Amióta a kormányfő oly gyakran osztja meg népével magánéletének gondjait, tudhatjuk, hogy édesanyja milyen szűkösségben él. "Tudom és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban." Ha igaz volt ez két esztendeje, mert akkor hallottuk ezt a szomorú vallomást Battonyán, akkor még inkább igaz ez a mai időkben.

Bár a két legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozók támogatásának mértéke az ígéret szerint nem csökken, a nagycsaládosok szervezetének számításai azt mutatják, hogy a kompenzáció csökkentésével a rászorulók fele kieshet a támogatási rendszerből. Ez leginkább a nagy létszámú háztartásokat érinti. A leginkább istápolásra szorulókat. És nincs megállás: januártól még az áramár újabb emelkedésével is számolni kell.
A szociális válság mélyül. Egy friss nemzetközi felmérés szerint Magyarországon kétszázezer ember éhezik. Több hazai kutató úgy látja, a helyzet ennél is súlyosabb: szerintük háromszázezer család érintett, és négyszázötvenezer gyermek rosszul táplált.
Tavaly még kétszázmilliárd forint jutott gázár-kompenzációra. A most tervbe vett nyeséssel két év alatt hatvanszázalékos a csökkenés. A költségvetési vitában egyébként a kormányfő váltig hangoztatja, jövőre már nem lesz szükség újabb megszorításokra. Mégis, mekkorát csapnának le a gázártámogatásból, mekkorát húznának ismét a derékszíjon, ha szükség lenne rá?

A téli hónapokban újabb családok tömegei kerülhetnek veszélyzónába. Ők a maguk vigasztalására felidézhetik majd a miniszterelnök egy-egy bátorító, optimizmust sugalló tézisét. Azt a 2004-es nevezetes mondatot például, hogy "nagy a jólét". Vagy 2005-ből ezt: "A szegények száma nem növekedett, csak nem csökken." Esetleg ezt a 2005. május 2-án megfogalmazottat az uniós csatlakozás hasznáról: "A megerősödött versenyben csökkentek az élelmiszerárak, a whisky és a konyak olcsóbb lett, mert kisebb adó terheli azokat, ami boldoggá teszi a férfiakat." De hát a sok kényszerűen spórolót nem boldogítja az olcsóbb konyak meg a csökkenő élelmiszerár, pláne, hogy az nagyon is növekvő.