Rosszmájúság lenne azt állítani, hogy Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter tétlenséggel tölti napjait, hiszen ha autópályát még nem épített is, a már meglévő M7-est fizetőssé tette. Ez sem egyszerű feladat. Az autópályáról ugyanis a pálya menti településekre zúdult a forgalom, az ottaniak haragja pedig magára Csillag István miniszterre; azt követelték tőle a települések, hogy adja vissza a tiszta levegőt, a csöndet, az élhető életet, amit egy tollvonással elvett tőlük. Újabb bökkenő, aminek a megoldása sürgetőbb, mint az új autópályák megépítése. Feladták a leckét a miniszternek az M7-es menti települések: legalább hat lehetőséget kínáltak neki, amelyből ki kellett választania a legmegfelelőbbet.
Kínos. Amikor már kormánypárti többségű önkormányzatok is az orra alá dörgölik a tehetetlenségét, valamit tennie kell. Ha legalább egységes kormányzati koncepció lenne az autópálya-építésre vonatkozóan: de nincs. Fedezet sincs. Ötlet sincs, valamit ki kell találni. Van némi igyekezet, ez igaz, de ebből csak arra futotta, hogy az előző kormányzatra próbálják hárítani a Medgyessy-kabinet tehetetlenségét, arra a kormányra, amelynek útépítési gyakorlatát mindvégig bírálták, ám örömmel veszik használatba az új, járható utakat.
Ez is kínos. Az SZDSZ által delegált miniszter egyéves teljesítménye kimerült egy négynapos matrica leendő bevezetésében az állami autópályákon, éppen a nagyszabású kormányátalakítás szándékának bejelentése előtt. Végre valami konkrétum, hogy ne csak a gravitáció tartsa meg Csillag István szakminisztert a bársonyszékben.
A jelek szerint csak egy biztos jellemzője van a honi közlekedésfejlesztési politikának, jelesül a káosz. A pénzügyi háttér, amely a közútfejlesztést hivatott szolgálni, a 2003-as költségvetés privatizációs bevételi tételében szerepel, ott, ahol eddig szintén nem mutatott fel érdemi eredményt a kormányzat.
Sommázva az eddigieket, a kormányzatnak az az üzenete a választók felé, hogy a hatszáz, nyolcszáz, ezer, ezerhatszáz kilométernyi és forintnyi új autópálya építését bizonytalan ideig felfüggesztette. Addig, amíg csurran-cseppen némi privatizációs bevétel, és addig, amíg végre-valahára nem körvonalazódik valamiféle halovány közútépítési elképzelés. Gyanítom, hogy ma még csak a külföldi kivitelező cégek névsorára vehetünk mérget. Könnyebb és üdvösebb feladat ugyanis meglátni a közpénzekből finanszírozott állami beruházásokban az üzletet, mint a tervezéstől az aszfaltozásig akkurátusan végrehajtani egy országos jelentőségű autópálya-építési programot.
Nulla kilométernyi út, matrica és autópályadíj. Erre futotta egy év alatt Magyarország kormányától. Ezek után pedig tegnap a kisebbik kormányzó párt elnöke, Kuncze Gábor már-már üdvrivalgásszámba vehető szinten üdvözölte a tehetetlenség kényszerszorításában megszületett ötletet a négynapos matricáról. Ez a siker? Ez a megtartott ígéret? Hatszáz, nyolcszáz, ezer, ezerhatszáz - számok. A nulla is az.

Hommer Tibor - Magyar Nemzet