Mert, kérdezzük, ugyan milyen jogszabály tiltja, hogy bármelyikünk megépítsen százötvenmillióból egy hatszáz négyzetméteres ingatlant egy svábhegyi, négyezer négyzetméteres telken? És ha mindenkinek lehet, Kóka János miniszter sem eshet hát korlátozás alá.

Ráadásul nem is Kóka János miniszter építi azt a svábhegyi (építészetileg nem túlságosan izgalmas, mondhatni igen szerény megjelenésű) házat, hanem a cég, amelynek ő a többségi tulajdonosa. Praktikus oka lehet ezer: például így visszaigényelhető az áfa, vagy - merészebb fantáziával - lehet, hogy a gyönyörű környezetben lévő csúnyácska villát munkásszállónak építi a szociálisan érzékeny politikus.

Nem ő az első, akinek különös ingatlanügye irritálja a közvéleményt, elég csak a Villa Fittelinára (vö. Gyurcsány Ferenc), a balatonőszödi kormányüdülőre (már megint Gyurcsány Ferenc), a vagyonnyilatkozatból kifelejtett százmilliós tihanyi nyaralóra (Medgyessy Péter) gondolnunk, hogy már vissza se menjünk egészen Horn Gyuláig és másokig, akiknél még korábban köszöntött be az általuk hirdetett jóléti korszak.

Kóka Jánosra azért kivált rájár a rúd. Nem elég neki az irigyek svábhegyi kellemetlenkedése, még a hozzá közel álló kft. balatoni telekügyletét is az ő nyakába varrják, amikor is a cég bagóért jutott hozzá a hatezer négyzetméteres, ősfás telekhez, amely egyébként az egyik utolsó beépíthető partszakasz. Pedig nyilvánvaló, bárki megszerezhette volna a telket, szabad a verseny, szabad a pálya mindenki előtt. Legfeljebb az orwelli igazságot kell gyakran visszaidéznünk, amely szerint mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Mint például Juhász Ferenc exminiszter: az ő csodás meggazdagodásán és a semmiből kinőtt százmilliós házán ámulhatott a parlamentben a képviselősereg. De szintén az egyenlőbbek közül való Magyar Bálint (SZDSZ), Kökény Mihály (MSZP) vagy Kovács László (ugyancsak) - és a többi, kedvezményes lakáshitellel támogatott rászoruló.

És ezek kezében az ország. Ezek hozzák a törvényeket - amelyek, mint tudjuk, egyenlően mérnek...

Elképzeljük a gazdasági minisztert, ahogy az elkészült villa labirintusában bolyong, bejárja mind a hat csúsztatott szintet, mutogat ide is, oda is: ez sem az enyém, az sem az enyém, minden a cégemé. Kóka Jánossal együtt a jóléti rendszerváltás boldog korát éljük most. Szűk politikusi családi körben ők már megoldották. Nekünk csak ki kell várnunk az időt, amíg ránk is kiterjesztik.