FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Elégtelen az elitnek
Amióta megválasztották, éjt nappallá téve dolgozik. Nem engedi meg magának a luxust, hogy felkészületlenül üljön be az ülésterembe - ahonnan sosem hiányzik -, ezért mindig lelkiismeretesen áttanulmányozza a közeljövőben napirendre kerülő dokumentumokat.
Létrehozva: 2007. november 23., 08:28

Tudja, hogy munkájához a szakmai fejlődés elengedhetetlen, ezért már hozzálátott második egyetemi diplomájának a megszerzéséhez. Körzetéből akárki felkeresheti az irodájában - csak azért kér előzetesen telefonos bejelentkezést, hogy a kért időpontra szabaddá tehesse magát. Viszont megközelíthetetlen azoknak, akik szabálytalan vagy akár kiskapukat kereső ügyleteikhez szeretnék őt partnerként megszerezni. Visszautasít minden olyan felkérést, amellyel különböző cégek vezetésébe vonnák be. A pártfegyelem addig tart nála, amíg a szavazáson elvárt gombnyomás nem ellenkezik lelkiismeretével, illetve választóinak elvárásaival. Politikai ellenfeleivel jó viszonyt ápol, közérdekű ügyekben keresi velük a folyosói egyeztetés lehetőségeit. Nem bujkál a sajtó elől, de nem is akar mindenáron nyilatkozni. Újságírónak elmondott, valós információkat tartalmazó szövegéből sohasem von vissza egy mondatot sem a megjelenés előtt. Családi élete példás, autójukkal felesége hozza-viszi a gyerekeket, ő jobban szeret villamoson utazni.

Nem tartom kizártnak, hogy parlamentünkben előfordul ilyen képviselő is.

Csak ritka, mint a fehér holló.

Pedig amikor a szabad választásról és következményeiről még nem voltak hazai tapasztalatok, valamennyi törvényhozót ilyennek képzelte a lakosság optimista többsége. Azt hittük, hogy a demokratikus mechanizmusok beindításával automatikusan kitermelődik az új politikai osztály is, amely képes lesz megfelelni a rá háruló nehéz feladatoknak. Fokozatosan kellett meggyőződnünk arról, hogy a képviselői pályán az érvényesülést sokszor a rátermettségen, a becsületen, a fejlődési képességen kívüli tényezők befolyásolják. Lassan világossá vált, hogy főleg a listás befutó helyekért vívott könyökcsatában ezeknél a valós értékeknél többet számít a pártállami gyökerű személyes kapcsolatrendszer. Pontosabban az, hogy ki kinek az ivócimborája, kártyapartnere vagy a rokona. Így aztán azok között, akik sorsunkat döntéseikkel nagymértékben befolyásolják, túl sok az egyéni és szűk csapatérdekeket mindenek fölé helyező, felkészületlen, felülről tetszés szerint rángatható, az egészséges kompromisszumoktól ódzkodó, viszont elvtelen egyezkedésekre mindig kész törvénycsináló. A pocsék szelekció meglátszik az egész ország állapotán, de aki ezt kifogásolni merészeli, gyorsan megkapja a választ: az elégtelenre vizsgázó elitet a nép választotta, tessék csak elfogadni a közvetett demokráciát szőröstül-bőröstül.

És itt állunk most egy olyan Országgyűléssel, amely még a saját tagjainak a státusát sem képes elfogadható módon meghatározni. Elsősorban anyagi juttatásaik kérdése foglalkoztatja a közvéleményt, de meggyőződésem, hogy ez nem lenne így, ha képviselőink többsége megfelelne az írás elején vázolt ideális modellnek. Akkor nagyon kevesen sajnálnák tőlük a magas fizetést, és még a számla nélküli költségtérítések miatt sem lenne ok a berzenkedésre.

Nem tudom, hogyan oldják majd meg a képviselői "gázsi" ügyét: házon belül alakul ki majd valamilyen kényszermegegyezés, vagy a népnek kell szavaznia erről is. Azt hiszem azonban, hogy nem ez a lényeg. Az ország pénzügyi bajain aligha segítene, ha a képviselők minimálbéren tengődnének, és a benzinfogyasztásukról szóló igazolás sem erősítené az általános adófizetői morált.

A képviselők és általában a politikusok kiválasztásának rendszerét kellene forradalmasítani. Sohasem értettem, hogy amíg egy potenciális villanyszerelő tudását hozzáértő emberek vizsgálják, és ha nem felel meg, lemondhat a mesterség gyakorlásáról, addig a törvényhozói érvényesülés útján egyetlen szakmai akadályt sem helyeznek el.

Ja, hogy ott vannak a választások, amelyek majd igazolják képességeit? Megtapasztaltuk, hogy ez a szűrő az esetek nagy részében nem elegendő. A szelekciót egészen új alapokra kellene helyezni ahhoz, hogy az ország sorsát hozzáértő emberekre bízzuk.

A baj csak az, hogy a megoldást a rossz politikai elit kicserélésére éppen azoknak kellene kialakítaniuk, akiket le szeretnénk váltani.