fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Szabadságjog-fosztogatók
2007. november 22., 05:37
Spontán demonstrált az újságírók egy csoportja kedden a Batthyány-örökmécsesnél. A szerény méretű megmozdulás célja az volt, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a szombati tüntetésről előállított két újságíró iránt, akiket a Kossuth tériek be nem jelentett demonstrációján, munka közben ért a rendőri atrocitás.

Akkor a tüntetést feloszlató rendőrség tudósítókat akadályozott meg abban, hogy a sajtó szabadságát deklaráló alkotmányos alapjogát gyakorolják, hogy a helyszínen ellenőrizzék, törvényesen intézkedik-e a békés tüntetés résztvevőivel szemben az erőszakszervezet.

De most legalább nem verték gumibottal a tudósítók fejét, nem rúgták szét a lábát, hogy megmotozzák, ellenőrizendő nem lő-e vissza a mikrofonja vagy a diktafonja, és nem fújták le őket gázspray-vel se. A Hvg.hu munkatársa pedig megtapasztalhatta, miként viselkednek az uniós tagállam Magyarország egyik rendőrkapitányságán az előállítottakkal.

Az ügyet kivizsgáló rendőrfőkapitány arra a következtetésre jutott, hogy "az újságírókkal szembeni rendőri intézkedések jogszerűek voltak, tekintettel arra, hogy a média előállított képviselői abban a csoportban tartózkodtak, ahol rendőri intézkedésre sor került". Én meg ez alapján arra a következetésre jutottam, hogy a rendőrfőkapitány nem képes vagy nem akarja alkotmányos jogainkat tiszteletben tartva törvényesen működtetni a rendőrséget.

Tavaly ősszel láttuk, hogy a rendőrruhába öltöztetett ismeretlenek miként jártak el azokkal - köztük vétlen járókelőkkel -, akik ott "tartózkodtak, ahol a rendőri intézkedésre sor került". És a lefolytatott rendőri vizsgálatok ellenére a mai napig nem tudjuk, hogyan került a kezükbe a vipera, a fegyverükbe a rendőrségnél nem rendszeresített gumilövedék, miként hullott le tömegesen az azonosító jelük, ki vezényelt kardlapozást, kik voltak azok, akik a fekvő embereket rugdosták.

Ilyen körülmények között belátható: alapvető közérdek fűződik ahhoz, hogy a rendőrség hagyja dolgozni a sajtó munkatársait.

Nem lehet vita azon, hogy mi a nagyobb jogsértés: az, ha valaki a gyülekezés alkotmányos jogával élve egy be nem jelentett, ám békés tüntetésen vesz részt, vagy az, ha a békés tüntetés résztvevőivel szemben a banánköztársaságokra jellemző brutális erőszakkal válaszol a rendőrség.

A tüntetéseket egyébként sem azért kell bejelenteni, hogy a rendőrség eldönthesse, milyen tüntetéseket engedélyez és tilt meg "a közlekedés aránytalan sérelmére" hivatkozva. Vajon miként történhetett meg, hogy miközben évről évre engedélyezik a melegek felvonulását az Andrássy úton - fittyet hányva a gyermeki jogokra, a közszemérem megsértésére -, nem engedték az iraki háború elleni tüntetők vonulását az Andrássy úton, és a békéért tüntetőket a járdára terelte a rendőrség.

Úgy gondolom, a bejelentési kötelezettséggel a törvényhozó szándéka nem az volt, hogy a rendőrség kezébe adja a döntést a tüntetések megtarthatóságáról, hanem az, hogy a rendvédelmi szervek felkészülhessenek rá a közlekedés megszervezésével, illetve ha szükséges, a tüntetés biztosításával. Például akkor, ha a véleménynyilvánítás szabadságával a köz által elítélt szélsőséges csoportok akarnak élni, vagy ha olyan célért folytatnak demonstrációt, amely a társadalom egy részében indulatot válthat ki.

Az lenne a helyes, ha a rendszerváltozás után tizenhét évvel a rendőrség megértené végre, mi a sajtó szerepe egy demokráciában.

Azért is megérdemelné az újságíró-társadalom a közegtől a nagyobb tiszteletet és a megbecsülést, mert sok esetben a rendőrség helyett végzi el a munkát. Például amikor a közvagyon sérelmére elkövetett korrupciógyanús ügyekre hívja fel a figyelmet, vagy amikor helyette kutatja fel a körözött, jogerősen elítélt bűnözőt, hogy börtönbe lehessen csukni, amikor a nemzeti vagyon elkótyavetyélését tárja fel - a politikai nyomásra gyanúsan teszetosza nyomozó hatóság helyett -, sokszor a rendőrséget megszégyenítő szakmai színvonalon.

És mi jár mindezért cserébe a sajtó munkatársának? Sok esetben büntetőeljárás a közérdekből elkövetett államtitoksértésért. Vagy rágalmazási per úgy, hogy még a valóságbizonyítás lehetőségétől is megfosztanák.

És miközben újságírókat vegzálnak a tüntetéseken a rendőrök, a dandártábornok kétségbeesve kéri az együttműködésünket, hogy ne kiabáljuk világgá, milyen körülmények között csúszott ki a kezük közül egy "agysorvadt" veszélyes bűnöző, ha már a rendőrség dilettantizmusa meghaladta egy kollégájuk ingerküszöbét is, és kiszivárogtatta a skandalumot.

(Torkos Matild, Magyar Hírlap)