FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Schengeni határok: belül tágasabb
|
|
Az Európai Unió belügyminiszterei csütörtöki találkozójukon meghozták a végső döntést arról, hogy kilenc 2004-ben csatlakozó tagállam, köztük Magyarország, december 21-től a schengeni információs rendszer teljes jogú tagjává válhat. |
|
Létrehozva: 2007. november 10., 11:01 | Utoljára frissítve: 2007. november 10., 11:07 |
Fontos előrelépés ez uniós tagságunk szempontjából, mégis kettős érzelmekkel gondolunk az eseményre. A határnyitás pozitív hozadékait ugyanis beárnyékolják a nem kívánt mellékhatások.
Nem csak az európai egység jelképe a belső határok eltűnése: kiemelt jelentőségű a határokon átnyúló együttműködés a gazdasági és kulturális kapcsolatok szempontjából, és nagy könnyebbséget jelent, hogy gyakorlatilag útlevél és határellenőrzés nélkül utazhatunk majd az Európai Unió területén.
Aggályos azonban, hogy a schengeni övezet egyes régi tagállamai - a mindig jószomszédi Ausztriával az élükön - szigorításokat helyeztek kilátásba velünk szemben, s ha a beutazásunkat meg is könnyítik, a harminc-ötven kilométeres határövezetben továbbra is felügyelnek, ellenőriznek majd bennünket. Ez az intézkedés egyértelműen a bizalomról, illetve a hiányáról szól. Az osztrákok nem bíznak meg a magyarokban. Formálisan eleget tesznek az uniós egyezménynek, a gyakorlatban azonban fenntartásokkal viseltetnek velünk szemben.
Magyarország csatlakozása a schengeni övezethez nagyban befolyásolja a határon túli magyarság helyzetét is. Szerencsésebbek az uniós tag Szlovákiában és Szlovéniában élő magyarok, hiszen ők is korlátozások nélkül mozoghatnak majd az unióban, eltűnnek azok a bürokratikus akadályok, amelyek korábban gátolták őket nemzeti hagyományaik és anyaországi kapcsolataik ápolásában. Tragikusnak mondhatjuk azonban azt a hatást, amelyet Magyarország schengeni csatlakozása a nem uniós államokban, Szerbiában és Ukrajnában élő magyarok helyzetére gyakorol.
A kettős érzelmek pedig akkor is indokoltak, ha az osztrákok viselkedésére gondolunk, s akkor is, ha a határon túli magyarok helyzetére helyezzük a hangsúlyt. Az előbbit kikérhetjük, és határozottan ki is kérjük magunknak. A második aggályunkra a kezünkben a megoldás: a határon túli magyarság kettős állampolgársága hatékony megoldás lenne erre a problémára. Sajnálatos, hogy a kormánypártokban a 2004-es népszavazás óta sincs megfelelő érzékenység ezekkel a kihívásokkal kapcsolatban.
Pedig a kötődéseink is kettősek: kötődünk egyrészt az Európai Unióhoz, amelynek Magyarország teljes jogú tagja, de kötődünk az unión kívül rekedő határon túli magyarsághoz is. A kirekesztésük helyett a határátlépés megkönnyítésének így lényegében magától értetődőnek kellene lennie.