- Lassan megszületnek a jövő évi költségvetés sarokszámai, a részletekről azonban jó néhány hétig vitatkoznak még a parlamentben. Mi a véleménye a tervezetről?

- Minden kormány gazdaságpolitikája az adott év költségvetésében tükröződik vissza, így van ez a mostani kormányzattal is. A filozófia nagyjából abban foglalható össze, hogy az elúszott vagy elrontott négy esztendő pluszköltségeit valamilyen módon finanszírozni kell. Ennek 2007-ben nagyon komoly adónövelés adott forrást. Jövőre azonban már nincs mód további drasztikus tehernövelésre, de a korábbi intézkedések hatása érezhető lesz. A kormány most elsősorban - sajnos átgondolt koncepció hiányában, fűnyíró elv alapján - a közszolgáltatások radikális szűkítésével a kiadási oldalt fogja vissza. Tegyük hozzá, a szűken vett központi kormányzat már kevésbé spórol magán. A közpénzből folytatott nagyberuházások, illetve széles körű szolgáltatások visszafogása a vészesen megbillent egyensúly javítása mellett, a GDP (bruttó hazai termék) alacsony szintű növekedését vonja maga után. A szűkülő belső piac pedig elsősorban a 600 ezer hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozás üzleti lehetőségeit gyengíti.

- Kiadáscsökkentés? Ha így látja, akkor elégedett a kormányzati munkával?

- Ezt nem állítanám az előzőekben kifejtett káros mellékhatások tükrében, de valóban észrevehetők felelősebb gazdálkodás irányába mutatott törekvések is. Hozzáteszem, ez a kormány sokszor meglepett már bennünket és a gazdasági élet szereplőit váratlan fordulataival. Bizonyította már, nem szokta kötni a törvénybe iktatott költségvetés sem. Ebből a szempontból a legrosszabb a tavalyi év volt. Idén jelentős többletbevételek keletkeznek az adózásból, valamint a magasabb infláció hatására. Ezek hasznosítása azonban bizonytalan. Veres János szeptemberben még 186 milliárd forintról beszélt, amit az akkori ígéret szerint kiadáscsökkentésre vagy adócsökkentésre fordítottak volna. Most viszont azt látjuk, hogy ehelyett mégis a kormányzati kiadások növelését választják. Hogy mi történik 2008-ban, azt a gyenge, 2 százalék alatti növekedésű idei év után nehéz megjósolni. A pillanatnyi kormányzati szándékok a konvergenciaprogram végrehajtásáról szólnak. Arról persze sosem vitatkoztunk, hogy a program önmagában jó vagy rossz. Lehet, hogy valaki nagyon pontosan igazítja az életét egy szabályhoz, de ha rosszak a szabályok, akkor nem éri el valós célját. Úgy érezzük, ez a konvergenciaprogram Magyarország helyét az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok közül a legutolsó helyre jelöli ki, nem jól szolgálja az ország érdekeit.

- Miből következtet ez utóbbira?

- Ha figyelembe vesszük, hogy az euró bevezetése jellemzi egy gazdaság versenyképességét, teljesítőképességét, akkor világossá válik, a sor végén vagyunk a régióban. A Fidesz és az MSZP is azt gondolta 2002-ben, hogy 2007-ben bevezethető az euró. Ma viszont teljes a bizonytalanság. Az elemzői konszenzus alapján elbüszkélkedhetünk azzal, hogy talán sikerül megelőznünk Romániát.

- Ezek szerint a 2012-es euróbevezetést reálisnak tartja?

- Nem. Ez a kormány által sugallt, de ki nem mondott dátum. Azt feltételezem, hogy a reális időpont 2013 vagy 2014 lesz. Inkább az elemzőknek hiszek, mint a kormányzatnak.

- Milyen pontokon bírálja a ma érvényes konvergenciaprogramot?

- Ha kiszámítja annak pályáját, akkor világossá válik, hogy olyan mértékű növekedéslassulást és belső piacszűkülést jelent, amelynek következtében az ország versenyképessége szinte behozhatatlanul gyengül versenytársainkhoz képest. Nem véletlen, hogy a program még időpontot sem ad az euró bevezetésére. Kár, mert ha nem tűzzük ki a főbb célokat, semmi sem kényszerít bennünket a követendő irányba.

- Nem gondolja, hogy ezzel a hitelességén akar javítani a kormány, hiszen a konzervatív tervezés egyfajta óvatosságot takar?

