak, közérthetők, láthatóan erőt ad neki az elbocsátásra váró 28 vasutas és a térségben élő 29 ezer ember sorsa. Szabó Tibor azt tudakolja: végeztek-e már számítást, hogy az a mindössze hatvanmillió forint, amit évente fizetnek majd a szlovákok a vasút használatáért, milyen arányban áll a magyar kiadásokkal?

Nagy erejük van a szavaknak ebben a teremben, és ezek most nagy ütések. Felmorajlik a tömeg, végtére is valóban furcsa, hogy míg az SZDSZ-es Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter egy hete felavatta az ipolytarnóci fogadóépületet, aközben a szintén SZDSZ-es Kóka János közlekedési miniszter ugyanebben a térségben leépítene. Pedig hogyan is ígérte a tavalyi parlamenti választási kampányában az SZDSZ? "Növeljük a vasúti közlekedés versenyképességét" - hangoztatták legalább annyiszor, mint az egykulcsos adórendszer bevezetésének ötletét, sőt még a vasútvonalak rehabilitációját, további villamosítását és a járműpark megújítását is programjukba vették. És mire készül az SZDSZ-es közlekedési miniszter 2007-ben? Huszonkét vasúti szárnyvonal - köztük a 78-as - felszámolása a cél.

Fájdalmas sebek

Közben csendet int Ipolytarnóc polgármestere, majd azt javasolja, ha valóban akarják a vasutat, akkor kiáltsák utána kórusban a teremben lévők, hogy hangjuk elhallatsszon Budapestig: akarjuk a vasutat! Egyszerre, teli torokból kiabál mindenki, szinte beleremegnek a falak, aztán néma csönd.

Újra a fiatalember, újra a hideg mosoly, bár Singlár Zsolt nemigen tudja palástolni meglepetését. Felmérésük szerint ezen a szakaszon naponta egy-egy irányban mindössze 350 ember utazik - magyarázza -, csakhogy gazdaságilag nincs létjogosultsága a vasútnak, ha ötszáznál kevesebb az utas.

Kovács Imre Ludányhalásziból tovább feszít a húron, amikor tízezreknek fájó sebeket tép fel. Volt idő - kezdi ünnepélyesen -, amikor félelem telepedett a térségre, miután magas szinten felvetődött annak a lehetősége, hogy csereterületként az akkori Csehszlovákiához csatolják őket. De vajon mi a garancia arra, hogy nem lesz újabb területcsere Szlovákiával, ha átengedjük a vasutat? - csuklik meg a hangja, aztán néhány másodpercnyi hatásszünet után felkiált: "Én magyar akarok lenni, Magyarországhoz tartozni, mégpedig ezzel a vasúttal együtt!"

Újabb hosszas, kitörő taps, majd a házigazdáé, Szécsény polgármesteréé, Serfőzőné Fábián Erzsébeté a szó. Mondandóját mélyen átéli, szinte belepirul, amikor felpanaszolja: Közös múlt, közös jövő címmel nemrégiben dokumentumot írt alá a magyar és a szlovák kormányfő, a annak értelmében most kellene következnie az Ipoly-hidak felépítését és fenntartását rögzítő megállapodásnak, azután a határ menti térség vasúti és autóbusz-menetrendjének a koordinálásán volna a sor. No de ha valami megszűnik, mi a csudát koordináljunk? - fordul a tapsoló tömeghez. Pedig európai forrásból milliárdok állnak rendelkezésre határ menti fejlesztésekre, hogy jobb legyen a közlekedés. Ha a vasutat megszüntetik, már csak a vasúti sín felszedése marad. "Ezt nem engedjük! - csattan fel. - Nem azért írták alá a kormányfők a dokumentumot, hogy a terveket bármely magyar minisztérium megfúrja."