Még mielőtt megszakadna a szívünk a multinacionális világcégek gondján való sajnálkozásban, kételkedjünk egy hangyányit a tanulmány minket érintő megállapításaiban. Először is, több nyelven beszélő, egyetemet végzett, többéves szakmai gyakorlattal rendelkező szakemberek állnak sorba a bruttó 1,3 millió, nettó 670 ezer forintos fizetéssel járó állásokért, csak talán Magyarországon kellene megkeresni a megfelelő embereket ezekre a középvezetői posztokra.

A felmérés csak a középvezetői besorolású alkalmazottakkal foglalkozik, ám ha figyelembe vesszük, hogy a nemzetközi nagyvállalatoknak az elmúlt tizenhét esztendőben miért volt fontos befektetési célpont Magyarország, akkor más megvilágításba kerülnek a bértáblájukat egy személyzeti tanácsadó világcég elemzésének eredményéhez igazító nemzetközi nagyvállalatok. A hazánkba befektető multik az elmúlt csaknem két évtizedben olyan adókedvezményekben részesültek, amilyenekről sok esetben piaci versenytársaik, a magyar vállalatok csak álmodhattak. Számos példa volt rá - mint legutóbb a botrányosra sikeredő Hankook gumiabroncsgyár beruházásánál -, hogy tízmilliárdos közvetlen költségvetési támogatást osztogattak a magyar költségvetésből úgymond a munkahelyteremtésért.

Bár most a nehezen betölthető magyarországi középvezetői álláshelyekről szóló elemzés a téma, de legalább mi ne feledkezzünk meg arról, hogy beosztott mérnökök ezrei dolgoznak a hazai multinacionális cégeknél bruttó négyszázezer forint körüli havibérért, annyiért, amennyiért a nyugati, "rakottabb tájakon" jó, ha pincérnőt lehet találni a sarki kocsmába. És akkor még nem ejtettünk szót a nemzetközi nagyvállalatok gyártósorain dolgozó kétkezi munkások bruttó 65 500 forintos minimálbéréről, amelyet a magyar kormány parlamenti többsége törvénymódosítással megemelhetne ugyan, ha lenne hozzá bátorsága.

Vagy ha erre a ma még elég gyámoltalan szakszervezetek rákényszerítenék.

Mindazonáltal valóban kirívóan magas a magyarországi bérekre rakódó adók és járulékok mértéke. A legmagasabb adósávban a 48,5 százalék vérlázítónak is mondható, ha figyelembe vesszük, hogy a magas elvonásból milyen alacsony színvonalú szociális ellátórendszerre futja.