- 2003 nyarán, négy és fél év nagyköveti tevékenység után vettem búcsút öntől és Horvátországtól. Azóta sok minden történt az önök gyönyörű országában, az Európai Unió és a NATO kapujában állnak. Hogyan összegezné az elmúlt néhány év fejlődését?

- Horvátország folyamatosan stratégiai céljainak megvalósítására törekszik, ami elsősorban az euroatlanti integrációt jelenti. Valóban a folyamat végéhez közeledünk, de elmondhatjuk azt is, hogy a lakosság életszínvonalának növelése is stratégiai cél. Ebben konszenzus van a pártok között.

- Horvátország önhibáján kívül maradt ki az első európai uniós bővítésből. Ha nincs a milosevici agresszió, akkor Horvátország és Magyarország ma együtt lenne az unióban. Amikor önt 2005-ben újraválasztották, akkor azt mondta, hogy 2010-ig beviszi Horvátországot az unióba. Hogyan látja most, tudja ezt teljesíteni Horvátország?

- Ha a volt Jugoszláviát vesszük figyelembe, elmondhatjuk, hogy különböztünk a vasfüggöny mögötti országoktól. Jugoszlávia felkészültebb volt az euroatlanti integrációra. Sajnos különböző dolgok történtek, mint az agresszió, amelyet Szerbia követett el Horvátország, Bosznia-Hercegovina és részben Szlovénia ellen. A szlovén háború rövid volt, a horvátországi véres, a boszniai brutális, és végül minden Koszovóban csúcsosodott ki. A köztársaságok ez után az önálló utat választották, ugyanis Milosevic nem szeretett volna sem föderációban, sem konföderációban élni, ő etnikailag tiszta Nagy-Szerbiát szeretett volna. Ez sok háborús bűntettet hozott. Mi megvédtük azonban magunkat, hadsereget állítottunk fel, felszabadítottuk a területünket, s ezután stratégiai céljaink irányába fordultunk. Az egyik ilyen célunk az volt, hogy építsük föl az infrastruktúrát, ugyanis modern infrastruktúra nélkül nincs modern gazdaság, nincs összeköttetés Európával. Ezért kezdtünk autópályákat építeni, ezért vettünk föl hiteleket külföldi bankoknál. Hosszú távú hiteleket, alacsony kamattal. Tervünk, hogy 2010-ig felépítjük az összes autópályát. A program kormányoktól függetlenül jól halad. A hiteltörlesztésünk nem érinti a költségvetést, mert olyan nagyok a bevételek az
autópályadíjakból, hogy ezek törlesztik a hiteleket. Voltak gondjaink, ez pedig a privatizáció. Amíg egyesek háborúskodtak, mások cégeket privatizáltak, és minden jól végződött volna, ha a cégek tovább dolgoznak. De azok tették rá a kezüket, akik nem tudták őket vezetni, és nem is vették meg őket igazán. Ennek következménye a dolgozók utcára kerülése. Most arra törekszünk, hogy aktiváljuk a gazdaságot, korrigáljuk a privatizációs hibákat, és bíróság elé állítsuk azokat, akik bűncselekményeket követtek el.

- Tehát felülvizsgálják a privatizációs folyamatot?

- Legalábbis a sikertelen részét. Az egyik probléma a háborús körülményekből adódott. A háborúnak vége lett, mi szeretnénk együttműködni a szomszédainkkal, még azokkal is, akikkel háborúztunk.
A felelősséget egyénivé kell tennünk. És tulajdonképpen ez az, ahol a Hágai Büntetőtörvényszék mindenkinek segítő jobbot nyújt. Nem tudunk örülni minden ítéletnek, de globálisan nézve a hágai eljárások segítenek, hogy a kollektív felelősségtől megszabaduljunk.

- A kollektív felelősség fölvetése elfogadhatatlan.

- Így van. Amikor a bűntettekért azok fognak felelni, akik elkövették őket, a kollektív felelősség eltűnik, és megnyílik a tér az együttműködésre. Nagy lépésekkel haladunk Európa felé, 2009-ig teljesítjük az összes feltételt, el fogjuk fogadni az európai normákat, és én bízom abban, hogy 2009-ben megvalósítjuk célunkat, az uniós tagság feltételeit. Jövőre pedig megvalósítjuk a NATO-tagságot is. Erre szükségünk van, nemcsak saját magunk, hanem keleti szomszédaink miatt is. Így ők is motivációt kapnak, és csatlakozhatnak az uniós normák elfogadásához.

- Az áprilisi, bukaresti NATO-
csúcson várható Horvátország meghívása. Magyarországon ma egyetlenegy kérdésben teljes a konszenzus az ellenzék és a kormánypártok között, ez Horvátország euroatlanti integrációs törekvéseinek feltétel nélküli támogatása.

- Köszönet ezért Magyarországnak, hogy ilyen mértékben támogat bennünket. Ami pedig a
NATO-meghívást illeti, úgy gondolom, hogy meghívnak bennünket, és mi ki fogjuk használni ezt a lehetőséget.

