Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy Ön jó gazdája lenne Budapestnek. Mire alapozta ezt a kijelentését a Fidesz elnöke? Mi az az eredmény, amit a fővárosi ellenzék vezetőjeként fel tud mutatni az elmúlt másfél esztendőben?

Nézze. Tavaly Demszky Gábor egy százalék híján csomagolhatott. Annak ellenére, hogy az MSZP beállt mögé, és az MDF egy teljesen esélytelen jelöltet indított a főpolgármesteri küzdelemben. Ez tény. Másrészt Budapesten jobban szerepeltem, mint pártként a Fidesz. Ezen megint csak nem nagyon érdemes vitatkozni, elég megnézni a számokat, például a XI. kerületben. Jó kérdés, hogy ellenzék vezetőjeként milyen eredményeket értem el. Valóban elég nehéz sikereket elérni, hiszen a szubjektív megítélésem szerint a jelenlegi városvezetési gyakorlatnak körülbelül annyi köze van a demokratikus módszerekhez, amennyi köze a kommunizmusnak volt a demokráciához. Ilyen körülmények között az, hogy létrejött egy fegyelmezett frakció, elkészült és bemutatás előtt van a Budapest Terv, amilyen dokumentuma eddig soha sem volt az ellenzéknek, s a központi médiában, a sajtóban többet szerepeltünk az elmúlt időszakban, mint előtte a Fidesz-frakció négy év alatt összesen, megfelelő alap lehet Orbán Viktor kijelentéséhez.

- Mindez azt is jelenti, hogy 2010-ben ismét Önt indítja a főpolgármesteri székért a Fidesz? S, ha igen, akkor nem túl korai ez a bejelentés?

- Hogy én leszek-e a főpolgármester-jelölt, vagy sem? Nem tudom. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy talán igen. Mi oka lenne annak, hogy nem? Ugyanakkor három év kétségtelenül nagy idő. Korai-e az erre utaló kijelentések valamelyike? Ezt a kérdést főként úgynevezett liberális körből szokták feltenni nekem. Nem tudom, miért. Azt sem tudom, hogy miért lenne korai ahhoz képest, hogy liberális gondolkodói körben előszeretettel jelölgetik ki az ellenzék általuk kívánatosnak tartott vezetőit. Miért korai ez ahhoz képest, hogy Horn Gábor, egy mélyen a parlamenti küszöb alatt tanyázó párt képviseletében arról ábrándozik, hogy milyen általa vizionált ellenzéki vezetés mellett képzelhető el, hogy 2010-ben a 2 százalékos SZDSZ, egy, a jelenleginél döntően különböző szellemiségű koalícióban a hatalom részese maradjon. Mindezekhez képest nem könnyű megítélni, hogy mi a korai, mi a kései. Egyébként eddig mindig az volt a probléma, hogy az ellenzék későn nevezte meg a jelöltjeit. Ha visszagondol, engem is csak tavaly június közepén neveztek meg. Annak ellenére, hogy szabadságolási időszak következett, és annak ellenére, hogy júliusban még mindenki azt hitte, hogy Demszky Gábor legalább 15 százalékkal nyer majd, nem egészen ez történt.

- Említette, hogy bemutatás előtt van a Budapest Terv. Többször nyilatkozta, hogy októberben közkinccsé teszik, ez mégsem történt meg.

- Ez így van, nem is tagadom. A napokban hoztunk egy döntést, hogy két héttel elcsúsztatjuk a nyilvánosságra hozatalát, addig nem is beszélnék róla részleteiben. Az elhatározásunk oka az volt, hogy a minap voltak az október 23-ai megemlékezések, s mostanában kulminálódtak a népszavazás körüli indulatok és viták is. Mindezek függvényében nem tűnt célszerűnek a program bemutatása. A fenti események hírértéke ugyanis elég jelentős volt ahhoz, hogy elhalványítsa a Budapest Terv nyilvánosságra hozatalát.

- Az önkormányzati kampányban, Cselovszki Zoltán vezetésével készült egy dokumentum, ami az Új a Budapest Terv nevet viselte. Mennyiben tér el a mostani attól?

- Természetes, hogy a mostani más lesz majd. Cselovszki Zoltán munkáját nagyon értékesnek tartom. Olyannyira, hogy a mi tervünk városrendezési szakfejezetébe az ő munkájából átemeltünk, felhasználtunk részleteket. Könnyen megfogalmazható, hogy ennek ellenére a Budapest Terv mennyiben tér el az Új Budapest tervtől. Cselovszki munkája - nyilván a szakmai végzettsége és az érdeklődése miatt - hangsúlyozottan a városrendezéssel kapcsolatos kérdésekre összpontosított, és szerény mértékben érintette a működési, városüzemeltetési kérdéseket. Holott én ezeket a városvezetési stílus leglényegesebb elemeinek tartom. Ebben biztos különbözik a két tervezet egymástól.

