fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Üzenet kintről
2007. november 7., 08:23
Portréinterjút közölt a Heti Világgazdaság október 6-án megjelent száma Havas Szófiával, a Magyar Szocialista Párt nem sokkal korábban esküt tett országgyűlési képviselőjével. A népköztársaság kiváltságos kádergyerekéből a Magyar Köztársaság törvényhozásának tagjává előlépett politikus a lap munkatársainak egyik kérdésére szó szerint ezt felelte: "Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva."

E förtelmes színvallás megjelenése nyomán az MSZP "ötvenhatos munkacsoportjának" tagjai közleményben határolódtak el frakciótársuk "durván sértő, igazságtalan, történelemhamisító nyilatkozatától", védelmükbe véve az akkori magyar társadalmat, főként azokat, akik 1956-ban életüket áldozták a szabadságért. A volt politikai elítélt Mécs Imre és társai egyértelműsítették, hogy a képviselőnek meg kell követnie mindazokat, akiknek az emlékét megsértette. Havas Szófia semmilyen formában nem kért bocsánatot az elhangzottakért, sőt azóta még rátett néhány lapáttal első nyilatkozatára.

Az őt a Magyar Köztársaság Országgyűlésébe delegáló párt hivatalosan nem határolódott el képviselője nézeteitől, nem utasította rendre, nem kezdeményezte távozását a frakcióból. Az emberi jogok régi, patinás védelmezői talán úgy gondolják, képviselőtársuk csupán a privát véleményét nyilvánítgatja ki szabadon, amihez neki is joga van. Úgy tűnik, erre a következtetésre jutott az Országgyűlés tisztikara is, élén a szocialista házelnök asszonnyal. Továbbá a parlament alkotmányjogi bizottságának tagjai, de még a többi pártfrakció vezetői is így vélhetik, hiszen Havas Szófia nemhogy az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóját, de már a szabadságharc leverésének emléknapját is túlélte képviselőként. Ez azonban nagyobb probléma, mint sokan hiszik.

A Magyar Köztársaság kikiáltása nem véletlenül, nem ok nélkül történt 1989. október 23-án - erre a szocialistáknak illene a legjobban emlékezniük. Az 1989 után átdolgozott, évekig finomított szövegű magyar alkotmány közjogi, politikai és erkölcsi szellemében 1956 fundamentumán nyugszik, nemzeti függetlenségünk és társadalmi szabadságunk elnyerése csakis a rendszerváltozásig érvényben volt idegen megszállás és az egypárti diktatúra ellentéteként értelmezhető. Képviselőink erre az alaptörvényre tesznek esküt, ami természetesen számukra is megengedi a véleménykülönbség szabadságát. A politikai konszenzus azonban pontosan tudja, hol húzódik a határ: Zuschlag történelmi tárgyú viccelődése után tudta a pártja is, és a képviselő úr repült a szocialisták padsorából. Havas nyilatkozata sem éppen tréfa, az MSZP a jelek szerint mégis más szemmel nézi.

A többi párt parlamenti képviselői, tisztségviselői pedig nagyon hamar napirendre tértek az ügy felett, újabb tápot adva ezzel az Országházon kívüli Magyarország egyre növekvő megbotránkozásának. Még szerencse, hogy egy idős, egykori '56-os ellenálló, bizonyos Porubszky István vette a fáradságot, és feljelentette a magáról megfeledkezett képviselő asszonyt. Egy hónap elteltével, megszégyenítve a magáról kollektíve megfeledkezett 386 tagú képviselőházat is. Ha igaz, Porubszky úr azonos azzal a bizonyos Potyka bácsival, aki az 1990-es években még utcai demonstrációkon képviselte a maga 1956-os igazságát. Hajrá, Potyka bácsi!

(Magyar Hírlap)