Ez a tőke szempontjából kívánatos, és azon rétegek számára is elfogadható, amelyek e folyamatok haszonélvezői - véli Gazsó Ferenc szociológus. A társadalom többsége azonban e folyamat vesztese - szögezi le. Mint kifejti, a reformoknak nevezett intézkedések révén tovább növekedik a társadalmi polarizáció, bizonyos társadalmi csoportok kirekesztődnek, nem jutnak hozzá azokhoz a közszolgáltatásokhoz sem, amelyekhez eddig úgy-ahogy, de azért hozzáfértek. Mint hangsúlyozta: tévedés, hogy valaha is egyenlő lehetőségek voltak ebben a tekintetben, de ezek a már meglévő egyenlőtlenségek most még kiterjedtebbé válnak.

- A társadalomban rendelkezésre álló anyagi eszközöknek az újrafelhasználását is úgy konstruálják meg, hogy akinek van valamiféle mobilizálható jövedelme, az a piacelvű működési mód keretei között járuljon hozzá, ha valamilyen közszolgáltatást akar igénybe venni. Vagyis a cél a lakosságnál meglévő pénzeszközöknek a tőkéhez áramoltatása. Arra kérdésre, hogy mindez miként történhet meg egy magát baloldalinak mondó kormány irányítása alatt, csak anynyit mondott: nem az öndefiníció a lényeg. Egyedül a tettek számítanak. A jelenlegi kormány a társadalom- és gazdaságpolitikája alapján nem baloldali, hanem neoliberális. Arra a kérdésre, hogy mit kellene tenni, úgy válaszolt: - Ez egy kiterjedt kérdés. Összegezve: a rendszer működésének a korrekciójára lenne szükség több ponton. Az egyik ilyen lényeges kérdés a hazai gazdaság felkarolása és fejlesztése, ami a munkaerőpiac tágítását hozná. Most tulajdonképpen a multinacionális tőke élvez mindenféle előnyöket: meg kellene fordítani a preferenciákat, a hazai gazdaság dinamizálását stratégiai célnak kellene tekinteni - véli Gazsó Ferenc. Mint kifejtette, a másik fontos pont a közteherviselés rendszerének átformálása. Alapvető, hogy minden jövedelemtulajdonosnak progresszíven hozzá kellene járulnia a közkiadásokhoz. Ma ez köztudomásúan nem így van: például a multinacionális cégek nem fizetnek rendesen adót - mutatott rá. Véleménye szerint a harmadik pont a redisztribúció, azaz a megtermelt javak társadalmi újraelosztása terén van. Világosan meg kellene határozni, hogy mi az állam feladata, és az államnál megjelenő erőforrásokat eszerint kellene elosztani.

- Szerintem egyebek mellett a közoktatás ügyének is elsőbbséget kellene élveznie, mert ez kulcsfontosságú a jövő generációk, a hazai szellemi tőke újratermelésének szempontjából - mutatott rá. Gazsó úgy látja: a valódi, építő változások lehetségesek lennének, ha létezne olyan hatalmi elitcsoport Magyarországon, amelyik elvállalná a működés ilyen korrekcióját. Azonban az eltelt 17 év alatt nem akadt, aki erre vállalkozott volna - szögezte le a szociológus. Mint mondta, mostanában már körvonalazódik az az értelmiségi bázis is, amelynek közreműködésével mindez véghezvihető.

- Az értelmiség egy része is kijózanodott mára, és látja, hogy az a társadalmi szisztéma, ami itt kiépült, annyira ellentmondásos, az ország olyannyira nem került egy tartós emelkedési pályára, hogy ha mindez így is folytatódik, Magyarország marad a maga leszakadó, félperiferiális, gyötrődő állapotában - hívta fel rá a figyelmet.

A felemelkedés érdekében sok igazán mélyreható, építő változásra lenne szükség - Gazsó Ferenc szerint egyébként ezt nevezik reformnak, nem azt, ami most folyik -, de ennek az a feltétele, hogy a politikai osztály vagy legalább egy része végre elvállalja ezeket a változásokat. Most viszont - a szociológus szerint - nem ebbe az irányba mutatnak a dolgok. Mint kérdésünkre kifejtette, szerinte nem is az a legfőbb baj, hogy a rendszerváltozás óta a kialakult politikai és pártstruktúrák "megkövesedtek", hanem inkább az, hogy "igazából nincsenek alternatív elképzelések a jelenlegi helyzet megváltoztatására". A társadalom nyomásgyakorló ereje még nem elég hatékony, a hatalmi elit pedig úgy gondolja, hogy tulajdonképpen "elműködik" a rendszer úgy, ahogy van. Természetesen szeretnék megakadályozni, hogy az elégedetlenség instabilitást okozzon. Az uniós csatlakozásunkhoz fűzött reményekről Gazsó Ferenc annyit mondott: a lehetőség ott van. Az onnan érkező pénzeket fel lehetne értelmes módon, például a hazai gazdaság dinamizálása érdekében is használni. Ám - ahogy mondta - nagy kérdés, hogy ha nincs átfogó társadalomstratégiai elképzelés arról, mit kellene csinálni, hogy az ország felzárkózó, fejlődő pályára álljon, akkor a pénzosztás esetleges.

- Akkor nem stratégiai célokra használjuk fel az erőforrásokat, hanem ilyen-olyan nyomásgyakorló érdekcsoportok egymás között osztják el a pénzt. Így nemhogy javulna az általános helyzet, de valószínűleg romlani fog. Csak ismételni tudom: a kiugrás ebből az állapotból attól függ, lesz-e az ország működésének hatékonyságát növelni képes elit vagy nem...

Arra, hogy mire ez az új elit színre lép, talán már nem lesz ország, azt mondta: - Az ország élni akar. Valami történni fog. Mert mit látunk most? A leszakadás folyamatos, a feszültségek - utcai harcokig menően - fokozódnak. A kedvezőtlen jelenségek sűrűsödését tapasztaljuk nap mint nap. És ez bizony komoly aggodalomra ad okot. A holnapi sztrájk kapcsán elmondta: a tiltakozók nagyon is reális problémákat vetnek fel, ezek között is kiemelkedő az egészségügy privatizációjának kérdése. Ezeket mindenki a saját bőrén érzékeli. Éppen ezért nem lehet az elégedetlenség megnyilvánulásait politikai csoportokhoz kötni.

- Ez nem politika. Az érdekvédők, a szakszervezetek tagsága érzi és tudja, hogy mi bántja őket, politikai hovatartozástól függetlenül - összegezte véleményét azoknak a vélekedéseknek kapcsán, hogy a sztrájkokat az ellenzék generálja.