Értsük, ahogy kell: tartalékaink elfogytak. Annak kapcsán mondta ezt a miniszterelnök, hogy ma beterjesztik az úgynevezett közpénzügyi szabályozási törvénytervezetet. Mint Gyurcsány Ferenc hírül adta, az alkotmányban kívánják rögzíteni, hogy az Országgyűlés és a kormány költségvetéssel kapcsolatos felelőssége összekapcsolódik a hosszú távú egyensúlyőrzés kötelezettségével. Érdemes ismét csak a magyar nyelv plasztikus fordulatát használni: ez a mondat azt jelenti, hogy az állam addig nyújtózzon, ameddig a takaró ér. Bölcs óhaj, nemes célkitűzés. Csak - fából vaskarika; mert nem mond egyebet, mint hogy az állam a jó gazda gondosságával köteles őrködni a gondjaira bízott javak felett. Vagyis egy evidenciát fogalmaz újra. Az, hogy most szükségét látják egy ősi szabály törvénybe foglalásának, arra utal: a mai hatalom nem teljesítette kötelességét, nem felelt meg a tradicionális követelménynek. Ez a törvénytervezet tehát - önleleplezés.

Azt persze eddig is tudtuk, hogy a koalíció működése alatt az adósságállomány elképesztő mértékben nőtt, és a GDP-arányos költségvetési hiány kormányzásuk idején a korábbinak nagyjából a három és félszerese lett. Most pedig a "hosszú távú egyensúlyőrzést" próbálja törvényben szavatolni - az a kormány, amelynek rövid távú működése katasztrofális hatású volt. Eső után köpönyeg.

Azt mondja a miniszterelnök: "Ez a kormány képes megtenni azt, amit az elmúlt években sokan megkérdőjeleztek, hogy alkothat választási ciklusoktól független, egyensúlytartó költségvetést." A kormányfő valóságérzékére mi sem jellemzőbb, mint ez a mondat, amelynek igazságtartalma a tényekkel - a rohamosan növekvő államháztartási hiánnyal, a drasztikusan romló adósságmutatóval - szembesítve semmivé foszlik.

Mégis, mire jó, mi célt szolgálhat egy ilyen önellentmondásos törvény? A lényeg eltakarását. A kompetencia "szétterítésére". A költségvetés összparlamenti felelősségének sugallására. Csakhogy ha valami színtisztán kormányzati felelősség kérdése, az éppen a költségvetés.
A javak védelme, az ésszerű és célszerű gazdálkodás - amelyen a mai kormány az ötéves működése alatt nagyot bukott.

Egyben holtbiztosak lehetünk: a többség igényeit az állam - vagyis a hatalmat gyakorló MSZP-SZDSZ-koalíció - nem képes kielégíteni. A kisebbség, vagyis a pártközeliek, a holdudvarbéliek igényeit már jobbára kielégítették. Gyerekeink, unokáink jövőjéről pedig aligha beszélhetnek. Mert azt már felélték.