- Leváltották, de nem bocsátották el. Mégis, amikor kerestük a múzeumban, azt mondták, már nem dolgozik ott. Miért nem?

- Történészi állásornból nem távolítottak el, de amióta a múzeum nevéből törölték a magyar kultúra szókapcsolatot, tiltakozásul nem vettem fel a munkát. Ha nem váltottak volna le, akkor én magam mondtam volna föl. Semmilyen módon nem kívánok asszisztálni ehhez a döntéshez.

- A honlapon még a hosszabb elnevezés szerepel. Önmagában mitől olyan rossz a névváltozás?

- A Nyitra megyei képviselő-testület október 29-én nemcsak a nevet változtatta meg, hanem a múzeum hatáskörét is: az eddigi országosról megyeire szűkítette. A statútum módosítása veszélyezteti a gyűjtemények további gyarapítását. A névváltoztatás egyértelműen magyarellenes lépés.

- A múzeumban szlovák emlékek is vannak?

- Nincsenek. Nem is lehetett ezeket gyűjteni, hiszen a régióban a magyarság 1945 és 1948 közötti kitelepítése és a szlovákság betelepítése előtt nem éltek szlovákok. A múzeum 1886-ban alakult, létrejöttekor Szlovákia még nem létezett.

- Állítólag menesztésének egyik oka, hogy megsértette a szlovák nyelvtörvényt.

- A Tatárjárás című kiállítással kapcsolatban merült ez fel: a múzeum bejárata fölött helyeztünk el egy reklámponyvát. Igaz, hogy ezen magyar fel irat volt, de néhány méterrel arrébb kétnyelvű felirat volt kifeszítve, szó szerint ugyanazzal a szöveggel. Vagy is nem sértettem meg a nyelvtörvényt.

- Mi köze van a leváltásához a tavaly Brüsszelben rendezett kiállításnak, amely a Benes-dekrétumokat követő deportálásokról szól?

- Nagyon sok, hiszen ezt követően névtelen feljelentésekre hivatkozva hét alkalommal ellenőrök lepték el a múzeumot. A kiállításomnak Never Again 1945-1948 volt a címe. Ötvenezer csehszlovákiai magyarnak fűtetlen marhavagonokban Csehországba, rabszolgamunkára történő deportálását mutatta be.

- Történészként is ez a korszak a kutatási területe. Mióta foglalkozik a Benes-dekrétumokkal?

- Mélyebben 2002-től. A legelső kiállításom erről az időszakról 2004 szeptemberében volt itt Komáromban, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában, Magyar kálvária 1945-48 címmel. Ez volt az egész Kárpát-medencében az első olyan kiállítás, amely ezzel a korszakkal foglalkozott. Már akkor nagy politikai vihart kavart.

- Ezután kezdte szervezni azokat, akiknek kártérítési igényük lehet?

- A komáromi kiállítás után, 2005. április 5-én - a magyarok és németek jogfosztását először kimondó kassai kormány program kihirdetésének hatvanadik év fordulóján - Sárközi Jánossal fogalmaztuk meg a Komáromi nyilatkozatot, amelyet a Magyar Koalíció Pártja, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Csemadok és az általam vezetett Szüllő Géza Polgári Társulás írt alá. A dokumentumban április ötödikét a nemzeti emlékezés napjává nyilvánítottuk, és kimondtuk: igényt tartunk a kárpótlásra.

- Ennek jegyében idén áprilisban bejelentette, hogy aláírásgyűjtésbe kezdenek.

- Akkor kezdtük a szervezést, de végül október 6-án kötöttünk megállapodást több szervezettel, hogy aláírásgyűjtést indítunk a felvidéki magyarok kárpótlásáért. Azóta csatlakozott hozzánk a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Magyar Koalíció Pártja és több tucat felvidéki magyar civilszervezet. Az aláírásgyűjtés november 23-án kezdődik.

- Ha megvannak az aláírások, mi történik velük?

- Eljuttatjuk őket a szlovák és a magyar Országgyűlésnek, valamint az Európai Parlamentnek. Annyi aláírást akarunk összegyűjteni, ami elég ahhoz, hogy megkezdődjön a kárvallottak erkölcsi és anyagi kárpótlása, a közületi vagyon visszaszolgáltatása.

- Esetleg a komáromi múzeumot is vissza kellene adni a civileknek?

- A múzeum főépülete, a könyvtár és a gyűjtemények a Jókai Közművelődési Egyesület tulajdona volt, ám 1945-ben ezt az egyesületet a Benes-dekrétumok ra hivatkozva feloszlatták, vagyonát az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően államosították. Így ha meg kezdődik a kárpótlás, ezt a vagyont is vissza kell szolgáltatni.

Fehér Csaba

- 1976-bari született Ipolyságon.
- 1996-ban a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen, 1999-ben az ELTE tanárképző karán szerez történelem szakos diplomát.
- 1999-től történészként dolgozik Komáromban, a Magyar Kultúra És Duna Mente Múzeumában, 2005-től 2007. október 31-ig a múzeum igazgatója.
- A komáromi képviselő-testület tagja.