- A városüzemeltetés Önnek régi vesszőparipája: mennyire adósodik el a főváros, mennyire használja jól fel a rendelkezésére álló forrásokat?

- Folytatnám a sort: mennyire reálisak a tervek, rendelkezik-e ezeknek a terveknek a pénzügyi alapjával? Ma már köztudott, és ki-ki vérmérséklete szerint nyomatékosítja azt a tényt, hogy például a négyes metró megvalósításának a forrásai a mai napig bizonytalanok. De, ha - és adja Isten - bizonyossá válnak, akkor se marad szinte semmi másra pénz. Ezt ma már Budapesten minden iskolás gyerek sejti. Ezzel szemben olyan terveket harangoznak be, és azokkal kábítják a budapestieket, amiknek befejezési határideje 2017. Mindeközben az oktatás, és az egészségügy működési feltételeit drasztikusan szűkítik. Ez a városvezetési mentalitás szerintem nem szerencsés. A bejelentett tervek közeli megvalósíthatóságának életszerűsége pedig a Grimm-mesékhez hasonlatos. Nem tagadom, hogy a főpolgármesternek voltak figyelemreméltó eredményei is a tizenhét év alatt. Ezek azonban főként regnálása első időszakára estek. Ha ma, a városvezetési koncepcióban köztünk lévő különbségeket meg kellene fogalmaznom, akkor első helyen éppen ezt jelölném meg: én egy biztonságos és működőképes várost szeretnék, Demszky pedig a mai napig egy bizonytalan tartalmú világvárosról álmodozik, amely megvalósíthatósági feltételei valahol a Holdban vannak.

- Említette a négyes metrót. Amikor Demszky Gábor bejelentette, hogy csak 2011-től lehet majd utazni rajta, arról is szólt, hogy csökkentették a költségeit.

- Nem tudom milyen matematikai összefüggés alapján jutott a főpolgármester erre a következtetésre. Ezzel szemben én úgy vélem, ha egy amúgy is drasztikusan változó költségvetésű beruházás műszaki költségeiből kivesznek elemeket, s azt áthelyezik a tartalékalapba, az nem költségcsökkentés. Erről egyébként néhány szocialista képviselő is így vélekedett, de erre a főpolgármester válasza a jól megszokott elnéző mosoly volt. Úgy tűnik, hogy a nehezen megválaszolható kérdések esetében ez a Jolly Joker. Ez ugyanis nem költségcsökkentés. A 2003-as metrótörvényben ráadásul még 195 milliárd forint szerepelt, a 2005-ben már 264 milliárd, míg a legutóbb már 500 milliárd forintos bekerülési költségről beszélt Demszky Gábor. S akkor arról még nem is szóltam, hogy igen szerény mértékben határozták meg a várható többletköltségeket. Ezt most körülbelül 10 százalékkal vették figyelembe. Holott épp a főpolgármester hivatkozott az athéni metró építésére, helyesbítve önmagát, hogy Orbán Viktor miatt nem épül a metró. Tényleg. Erről jut eszembe, hogy 1991 és 1998 között vajon miért Orbán Viktor miatt nem épülne a metró? Most Demszky elszólta magát, és azt mondta: a világon mindenütt csúszik a metróépítés. Így például Athénban is - mondta. Ha az athéni példát követi Budapest, és ha az ottani többletköltségeknek csak a negyede jelentkezik nálunk, akkor ezek fedezetét vajon miből teremti elő a város? Különös tekintettel arra, hogy az állammal kötött szerződés értelmében a többletköltségek egyértelműen a fővárost terhelik. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha a kohéziós alapból fedezik a metró költségeit, akkor 2013-ig ebből mennyi jut majd egyéb közlekedésfejlesztési célokra Budapesten, sőt az egész országban? Meglepő eredményre juthatunk. Lehet, hogy a nullához közelít majd ez az érték.

- Szólt az egyes, a főváros által ellátandó feladatoknak juttatott források szűkítéséről. Ez mennyiben a városvezetés felelőssége, s mennyiben okozták a konvergencia-program miatt apadó költségvetési források?

- Demszky Gábor mindig azt mondja, hogy a mostani kormánnyal jó az együttműködése, hogy ennyi támogatást még sosem kapott, mint most. Kérdezem: ez miben merül ki, ha most visszamutogat a kormányra? Hol van az útfelújításra fordított egy forintokhoz adott állami egy forint, amit a Budapest Szerződésben rögzítettek? Az állam semmilyen kötelezvényt sem adott ki a városnak arra, hogy egyszerre 19 fővárosi szakiskolát bezárjon. Legalábbis én nem tudok ilyen központi utasításról. Az oktatás, a kultúra az egészségügy terén szintén nem tudok olyan utasításról, hogy mennyivel csökkentse azt a városvezetés azok forrásait. Nem akarok pontos számot mondani, hátha tévedek egy egységnyit, de súlyos milliárdokról van szó.

