Kétségtelen, hogy a tárcát irányító SZDSZ "népszerűsége" azért súrolja alulról az egy százalékot, mert a szavazópolgárok így kívánják jelezni véleményüket a liberálisok által az egészségügyi intézményeinkben okozott káoszért. A kórházak indokolatlan bezárása, a bevezetett vizitdíjjal a legszegényebbek távol tartása az orvosi ellátástól - amit ma már az emberek egyre nagyobb tömegei tulajdonítanak a liberálisok reformterrorjának és a politikai hatalomhoz a végletekig ragaszkodó szocialisták tehetetlenségének - bizonyítottan emberéletekben mérhető veszteség. És a többségi társadalom, úgy tűnik, a szakmai szervezetek tucatjainak a modellváltást elutasító támogatásával sem képes megakadályozni a nemzet egészségügyi rendszere ellen intézett támadást, ha ahhoz a legnagyobb képviselőcsoport tehetetlenül asszisztál.

A népszavazáson - ha lesz egyáltalán - csupán a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről szavazhatunk, a zárt egészségügyi kassza környékéről nem tudjuk a referendum alkotmányos fegyverének segítségével elűzni a profitéhes biztosítótársaságokat, ügynökükkel, az SZDSZ-szel együtt. A referendum kikényszerítésére ugyanis egy esztendő sem volt elég posztdemokratikus rendszerünkben.

Bár az alaptörvény nem a biztosítótársaságok kötelezettségéve teszi egészségügyi rendszerünk megszervezését, hanem a felelős miniszter feladatául rója, kérdéses, miként dönt majd az Alkotmánybíróság, ha valaki előzetes vagy utólagos kontrollvizsgálatra elé terjeszti majd a törvényt.

A lakosság nyilvánvaló érdekeinek megfelelően tehát legalább az ellenzék által vezetett tehetősebb önkormányzatoknak meg kellene fontolniuk, hogy akár kötvénykibocsátással, összegyűjtve a szükséges tőkét, közös erővel beszálljanak az egészségügyi rendszerünk irányításáért folytatott versenybe. Hiszen akkor az ellenzéki, önkormányzati tulajdonú biztosítótársasággal szerződő polgárok egy referendummal felérő módon szavazhatnának az SZDSZ által protezsált piaci biztosítók ellen. Ráadásul a következő választások után az új kormány könnyebben - sokkal kisebb anyagi veszteségek árán - tudná visszaalakítani a rendszert a kockázati közösségen alapuló, egybiztosítós modellre. Egyáltalán nem kérdés, hogy egy ilyen "piaci helyzetben" az önkormányzatok által is támogatott egészségügyi intézmények melyik biztosítóval kötnének szerződést.

A politikai hatalommal szemben a civil kurázsi a legjobb fegyver.