Az eset figyelmet sem érdemelne, ha a kiadvány csupán a hátoldalon bemutatott "egyházatyának", L. Ron Hubbardnak művét, Az élet új nézőpontból címűt népszerűsítené. Ám az A4-es formátumra hajtott, és így kétlapossá vált szórólap belső oldalain egy kétszáz kérdést(!) tartalmazó tesztet is eljuttatnak az egyház képviselői az állampolgárokhoz. A névvel, foglalkozással, telefonszámmal, e-maillel és születési dátummal visszaküldendő tesztlapot Adatvédelmi nyilatkozattal is ellátták. Ez - többek között - azt is tartalmazza, hogy a tesztlap kitöltője és beküldője tudomásul veszi, hogy (egyes szám első személyben) "a teszt kiértékelése révén segítséget kapjak önmagam jobb megértéséhez, és a SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ a legmegfelelőbb szolgáltatást ajánlhassa számomra".

E reményeket megerősítendő a szórólap hátoldalán egy R.T. és egy I.P. monogramú illető vallomásai olvashatóak arról a revelatív és boldogító hatásról, amelyet az egyház pápájának, L. Ron Hubbardnak a könyve gyakorolt életükre. Az üzletember azóta sikeres és boldog életű lett, a pedagógus is happy, sőt kis közösségében, az osztályában is dúl a boldogság, ám ő ezen kívül még üzleti vállalkozásba is belevágott - nem sikertelenül!

"Minden olyan korszakban, amikor az embereket valamely nagy csalódás éri, mikor évszázadok építményei omlanak össze, az ember vizsgálódó tekintetet különös éberséggel fordul önmaga felé. Mikor már nagyon is tudjuk, mi a világ, sőt torkig is vagyunk vele, felvetődik a nagy, az örök kérdés: ki vagyok én?" - veti papírra az Orgonazúgás c. 1923-ban megjelent könyvében a református püspök és gondolkodó Ravasz László.

Műve a szórólappal szinte egy időben került a kezembe. Sommás megállapításnak igazság-fényében úgy tűnik, hogy a Szcientológiai Egyház pápájának a könyve tuti siker. Aki az elmúlt két évized tudatos átélője volt, az két világ összeomlását élte át: az "átkosét" és a "polgári ígéret-föld demokrácia" a világét. Hogyne fordulna hát a csalódott lélek végre önmaga felé!

A megváltás pedig házhoz jön. Feltétele: töltsd ki a megrendelőlapot, valamint válaszold meg a tesztlap 200 kérdését.

Lelki szemeim előtt maga Oidipusz, Thébai későbbi királya jelent meg, aki még korinthoszi királyfisága idején kényszerült élete megváltoztatására. Egy ideig minden szépen és jól haladt a vasgyúró és ugyanakkor éles ésszel megáldott (mert ő agyra is gyúrt!) korinthoszi királycsemetével, amikor is irigy társai elkezdték körülötte a sugdolózást, hogy Oidi - mer egymás között csak így hívták - hogy ez a született tehetség Korinthosz-idegen, nem szülei gyermeke.

A legény Odipuszban egy világ omlott össze. Magyarázatért fordult anyjához, Periboiához, királyi apjának, Polübosznak a hitveséhez, ám az zavarosan elmismásolta a választ. Ott állt hirtelenjében ez a szép reményű és kiábrándult ifjú, s nem csak leendő uralkodói pályájában vetett reménye hevert romokban, de saját magában vetett hite is. Ki vagyok én, ki ez a "saját magam"?! - tette fel a kérdést kétségbeesve.

Ekkor akadt a kezébe a már idézett Szcientológia Egyház szórólapja. Kitöltötte becsületesen, megválaszolta mind a 200 kérdést, és a többit az akkori (ókori) posta helyett maga kézbesítette levelét. Napokig, hetekig várta külhonban a választ. Már majdnem a határidőként megadott harminc nap is eltelt, amikor végre kézhez kapta a kiértékelést.