- Napokban fejeződik be a jövő évi büdzsé általános vitája. Látható már, hogy milyen gazdálkodási feltételek lesznek jövőre a fővárosban?

- Nem ismerem még az állami költségvetés részleteit, így nem tudom megítélni, hogy milyen hatással lesz Budapestre. Az azonban tény, hogy koalíciós ellentétek vannak a büdzsével kapcsolatban. Ezt egyébként az egyik szabad demokrata képviselő apróságnak nevezett. Ha a büdzsé feletti vita apróság, akkor mi a nagy ügy?

- Megítélése szerint mekkora összeg hiány a költségvetésből, hogy működőképesebb legyen Budapest? Beleértve a beruházásokat, az adósságszolgálatot, és a város üzemeltetését is.

- Mindig viszolyogtam a számháborútól. Nagyon nehéz pontosan meghatározni ezt az összeget. Az rendben van, hogy bizonyos realitásokat a város működtetésében figyelembe kell venni, de nem mindegy, hogy milyen takarékossági lépések milyen áldozatokkal járnak, és milyen eredményt hoznak majd. Ha most mondanék egy összeget, azt folyamatosan lehetne vitatni. De szeretnék hivatkozni a pénzügyügyekért felelős volt főpolgármester-helyettesre, akinek egyébként köszönhető, hogy Budapest még fizetőképes. Atkári János azt mondta, hogy a Podmaniczky Terv döntő többségének nincs meg a pénzügyi fedezete. Ezért nem értem, hogy miért kell ezzel a tervvel bűvészkedni a közvélemény előtt? Mindeközben a BKV adósságállománya megközelíti a 80 milliárd forintot, s egyetlen fillérrel sem csökken a belátható jövőben sem. Sőt. Úgy tűnik, hogy a cég azt az éves deficitjét - ami egyébként 13-14 milliárd forint évente - sem tudja eltüntetni, amire a város vezetése pedig szent ígéret tett. Nem tréfadolog ez, hiszen a BKV a legalapvetőbb szolgáltatások egyikét bonyolítja le, s száz százalékban a főváros tulajdonában van. Persze az is kérdés, hogy a jól működő cégeit, mint például a Vízművek, miért adja el, miközben a gazdasági nehézséggel küzdőket megtartja, s magára hagyja, mint az említett BKV-t. Miért kell az elektromos művek részvényeit az aktuális tőzsdei ár alatt 30 százalékkal megpróbálni eladni? Ezt az ötletet egyébként legutóbb sikerült levetnünk a napirendről. Mi ebben a koncepció? Mi az indoka? Erre nincs értelmezhető válasz.

- Hacsak nem az, hogy azonnali bevétel kell, mert forráshiányos a város, talán likviditási gondjai is vannak.

- Akkor miért kell az embereknek azt mondani, hogy a közeljövőben megvalósul a Podmaniczky program, aminek semmiféle pénzügyi alapja nincsen? A Budapest Szíve Programmal úgy kampányolnak, mintha a küszöbön állna a megvalósítása, de egy fillér sincs rá. Ráadásul a főpolgármester szerint a reális megvalósítása az elképzeléseknek 2017. Miféle játék ez? Miközben Ön is, és egyre többen azt gyanítják, hogy likviditási gondokkal küzd a város.

- Ugyanakkor tudna spórolni a főváros. Elég, ha az Önök által feltárt útfelújítási problémákra gondolunk. Hol tart most ez az ügy?

- Nem én foglalkozom ezzel a problémával, ezért pontos részletekről nem is tudok. Egy biztos. A pályázati pénzekkel el kell tudni számolni, és valós adatokkal illik pályázni. Ezt tartom a legfontosabb alapelvnek. Ha több tucat utca esetében van tévedés, akkor azokat már nehezebb a véletlennek betudni. Mindig azt szoktam mondani: bárki tévedhet. Ez még nem bűn. Nyilván a főpolgármester háta mögött is történhetnek dolgok egy ekkora városban. Ha nem minden esetben vesz mindent észre, az bocsánatos. Demszky Gábor sem isten, csak ember. Az azonban már kicsit gyanúsabbá teszi az ügyeket, hogy zsinórban ötvenöt utca esetében merülnek fel kétségek. Ezzel együtt az a véleményem, hogy meg kell hagyni a főpolgármesternek azt a lehetőséget, hogy tisztázza a felmerül kérdéseket. Addig nem akarok semmit prejudikálni. Lehet, hogy meg tudják majd magyarázni a bizonyítványukat. Az általam említett alapelveket azonban a pályázatoknál mindenféleképpen be kell tartani. Gondolom, ezt senki sem vonja kétségbe.

