Nem nyugszik, mert ebben az országban nem nyugodhat, aki elhivatott környezetvédő. Legutóbb például arra utalt az Akadémia dísztermében a Tudomány Világfóruma alkalmából, hogy Magyarországon a gazdaságért, a közlekedésért és a környezetvédelemért felelős döntéshozókat cseppet sem érdekli a jövő nemzedékek sorsa. Hazánkban ugyanis továbbra is erőműveket építenek és terveznek, ahelyett, hogy az energiahatékonyságra és -takarékosságra koncentrálnának.

Az államfő nehezményezte azt is, hogy az országban a közútfejlesztés előnyt élvez a vasúttal szemben. A gazdasági és közlekedési, illetve a környezetvédelmi tárcát pedig említenünk sem kell, hogy kik vezetik. Egy, a népszerűségi felmérések szerint messze a parlamenti küszöb alatt álló párt egymással vetekedő korifeusai döntenek jelenleg arról, hogy Magyarország mit tesz a világ legfontosabb problémájának, egy éghajlatváltozásból eredő végzetes kataklizma megakadályozásának érdekében. Miközben a légköri szén-dioxid-koncentráció 650 ezer éve nem volt ilyen magas a Földön, és az ebből adódó felmelegedés miatt a Kárpát-medencét is lassan az áradások, aszályok és viharok beláthatatlan következményekkel járó körforgása jellemezheti, Kóka János, a gazdasági tárca vezetője folyamatosan a kamionforgalmat gerjesztő autópálya-építésekről beszél, és egymás után szedeti föl a síneket a környezetkímélő honi vasút szárnyvonalain.

Miközben az Alföld egy részét az fenyegeti, hogy a levegőszenynyezés következményeként felgyorsuló felmelegedés miatt elsivatagosodik, a gazdasági tárca másodlagos kérdésnek tekinti az alternatív energiaforrások felhasználását, és ehelyett egymás után épülnek az országban az égetőművek, ahol minden a tűz martalékévá válik a kukoricától a szeméthalmokon át a Mátra hatalmas tömbökben letarolt vadonjáig. Miközben minden ötödik magyar gyermek nem jut naponta meleg ételhez, mert a családja a megélhetésért takarékoskodik, a környezetvédelmi tárca államtitkára, a kétes diplomákkal büszkélkedő Haraszthy László környezetvédelmi díjban részesíti a leggazdagabb környezetszennyező multicégeket. Fodor Gábor, a zöldtárca vezetője talán nem is tud róla, hogy Magyarországon olyan társaság kaphatott Üzleti Élet a Környezetért-díjat, mint a Tesco Globál Áruházak Zrt., amely állítólag napelemes energiát használ plázáinak egy részében, s közben A Tesco titkai című botránykönyv szerint élelmiszer-ipari hulladékot árul, tonnaszámra tukmálja a vásárlóira a műanyag csomagolást. Bizonyára elkerülte Fodor figyelmét az is, hogy a tárcától elismerést kaphatott az a Holcim Magyarország Zrt. is, amely szociális lakásokat épít a kistelepüléseken, de eközben nagy kapacitású szemétégetéssel működő cementgyárat akar felhúzni az északi Duna-parton, kiváltva a haragját a nagy számban daganatos megbetegedésben szenvedő környékbelieknek.

Fodor Gábor persze azért tesz is valamit. Megpróbálja például elszállítani azt a töméntelen szemetet, amit az elődei engedtek lepakolni az országban, hamarosan pedig a természeti erőforrások fenntartható használatával foglalkozó nemzetközi testület alakul Budapesten az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) keretében. Bizottságokból azonban kis hazánkban már eddig is Dunát lehetett rekeszteni. Most már cselekedni kellene. Cselekedni, ahogyan azok a gyerekek, akik nemrégiben fákat ültettek a fővárosban egy nagyszabású zöldövezet-növelő program első lépéseként. Ezekről a fákról ők sohasem fognak megfeledkezni. És ha évtizedek múlva fűrészes gyilkosok érkeznek a teremtményük közelébe, nem kitüntetéseket osztogatnak majd nekik, hanem odaláncolják magukat a törzshöz.