- Egy korábbi lapinterjúban ön azt mondta, hogy a budapesti várospolitikán kívül más nem érdekli. Az, hogy a Fidesz népszavazási kampányát vezeti, ennek ellentmond.

- Azzal, hogy a várospolitika érdekel, s azon túl más jelenleg nem, egy perspektivikus választ akartam adni. A népszavazási kampány időszakos dolog, nem szabad úgy tekinteni, mint politikai perspektívát. A népszavazás tartalmával és közvetett politikai üzenetével is egyetértek, s ez az üzenet nem a Fidesz hataloméhségét jelenti, hanem azt, hogy a kormány elszúrta, méghozzá nagyon. Ez a népszavazás a jövőről szól; hogy egy furcsa példával éljek: arról, hogy a krumplileves megint krumplileves legyen. Ne lehessen az önkormányzatok és a falvak tönkretételét felzárkóztatásnak nevezni, azt, hogy a színvonalas egészségügyi ellátás a gazdagok privilégiuma lesz, ne lehessen esélyegyenlőségnek nevezni. Abban, hogy engem kértek fel, nyilván sok minden benne van, például az, hogy egy inkább baloldali kerületben négyszer választottak meg polgármesternek, vagy az, hogy tavaly minden várakozással ellentétben a velem vívott versenyben Demszky Gábor egy százalék híján csomagolhatott.

- A kérdések számát és a népszavazási lázat tekintve nekem nem úgy tűnik, hogy ez a kampány időszakos lesz. Ön mit gondol erről?

- Én is érzékelem, hogy vannak olyan körök, amelyek bohócsapkát akarnak tenni a népszavazás fejére. Aki a népszavazást egy demokráciában így kezeli, voltaképpen a néppel megy szembe, és a demokrácia alapelveit vonja kétségbe. Másrészt elképzelhetetlennek tartom, hogy a köztársasági elnök ezt megengedje.

- A népszavazási kezdeményezések ugyanakkor az elmúlt években rendre kudarcba fulladtak, elég, ha a kettős állampolgárságról szóló népszavazásra gondolunk. Az önök által kezdeményezettet nem fenyegeti ez a veszély?

- Ez nem az én dolgom, nem a kormány dolga, és nem az újságírók dolga. Rá kell bízni a népre. Minden olyan kísérlet, amely közvetve vagy közvetlenül az embereket távolmaradásra biztatja, az a gyávaság kísérlete. Mindenkiről, aki bármilyen okból csökkenteni akarja a részvételi hajlandóságot, egytől egyig azt feltételezem, hogy fél a népszavazás pozitív eredményétől.

- Ön tapasztal ilyet?

- A miniszterelnök úr tett olyan utalást, amelyből akár erre is lehet következtetni, de nem akarom megvádolni, mert direktben ez nem hangzott el. Leginkább baloldali és liberális politológusoktól, újságíróktól tapasztalom ezt.

- Egy interjúban úgy fogalmazott: a népszavazással az ország bizonyítványt állíthat ki a kormány tevékenységéről. Ugyanakkor ön is jelezte, hogy még egy eredményes népszavazás esetében sincs a kormánynak jogi kötelezettsége. Mi a céljuk?

- Az én feladatom addig terjed, hogy érvényes és eredményes legyen a népszavazás. Hogy utána mi történik, az már nem az én felelősségem. Ettől eltekintve komoly véleményem van arról, hogy milyen következményekkel járhat a népszavazás. Kezdjük azzal, hogy jogi következménye nincs, ez tény. Működő demokráciában azonban illik a nép szavazatát a törvénnyel egyenrangúként kezelni. Sok minden történhet: a kormány átkeresztelheti a vizitdíjat, más kérdés, hogy a választók erre hogyan reagálnak. Azt is megteheti a kormány, hogy az intézkedéseit az utolsó pillanatban visszavonja. Ezzel indirekt módon elismeri, hogy a kormányprogram azon szegmense elbukott. Azt is megteheti a kormány, hogy megvonja a vállát, és azt mondja: "na és?" De remélem senki nem gondolja, hogy 2010-re ezen reakciók bármelyike nem egyértelmű perspektívát vetít előre.

- Ami 2010-et illeti - a közvélemény-kutatások alapján - a kormány bukásához nagy valószínűséggel még népszavazás sem kell.

- Három évvel a választások előtt nem tudom, mennyire érdemes a közvélemény-kutatási adatokra támaszkodni. Különösen ilyen elvadult politikai hangulatban.

- Ön azt mondja, hogy a kormánynak illik figyelembe venni a népszavazás eredményét, ezzel jóval finomabban fogalmaz, mint a Fidesz elnöke, aki korábban a népszavazás eredményétől függően a kormány elkergetéséről beszélt.

- A különbség abban rejlik, hogy én nem miniszterelnök-jelölt vagyok, legfeljebb főpolgármester-jelölt. Orbán Viktor előbbre tekintve nyilván levont bizonyos következtetéseket a várható hatásokról. Én idáig nem mennék el.