- Ön vezeti a Fidesz népszavazási kezdeményezést. Ha valóban - mint ahogy sokan vélik - az ellenzék szempontjából sikeres lesz, s megrendíti a kormányt, akkor az milyen hatással lehet a főváros vezetésére, működésére?

Sok mindenről lehetne beszélni, de két olyan dolgot emelnék ki, amit különösen fontosnak tartok. Megjelentek azok az "elemzők", akik azt mondják: amennyiben a Fidesz és az őt támogató szervezetek kezdeményezése sikeres lesz, akkor nekik lesz majd köszönhető, hogy adót kell emelnie a kormánynak. Ez az, amit nem szabadna csinálni. Elfogadhatónak tűnő becslések szerint a referendumban feltett kérdésekkel összefüggő intézkedések mintegy 30 milliárd forintot hoznak a konyhára. Ez a központi költségvetés tekintetében nem túl jelentős összeg. Akiknek azonban be kell fizetniük, azoknak nagyon is sok. Azt is hozzá szeretném tenni, hogy nem vagyok ab ovo a kormányzati negyed ellen. Azt azonban nem hiszem, hogy az országnak most kifejezett érdeke, hogy ez a beruházás álljon a fontossági listák élén. El lehetne tolni a beruházás megkezdését, és rögtön nem kellene adókat emelni. Azokat az adókat, amik a térségben a legmagasabbak. S joggal merülhet fel a kérdés: ha olyan alapszolgáltatásokat, mint az oktatás, vagy az egészségügy a kormány egyre inkább a lakossággal akar megfizettetni, akkor mire költi ezeket a mérhetetlen magas adóbevételeket? Egyébként egyre gyakrabban kérdezik meg tőlem, hogy mi van akkor, ha sikeres lesz a népszavazás? A miniszterelnök akár azt is megteheti, hogy az utolsó pillanatban más nevet ad a vizitdíjnak. Ha az más formában megmarad, akkor hiába utasítja el a nép a vizitdíj megfizetését. Azt is megteheti Gyurcsány Ferenc, hogy az intézkedések némelyikét visszavonja. Sőt a kormányzattal együtt azt is megteheti, hogy a népszavazási eredmény ismeretében megvonja a vállát. Kétségtelen, hogy formális jogi következménye nincs a referendumnak, attól nem fog egy kormány megbukni. Nekem, a kampány vezetőjeként nem is elsősorban az azonnali kormánybuktatás rémlik fel a szemem előtt, hanem egyszerűen csak szeretnék egy sikeres népszavazást levezényelni, olyan fontos társadalmi kérdésekben, amelyek tartalmával egyetértek. Ha azonban a miniszterelnök az előbb említett lehetőségek bármelyikét kihasználja, ha visszavonja az intézkedések bármelyikét is, akkor közvetett módon azt bizonyítja, hogy a kormányprogramnak, a reformoknak ez a része megbukott. Ha pedig megvonja a vállát, hogy "na és akkor mi van" - ami egyébként baloldali körökben bevett szokás -attól ugyan nem bukik meg a kormány, de Gyurcsány Ferenc ország-világ előtt azt bizonyítja, hogy még véletlenül sem olyan demokrata, mint amilyennek szereti láttatni magát.

- Nem válaszolt arra a kérdésre, hogy miként befolyásolhatja a fővárosi erőviszonyokat egy sikeres népszavazás.

- Nézze. Szubjektív véleményem szerint a fővárosi MSZP-SZDSZ koalíciót csak a kormányzati koalíció kényszere tartja egyben. Példaként említhetném Hagyó Miklós esetét. Mindig boldog vagyok attól, ha kiderül: a szocialista főpolgármester-helyettes olvassa a programunkat. Ugyanis több olyan javaslatot tett le mostanában az asztalra, melyek az én tavalyi, főpolgármesteri programomban szerepeltek. Ezekben meg is kapja majd az ellenzék támogatását. Ez arra is bizonyíték, hogy az általam vezetett ellenzék és a szocialisták pragmatikus kérdésekben a fővárosban is nagyon jól együtt tudnánk működni, amire egyébként már Óbudán is számos példa akadt. Ezzel együtt nagyon nehéz megítélni egy sikeres népszavazás hatását a fővárosra, akkor, amikor még az országos hatását sem tudja senki igazán felmérni, s amely következmények ezek országos történések eredményei lesznek majd.