November 3-a, valamikor délután: az a pillanat, amikor a Kádár János Baráti Kör elnöke, Moravcsik Attila a Fiumei úti sírkertben bátor tettnek nevezte, hogy 17 évvel a rendszerváltás után Horn Gyula unokahúga, Havas Szófia szocialista országgyűlési képviselő a nyilasokkal merte azonosítani az '56-os forradalmárokat.

2007-et írunk.

Az ő csapataik tehát - akár ötvenegy esztendővel ezelőtt - még mindig harcban állnak. A bátrak élén a legbátrabb, Havas, meg a második legbátrabb, Moravcsik.
A héttérben pedig Kádár szelleme. Hangját is odaképzelhetjük: a rádióban elhangzott mondatait a fasiszta felkelésről, a szovjet csapatok segítségül hívásának szükségességéről. Halljuk az ígéreteket a büntetlenségről, a forradalmi követelések megvalósításáról, a szovjet csapatok kivonását célzó tárgyalásokról. Sokan csak sejtették akkor, amit ma pontosan tudunk: minden szava hazugság volt. Ahogy Janza altábornagyé, Apró Antalé és a többieké. A Forgószél hadművelet az álmaitól fosztotta meg a nemzetet.

A Nagy Imre-kormány utolsó nyilatkozata a passzív ellenállásra szólított fel. Nem eredménytelenül. A csöndes, szívós "második forradalom" a BBC jelentése szerint a fegyveres ellenállásnál is eredményesebb volt: "A Vörös Hadsereg által elkövetett vérengzés és vandál pusztítás csak még inkább megacélozta a nép elszántságát." De a szovjet titkosszolgálat nem tétlenkedett. Bevetette a kommunizmus módszertanából jól ismert eszközt, a híresztelés, a dezinformáció fegyverét. Ez bizonyult a leghatásosabbnak. És a leghalálosabbnak.

Ezt alkalmazzák újra a Havas- és Moravcsik-féle szabadcsapatok. És ahogy 1956-ban sikerült a mindent összekuszáló propagandával elérni a maradék ellenállás meggyengülését, a mostani kísérlet is éppen úgy szülheti meg kétes eredményét: a teljes értékzavart, az igazodási pontok elvesztését, az igaznak vélt erkölcsi rend önfelszámolását. Mindezt a szabad véleménynyilvánítás jegyében.
A szabadosság jegyében. Egy tizenhét évvel ezelőtt hozott törvény ellenében. Az igazsággal szemben.

A Fiumei úti sírkert Moravcsik-vezényelte közönsége, Havas bátor kijelentésétől megerősödve, az egykori hős tettek visszaidézésétől megrészegülve büszkén emlékezett a dicső korra. Amikor mintaképeik szabadon vadászhattak a bujdosókra. És belátásuk szerint akaszthattak.

Ha az egykori hóhérok élnének, hagyományőrző utódaikra méltán lennének büszkék. Csapataik harcban állnak. És a kormány a helyén van. De nem látszik kétségesnek, hogy meddig.