- Az elmúlt öt év után van is erre oka, ebben egyetértek Veres Jánossal. Csakhogy ha azt mondják: holnaptól nem trükközünk, és nem közlünk valótlanságokat, az nem oldja meg egy csapásra a felgyülemlett bajokat. Nem kapjuk vissza a hiteltelenség elvesztése miatt eddig kifizetett magasabb, "büntető" kamatok összegét. Valakinek mégiscsak vállalnia kell a felelősséget az elmúlt öt év hibáiért, az okozott kárért. Arról nem is beszélve, hogy már pontosan tudni kellene, mit akar ez az ország a következő tíz évben.

- Látnak esélyt a konvergencia­program esetleges ilyen jellegű, tehát új célokat kitűző felülvizsgálatára?

- Szükség lenne rá, hiszen az eltelt időszak megmutatta, mely pontok teljesülnek, s melyek nem. Növekedésünket tekintve idén a harmadik negyedévi adattal huszonhét országból a huszonhetedikek vagyunk. Alacsonyabb a növekedés a tervezettnél, s egyre több szakértő teszi fel a kérdést: vajon mitől indulna be 2009-től egy erősebb gazdasági növekedés? Az infláció tartósan nagyobb a tervezettnél, a munkanélküliség pedig magas szinten stagnál. Lehetőség nyílna egy erőteljesebb hiánycsökkentésre. Értelmes vitát lehetne folytatni egy kevesebb veszteséggel járó pályáról. De úgy tűnik, egyelőre nincs terepe az ilyen beszélgetéseknek.

- Mit tartalmaz a Fidesz jövő évi költségvetéshez benyújtott átcsoportosító csomagja?

- A módosító javaslatok célja a további leszakadás és a szociális válság elmélyülésének csökkentése. Elsősorban az önkormányzatok finanszírozásán keresztül tettük ezeket, oly módon, hogy egyes normatívák értékét legalább a 2005. évi szinthez igazítottuk. A csomagban 60 milliárdos oktatási, 25 milliárdos szociális célú, valamint 15 milliárd forintnyi pluszösszeg az egyéb önkormányzati normatívákat egészítette ki. Ez összesen 100 milliárd forintot tett ki. A 73 milliárdos egészségügyi csomag - amelyben főleg a gyógyszerkassza, a gyógyító-megelőző ellátások támogatását növeltük - a széteső egészségügyi rendszer negatív hatásait enyhítené. Javaslatunk harmadik része a "munkahelyteremtő és vállalkozásbarát" csomag, amely főként munkahelyteremtő beruházások létrehozását segíti. Elemei: gazdaságfejlesztési és turisztikai célelőirányzat növelése, foglalkoztatás-fejlesztő és -fenntartó programok támogatása, összesen 80 milliárd forint értékben. A módosító csomagok teljes összege 250 milliárd forint, amelynek anélkül biztosítunk fedezetet, hogy változnának a költségvetés fő keretein vagy a hiányon. Egy túladóztatott országban élünk, amely alapvetően rontja az ország helyzetét: a vállalkozók versenyképességét, a lakosság életszínvonalát, valamint gátja a gazdaság egészséges fejlődésének. Ezért az adott kereteken belül minden lehetőséget meg kell ragadni a gazdasági-társadalmi leszakadás megakadályozása érdekében. Ellenzéki pozícióból csupán a helyes irány jelzésére vállalkozhatunk.

- Sűrűn elhangzott az elmúlt hónapokban a fideszes politikusok szájából a megállapítás, miszerint szociális válság felé sodródik az ország. Valóban félni kell ettől?

- Aki ezt nem veszi észre, az becsukja a szemét vagy nem hajlandó a tényeket tudomásul venni. A lakosság hitelállománya rövid idő alatt hatezermilliárd forintra duzzadt. A fogyasztás túlnyomó része hitelből, azaz a jövő feléléséből táplálkozik. Ma a legnépszerűbb termék az adósságkiváltó, -rendező hitel. Az önkormányzatok több mint 200 milliárd forint kötvényt bocsátottak ki eddig, jelentős vagyonfelélés mellett. Azt látom, hogy mind az intézményi szféra, mind a lakosság eljutott lehetőségei határához. A Bokros-csomag idején volt utoljára arra példa, hogy több mint 6 százalékkal csökkennek a reálbérek. E mögött jelentős életszínvonal-romlás áll. A kormány jövőre is csak 0,6 százalékos reálbér-növekedést ígér. Mindeközben az inflációs prognózisok rendre alulbecsülték a pénzromlás ütemét az év során, s félő, nem lesz ez másképpen a jövőben sem. Ez azt jelenti, hogy a lakosság hasonlóan nehéz helyzetben lesz, mint az idén. Sőt a személyi jövedelemadó inflációs kiigazításának elmaradása miatt talán egy kicsit még rosszabb is lesz.