Elképzelni is nehéz, mekkora megdöbbenéssel olvasta a következő sorokat: "Ha nagy és sikeres király kívánsz lenni, királyné férje és királyi gyermekek apja, akkor semmiképpen se térj vissza szülőföldedre, mert akkor megölöd szülőapád, és szülőanyád veszed feleségül!"

Hosszú, napokig tartó tépelődést követően Odiposzunknak sikerült Az élet új nézőpontból javasolt szemléletével azonosulnia. Harci szekérére hágott hát, és királyi szüleinek városa - Korinthosz - helyett szekere rúdját a minél messzibb vidék felé fordította. Átvágott Phókiszon, s ahogy történetírója megörökíti: a egy útkereszteződésnél tengelyt akasztott egy vele szemben haladó nagyúr szekerével. A gentleman hírnöke rárivallt, hogy térjen ki az útból. Az önmagára ébredt tudatú ifjú vonakodott ezt tenni, mire Polüphontész, azaz a Sokhangúnak nevezet hírnök Odipusz egyik lovát dárdájával leszúrta.

Az új élet hitét és reményét az imént kézhez kapott ifjú Oidipusz ezen annyira felbőszült, hogy nem csak Polübosszal végzett, de a reá támadó gazdájával is. Ez utóbbi nem volt más, mint Laiosz király, Thébai városának az uralkodója.

Hosszú hetek teltek el. Thébai meggyászolta az ismeretlenbe veszett uralkodóját és rokonát, Kreónt ültette a trónra. Kreón uralkodása idején szörnyű csapás érte a várost: Zeusz felesége, Héra rászabadította Thébaira a Szfinxet, ezt az asszonytekintetű, oroszlántestű és madárszárnyú lényt. A Szfinx pedig miután a Múzsáktól eltanult egy találós kérdést, letelepedett a Phikion hegyére és skandálva feladta számukra a következő rejtvényt:

"Kétlábú és négylábú, de hangja csak egy,
s háromlábú is. Nem változik így soha semmi
élő lény az egekben, a földön, a tengerek árján.
Ám amikor a legtöbb lábon támaszkodik útján,
akkor a legkevesebb az erő mégis a testben."

Hosszú hetek alatt sem sikerült a megfejtés a Thébaiaknak - lám, már én is hexameterben beszélek! - így a Szfinx minden nap egy-egy polgártársukat elragadta, és azon nyomban felfalta a szerencsétlent.

Végső kétségbeesésükben királyuk Kreón kihirdette, hogy ha valaki megoldja a rejtvényt, övé lesz Thébai királyi trónja és királynénak - Laiosz özvegyének -a keze is.

Ez Az élet új nézőpontból gyermekének, a messzi földeken bolyongó Odipusznak is a fülébe jutott. Jelentkezett, s "Az Ember" megfejtéssel sikert aratott, mondván: az ember csecsemő korában a legkiszolgáltatottabb s gyengébb, amikor négy végtagján jár a földön. Kétlábú, mikor felnő, s öregen harmadik lábát is segítségül hívja: a botját. Ezt meghallva a Szfinx a thébai akropolisz tetejéről a mélybe vetette magát, Odipusz pedig - az idézett könyv ígérete szerint mindent megnyert, királynét és királyságot, azaz a százkapujú Thébai városát. A királyi nászból még gyermekek is születtek, két fiú, Polüneikész és Eteoklész, és két leány, Iszméné és Antigóné.

Már Az élet új nézőpontból szelleméhez hűen majdnem azzal fejeztem volna be, hogy "s boldogan éltek, míg meg nem haltak", ha velük az ÉLET másképp nem rendelkezik.

Hogy miképpen?!

Ha valakinek Önök közül, kedves gondola(t) olvasók erről nem lenne tudomása, annak most a Hubbard könyv helyett Szophoklész Odipusz király c. tragédiáját ajánlom elolvasásra - Babits Mihály fordításában. Aki elolvassa és gondosan, szívvel lélekkel teszi, azt - ígérem - egyszerre éri csalódás és katharzis.

Csalódás a hamis megváltók ígéreteiben és ugyanakkor része lesz a téveszméktől való, megtisztulásban, a katharzisban.

Ez a mi elektronikus szórólapunk ígérete, a gondoláé.