- Ezek szerint ön a Fidesz 2010-es főpolgármester-jelöltje?

- Nem akarok álszent lenni; természetesen szeretnék Budapest főpolgármestere lenni. 16 éves budapesti polgármesteri gyakorlat van mögöttem, s mint tudjuk, tavaly nagyon kevés választott el a főpolgármesteri széktől. Azt is mondhatom: pillanatnyilag ennek a jelöltségnek van realitása. Hozzáteszem: Magyarország olyan ország, ahol minden előfordulhat, és annak az ellenkezője is. Nem szeretném, hogy készületlenül érjen, ha én leszek a főpolgármester-jelölt.

- Számít arra, hogy lesz konkurenciája a Fideszben? Nyilván Rogán Antalra és Pokorni Zoltánra gondolok.

- Ezt sem lehet kizárni, jóllehet, a valószínűsége napról napra csökken. Ezekkel az emberekkel, különösen Rogán Antallal nagyon jó kapcsolatban vagyok. A Pokorni Zoltánnal való ellentétet is inkább a sajtó generálja. Tehetséges politikusnak tartom, de a várospolitikában abszolút kezdő. De nem is az a legfontosabb, hogy ki lesz Budapest főpolgármestere, hanem az, hogy ne ez a városvezetés maradjon. Nem is annyira a személyek, mint inkább a szellemiségek miatt.

- Rogán Antallt ugyanakkor jobban elfogadják nemcsak a baloldali szavazók - hiszen közülük önnel is sokan szimpatizálnak - hanem a liberálisok is. Ez esetleg felé billentheti a mérleg nyelvét a jelölésnél?

- Baloldali szavazatok nélkül nehéz Budapesten főpolgármesternek lenni, liberális szavazatok nélkül egyáltalán nem elképzelhetetlen. Engem most elsősorban nem ez foglalkoztat, hanem az, hogy a Budapest-programot megfelelően bevigyük a köztudatba, legyen egy fegyelmezett, együttműködő, erős ellenzéki frakció a fővárosban.

- Mik lesznek a Fidesz Budapest-programjának a sarokpontjai?

- Ez nem egy emblémákkal teli, színes, sormintával ellátott anyag lesz, hanem egyszerűbb és racionálisabb. A Budapest-tervet két lépcsőben kell elképzelni: az első lépésben bemutatott program helyzetértékelésből, a legfontosabb feladatok és a hozzá vezető utak felsorolásából áll majd. Ez lesz a váza annak a sokkal részletesebb anyagnak, amely 2009-ben jelenik majd meg. Ma még nem lehet részletes anyagot készíteni, mert 2009-ig aktualitását veszítheti. A Demszky-féle koncepció és a mi tervünk közti alapvető különbség az, hogy a főpolgármester álmokat vizionál, mi nem. A Podmaniczky Programban leírtak nem butaságok, csak nem reális a megvalósításuk, s közben a városüzemeltetés terén brutális szigorítások vannak. Ebben én fordítva gondolkodom: lassabb ütemű, elérhetőbb fejlesztésekben gondolkodom, amelyek a várost nem hozzák lehetetlen pénzügyi helyzetbe, s kevésbé szigorúan képzelem el a városüzemeltetést, a szolgáltatást. Még egyszer mondom: Demszky Gábor nem butaságot akar; a butaság az, hogy megszigorítja a városüzemeltetést, a működtetést.

- Korábban beszélt arról, hogy egyes szakpolitikai ügyekben együtt tud működni Hagyó Miklós főpolgármester-helyettessel, illetve az MSZP-vel. Ezzel nagyjából egy időben Orbán Viktor kijelentette, hogy elképzelhetetlennek tartja a nagykoalíciót. Nincs itt összeütközés?

- Orbán Viktor a nagypolitikáról beszélt. 1990 óta mondom, hogy a várospolitikát nem szabad összekeverni a nagypolitikával. Más a kettő funkciója is. Örömmel látom, hogy Hagyó Miklós nem egyszer olyan javaslatokkal áll elő, amelyek szerepeltek az én tavalyi főpolgármesteri programomban is. Budapest vezetése a baloldal valamilyen arányú részvétele nélkül nem képzelhető el hatékonyan. Az elnök úr abszolút megértéssel viseltetik az iránt, hogy a várospolitikában más szabályok működnek. Én a liberálisokat sem zárnám ki a város vezetéséből, de amit ma a liberálisnak mondott politikai erő a főpolgármester úrral az élen megjelenít Budapesten, annak a klasszikus liberalizmushoz nem sok köze van.

- Ön együtt tud működni az MSZP-vel, Horn Gábor már bejelentkezett a Fideszhez; ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám: közel már az összeborulás.

- Azt, hogy liberális elemek megjelenjenek a várospolitikában, nem tartom istentől elrugaszkodott dolognak. De az, hogy egy egyszázalékos párt a hatalomban maradásért való elkendőzhetetlen vágyától vezérelve egy ötvenszer akkora pártnak ajánlatokat tegyen, ráadásul feltételeket szabjon, hát, ne haragudjon...