- Nem gondoltak arra, hogy leüljenek a koalíciós pártokkal az alapvető kompromisszumok megkötése érdekében? Mikor Kóka János, a hamarosan távozó gazdasági miniszter kísérletet tett erre, nem fogadták el tőle ezt a gesztust.

- Az elmúlt években elveszett a bizalmunk, sok rossz tapasztalatot szereztünk ez idő alatt. A PR-események sorozata mögött nehezen lehetett felfedezni valódi szakmai szándékot. Mikor a jövőt érintő komolyabb témákról van szó - például a konvergencia­programról -, annak elkészítésekor nem igényelte Veres János pénzügyminiszter az ellenzék tanácsát és javaslatait.

- A bizalomvesztést felhozhatja ellenérvként adott esetben a másik oldal is.

- Nyilván más pozícióban van a hatalmat gyakorló kormányzati oldal, és mások a lehetőségei az ellenzéknek. Ismétlem: a lényeget érintő szakmai kérdésekben mindig visszautasításra találtunk. Vegyük például a költségvetési hivatal ügyét. Nem mi rúgtuk fel a megegyezés kereteit. A pénzügyminiszter azzal, hogy a tárgyalások közepén váratlanul bevonta a nyilvánosságot egy hirtelen összehívott sajtótájékoztató formájában, bizonyítja: inkább kommunikációs eszköznek tekinti a közpénzügyi csomagot, mint valós, a következő években az államháztartás működését jobban megalapozó javaslatsornak. Július óta tárgyalunk, eljutottunk abba a fázisba, hogy konkrét törvényszövegről mondhatjuk el véleményünket, és tárgyaljunk jobbító javaslatainkról. Határozott álláspontokat fogalmazott meg a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Számvevőszék is. S ebben a stádiumban, egyik pillanatról a másikra elfogyott a miniszter türelme. Ezt kicsit barátságtalan lépésnek tartom. Ráadásul olyan szöveget terjesztettek be végül, amelyben nem is állapodtunk meg, javaslatainkat figyelembe sem vették. Félő, a költségvetési hivatal létrehozása, a tisztasági csomag elkészítése hiábavaló lesz, ha a jelenlegi feltételeket erőlteti át a kormány.

- Milyen költségvetési hivatalt szeretnének?

- Olyat, amely nem működik pazarlóan, független, és megfelelő jogosítványokkal, egyebek mellett "árumegállító" joggal rendelkezik, vagyis a kiadásnövelő tételeket eleve be sem engedi a parlamenti vitába. De ha ez a hivatal pusztán véleményt hoz nyilvánosságra, amely semmire nem kötelezi a mindenkori kormányt, akkor nincs értelme az egésznek. Akkor már elég egy néhány főből álló tanács a jelenlegi számvevőszéken belül. Emlékezzen vissza, a Gyurcsány Ferenc által összehívott, háromfős konvergenciatanács is hasonlóan csak az álláspontját fogalmazta meg a programról, döntési joga nem volt. További komoly kifogásunk, hogy továbbra sincs a rendszerbe beépítve szankcio­nálható miniszteri felelősség. Így ez egy költségvetési sóhivatal, amire semmi szükség.

- Mit várnak a különböző témákban összehozott kerekasztaloktól a reformokat illetően?

- A gyakorlat azt mutatja, születnek olyan kormánydöntések, amelyek láthatóan nincsenek összefüggésben a kerekasztalok mellett folyó tárgyalásokkal. A nyugdíj, az oktatás és egészségügy területén is elmondható ez. A szabad iskolaválasztás megszüntetéséről például nem hiszem, hogy sok szó esett volna a kerekasztal-megbeszéléseken, mégis erről beszél az egyik miniszter. A kormány legfeljebb azokat a javaslatokat veszi figyelembe, amelyek egybecsengenek az amúgy is meghozandó döntéseivel. A többire nem fogadókész. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy úgy kellett volna nekimenni ennek a kormányzati ciklusnak, hogy a végiggondolt programokat kellene csupán pontosítani.

- Apropó, program: mivel rukkol tehát elő decemberben a Fidesz?

- Egy program megújító folyamatban vagyunk. December elejére elkészül a frissített változat, amelyben visszaköszönnek az elmúlt időszak változásai. A megváltozott körülményekre igazítva mutatjuk be programunkat, amely lehetőséget biztosít az ország leszakadásának megakadályozására, illetve irányt mutat a fokozatos felzárkózáshoz. A bizalmi válság elhúzódó gazdasági válságba torkollott, ami senkinek sem érdeke.