- Gyors és pozitív változások voltak Horvátországban az elmúlt években, de elmondható az is, hogy önöktől keletre gyakorlatilag semmi nem változott. Noha Montenegró kivált Szerbiából, és felgyorsult ennek az országnak az integrációs folyamata, Szerbiában ugyanúgy megmaradtak a soviniszta politikai erők, s Bosznia-Hercegovina nem tekinthető önálló működő államnak, és ott a fő kérdés: Koszovó. Az egész térség instabil. Mi lesz akkor, ha Koszovó egyoldalúan kikiáltja függetlenségét?

- Szerbia problémája abban van, hogy a háborúi után nem élte meg a katarzist. Nem értette meg, hogy ezekért a háborúkért ő a felelős.
A radikális áramlatok erősebbek, a legerősebb párt a Szerb Radikális Párt, amely továbbra is úgy gondolja, hogy Szerbia határa valahol Horvátország közepén halad. Ilyen politikával nem lehet Európához csatlakozni, ugyanis az európai államok nem fejeznek ki igényeket idegen területekre. Ez a helytelen szerb politika hozta a koszovói válságot, s a koszovói szerbek nem tárgyalópartnerek, Belgrád tárgyal a nevükben. Szerbia arra szólítja föl a koszovói szerbeket, hogy ne vegyenek részt az ottani intézmények munkájában. Ennek éppen fordítva kellene lennie, a koszovói szerbeknek önállóan kellene fellépniük, és saját maguknak kell dönteniük saját életükről. A pártok meg úgy gondolják, hogy ezen a témán választásokat lehet nyerni. A jugoszláv szövetségi állam már nem létezik, és Szerbia nem gyakorolhatja már azokat a jogokat, amelyeket annak idején. Ezért meg kell állapítani Koszovó státusát. A koszovói albánok azt szeretnék, ha minél gyorsabban megkapnák a függetlenséget, Szerbia meg azt, hogy ez soha ne történjék meg.

- Mi lehet a megoldás?

- A legjobb egy német alapú megoldás lenne. Amikor a világ elismerte Kelet-Németországot, elismerte Nyugat-Németországot is. Németország kisegítő formulához jutott így. Ők azt mondták: mi soha nem fogjuk Kelet-Németországot külföldnek tekinteni. A diplomáciai intézmények megnyíltak más országok irányába, de Kelet- és Nyugat-Németország között csak kormányképviselők voltak.

- Mindkét Németországban németek éltek, és németül beszéltek, itt viszont két kultúra, két nyelv és két nemzeti identitás küzd egymással.

- Ez így van, én csak a modellről beszéltem.

- De a szerbek nem fogadják el ezt a modellt.

- Azt hiszem, olyan átmeneti időszaknak lennie kell, amelyben Szerbia azt mondhatja: Koszovót nem tekinti külföldnek. És az idő majd megoldja a problémákat.

- De mi lesz, ha egyoldalúan kikiáltják a függetlenséget?

- Az új realitás lesz a térségben. Horvátország tiszteletben fogja tartani azt, amit a többség megbeszél az Európai Unióban. Mi az unióhoz akarunk csatlakozni, és már most szeretnénk alkalmazni a főbb irányelveket.

- A függetlenség kikiáltása megbékélést eredményezhet, de a feszültségek növekedését is hozhatja. Mi a történelmünk során perszonálunióban éltünk, a török időkben együtt védtük a keresztény Európát. Vajon van-e ma is lehetőség arra, hogy küldetést töltsünk be, közösen lépjünk fel egy jó ügy érdekében?

- Magyarországon és Horvátországban megvan a politikai akarat mindkét fél részéről az együttműködés fejlesztésére, például a turizmusban és a gazdaságban. Az uniós csatlakozás további távlatokat nyit meg, gazdaságaink kompatibilisek, ugyanis nyolcszáz évig éltünk egy államközösségben. Nagyon sok minden összeköt bennünket. A kisebbségi kérdést is megnyugtatóan rendeztük mindkét országban, s nagy esély van arra, hogy tovább fejlesszük az együttműködést. Ezt pedig kiválóan ki lehetne sugározni a szomszédos államokba is.

- Talán föl lehetne újítani a magyar együttműködést a fiumei kikötő fejlesztésében, amelyhez kapcsolódik az útrendszerünk és a vasúti rendszerünk modernizálása is. Mindez ösztönzően hatna a turizmusra, a közlekedésre és a kereskedelemre. Azután itt van az olaj- és gázvezetékek kérdése, és az elektromos hálózatok összekapcsolása.

- Közös tervezéssel sok jót hozhatunk mindkét oldalnak. Ha Rijekát összekötjük Magyarországgal modern vasútvonallal, segíteni fogjuk mindkét gazdaságot. Az energetikai útvonalak is összekötnek minket. Mi azt szeretnénk, ha Rijeka kiindulási pont lenne, kikötő a magyar gazdaságnak. Továbbra is fejlesztjük a rijekai európai kikötőt, ez a saját érdekeink mellett a magyar, a szlovák és a cseh érdekeket is szolgálja, hiszen ezek az országok a rijekai kikötőn keresztül tudnak kijutni a mediterrán térségbe. A magyar turisták felfedezték már Horvátországot, de most már azt is szeretnénk, ha a magyar befektetők is felfedeznék. Vannak már kész területrendezési terveink, amelyek idegenforgalmi létesítmények építésére vonatkoznak, és ez nagy lehetőség a magyar befektetőknek.