A háromféle álmot nem lehet korrelációba hozni, egymásnak ezek sosem felelhetnek meg. A szaktárca viszont a korszerűség rendületlen híve, annak oltárán bármikor feláldozza a többségi érdeket. Ha a modernizáció útjában vannak a kisiskolák, akkor kész őket likvidálni.

Az idén még "csak" száz falusi iskola szűnt meg. Sok százra vár hasonló sors a következő években. A kormányzat normatívacsökkentési programja alig álcázható méreginjekció. Kétezer, létében fenyegetett, költségvetési présben vergődő, ellehetetlenülő tanintézményt tartanak számon a szakemberek. Ezek az iskolák is szeretnének persze korszerű eszközöket - de nekik egyelőre a puszta fennmaradás a tét. Ha nem jön segítség, halálra ítéltetnek. És egy kis faluban az iskola halála azt jelenti, a településnek is feladható már az utolsó kenet. Élete attól fogva már csak lassú vegetálás, esélye csak a pusztulás.

Ami tehát látszólag a struktúra ésszerűsítése érdekében tett leépítés, az valójában a falvak felszámolásának kezdete.
Az iskolabezárási hullám a teljes vidék-Magyarország életminőségét, lehetőségeit, végső soron a létét veszélyezteti.
A hátrányok magánosítása - ekként alkot új fogalmat az Élőlánc frontembere. Mert az előnyök magánosítása már megtörtént, az elosztható javak zömét a kisebbség már elorozta, a maradékon osztozhat csak a többség: a vég nélkül porciózható terheken. A megélhetési gondokon. Az elégtelen közszolgáltatásokon. A vidék másodosztályba sorolásán. Az egyenlőtlen elosztáson.

Biztatást, bátorítást kíván nyújtani a civilszervezetek most induló kezdeményezése azoknak, akik már-már feladnák a küzdelmet. Az iskolák szép karácsonyát szeretnék látni ott, ahol mindig szerény a képzeletbeli fa alatt az ajándék: Klebelsberg Kuno világában. A mindegyre mélyülő vidékmagányban.

Az oktatási tárca eközben modernizál. Bármi áron. Negyvenmilliárdnál is többet szán korszerű, digitális iskolatáblákra. Ez kétezerszer húszmillió forint. Pontosan ennyiből megmenthető lenne a kétezer elhanyagolt, leépülőben lévő, túlélésért esdeklő kisiskola. De nem!

A korszerűség mindenek előtt. Klebelsberg szelleme pedig hiába kísért. Kivált, ha a mai reformerek nem is tudják már, ki volt egyáltalán ő. Akinek mellesleg a 20. század legjelentősebb oktatási reformját, valóságos kulturális forradalmát köszönheti Magyarország.

Ma ő nincs divatban. Ma a költséghatékonyság a vezérlő elv. A modernizáció - és az oktatásirányítás - útjában maga az ember áll. A szükségszerű áldozat.