A nagylelkű szocialista vezetés nyilván mindent meg fog tenni a kérdés elősegítése érdekében. A kormányfő kamerák kereszttüzében mosolyog, történelmi jelentőség, miegymás. Egyetlenegy apró porszem kerül a gépezetbe, legyen az bármilyen szimbolikus. Mi is ez az apró porszem?

Nos, gondolkozzunk egy picikét! Illetve inkább emlékezzünk! Mi is volt a szocialista propaganda trükkje 2002-ben illetve a kettős állampolgársági népszavazás idején?

(Agit-prop osztály vigyázz, jelentésre sorakozó!) Hát, ha jól emlékszünk, akkor arról csiripeltek-burukkoltak a vörösbegyek, meg a velük megbonthatatlan baráti szövetségben álló háromszínű galambok, hogy 23 millió román fogja elárasztani Magyarországot.

Merthogy mi is lenne ma, ha akkor a 23 millió román beáramlik? Elvennék a nyugdíjat, igénybe vennék a magyar egészségbiztosítási rendszert, romlásba döntenék a kiterjedt és olajozottan működő magyar szociális védőhálót. Tönkretennék a drága pénzen előteremtett jó magyar védőstruktúrát. És, hogy súlyosbítsuk, elvették volna a munkát! Tele volna azokkal a lopós románokkal az ország! (Ez természetesen - ugye? - nem tipikus nacionalista-irredenta érvelés! Nem. Ez egy befogadó, toleráns érvelés.)

Hát, az az igazság, hogy nem ez lett. Így most az előbb említett megbonthatatlan baráti szövetség is egész mást mond. Mert mégsem jönnek. A romániai szabad munkavállalók zöme ugyanis spanyol és olaszföldön képzelte boldogulását (igen jelentős számban amúgy). Akik meg ide jöttek volna, azok magyarajkúak, őnekik meg minek kellett volna a segítség! Szolidaritás? Szimbolikus kézfogás? Ugyan már! Különben is, a kínai bevándorlók nyilván szorgalmasabbak nem?

Merthogy, ugyebár, Románia épp 6-6,5 %- os éves fejlődési ütemmel rendelkezik, és ráadásul elkezdtek Romániába áramlani a magyar szakmunkások, és persze más munkavállalók. Akiknek nettó bére egyes helyeken már százezer forint felett van.

Nem a magyar minimálbér, nemde?

Amúgy, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely befektetési célpont lett, a magyar vállalkozók számára is, hiszen 10% az osztalékadó, jobbak kezdenek lenni a vállalkozási feltételek.

Most akkor ezt így hogy?- élhetnénk a méltán híres fordulattal. Romániában 4% körüli (és csökkenő tendenciájú) a munkanélküliség, a mi 7,5 % feletti (növekvő) arányainkkal szemben. Az a helyzet, hogy a bölcsen (és toleránsan) együtt burukkoló-csiripelő csapat kiválóan elintézte azt, hogy lassan a magyarországi magyarok lesznek azok, akik majd kvázi segélyt kérni járnak át Romániába. Továbbá: elkezdtek áttelepülni magyar családok.

"El lehet menni! Itt lehet hagyni bennünket!" Valóban.