Ettől nem lesz jobb a betegeknek, de nem csökkennek, sőt: nőnek az egészségügyi kiadások" - mondta Kökény Mihály, az MSZP egészségpolitikusa 1999-ben. Nyolc évvel ezelőtt Kökényék még baloldali politikusokként gondolkodtak a szolidaritási elven nyugvó társadalombiztosításról, és a politikus akkor még ellenzéki képviselőként mondta el véleményét. Ma viszont Kökényék a nagyítóval is alig látszó SZDSZ koalíciós hálójában vergődnek, ezért a hatalom megtartása érdekében a korábbival homlokegyenest ellenkező egészségpolitikát is képesek propagálni, ha a hatalmi érdek úgy kívánja. Kökény most éppen úgy látja: az egészségbiztosítási rendszer átalakításának nincs alternatívája. Pedig van, talán még a saját fiókjában is talál ilyet.

Kökény képviselő mintha a demokráciáról is másképpen gondolkodna most, mint nyolc évvel ezelőtt. Akkor még "elengedhetetlennek" tartotta, hogy "széles körű szakmai és társadalmi egyetértésre alapozva" készüljön el az egészségügy átalakításának tízéves terve.

A szocialisták most nem bíbelődnek macerás érdekegyeztetésekkel, a saját párttagságuk véleményére is fittyet hánynak, abba sem pirulnak bele, ha az ellenzéki padsorokból a saját korábbi álláspontjuk visszhangzik, sőt az sem nagyon zavarja őket, ha az orvosszakma mellett a szakszervezetek egyre szélesebb köre kész a sztrájkra vagy a tüntetésre, hogy megakadályozzák a tb-kassza feletti rendelkezési jog átjátszását a magánbiztosítóknak.

A köpönyegforgatást a köztisztviselői karra is rákényszeríti a politika. Kincses Gyula egészségügyi államtitkár például még köztisztviselőként - ugyancsak nyolc évvel ezelőtt - nem restellte leírni, hogy a több-biztosítós modell bevezetésével "a hatékonyság nem nő, a működtetés lényegesen költségesebb" lesz, sérülhet a szolidaritási elv. Kincses szakértő annak idején "tartós alulfinanszírozottságot és túlterheltség mellett a rendszer működőképességének a veszélyeztetését" vizionálta. Ezzel szemben most "ellátási, működési hatékonyságnövelést" jósol. Tőle tudjuk, hogy a modellváltásnak nem is a pénzbevonás a célja, hanem az, hogy "a működési hatékonyság megteremtéséhez szükséges költségeket az új szereplők hozzák a rendszerbe, hogy az államnak ne kerüljön ez pénzébe".

Csakhogy ez a pénz már ott van a rendszerben. Az Egészségügyi Minisztérium költségvetése címszó alatt lehet megtalálni.